Tamás Attila•
2019. május 25., 13:00 • utolsó módosítás: 2019. május 25., 15:48
HIRDETÉS
Bár véget ért a világ legnépszerűbb fantasysorozata, a sorozatrajongók egyáltalán nem maradnak néznivaló nélkül, ugyanis rengeteg minőségi széria kezdődött el, vagy éppen fejeződött be az utóbbi időben. Ezek közül ajánlunk most néhányat.
A brit komikus-nagyágyú, Ricky Gervais legújabb, mindössze hat részes, a Netflixnek készült sorozata egy frissen megözvegyült kisvárosi újságíróról szól. Felesége rákban halt meg, azonban halála előtt videoüzeneteket hagyott férjének, amiben arra próbálja őt rávenni, hogy az elvesztése után ne hagyja el magát és próbáljon normális életet élni.
• Fotó: Netflix
Persze, ha így történne, akkor semmi értelme nem lenne a drámai felütésnek, úgyhogy végignézhetjük, amint a Gervais által alakított Tony hogy éli meg a gyászt.
Hat részen keresztül követhetjük a mindennapjait, ahogy nihilista életmódot folytatva konfrontálódik a kisváros lakóival:
az Alzheimer-kóros apjával, az öregotthon ápolónőjével, a prostituálttal, a temetőben üldögélő, életbölcsességekkel felvértezett özveggyel, az undorító kollégával, az iskolai bántalmazásnak kitett unokaöccsel, vagy éppen az egész miliőbe becsöppenő újságíró-gyakornokkal.
Nem is annyira a történet, mint inkább a színes és a rövid játékidő alatt meglepően kidolgozott karakterek teszik szerethetővé ezt a sorozatot.
Mi történik, ha egy volt tengerészgyalogos, aki bérgyilkosként keresi a kenyerét, ráébred arra, hogy több annál, mint egy sötétben settenkedő, megbízásokat végrehajtó, profi halálosztó? Amikor felcsillan a remény, hogy valami másban is tehetséges, nem csak abban, hogy hidegvérrel embereket tegyen el láb alól...
Igen ám, de bármennyire is ígéretes legyen egy új szerep, jelen esetben pont a színház világa,
a régi, meglehetősen komplikált életet nem olyan könnyű hátrahagyni.
Ebből az alapszituációból pedig egy igen érdekes dramedyt sikerült összehozni az HBO égisze alatt.
• Videó: HBO
Az első blikkre enyhén Dexter-utánérzéses sorozatnak most fejeződött be a második évada, a harmadikat pedig már be is rendelték. Érdemes esélyt adni neki, hiszen úgy a kőkemény drámák, mint a könnyed sitcomok kedvelőinek is egyaránt bejöhet.
Már az is elég érv a sorozat elkezdéséhez, hogy a Liane Moriarty regényéből készült limitált szériához olyan nagy neveket sikerült leszerződni, mint Nicole Kidman, Reese Witherspoon, Zoë Kravitz, Laura Dern és Shailene Woodley, de a kritikai és nézői siker következtében berendelt, június 9-én folytatódó második évadhoz már a Meryl Streep is csatlakozik.
A tengerparti kisváros, Monterey kisközösségének mindennapjaiba kaphatunk betekintést, cselekménye pedig
tabudöngetően mutatja be néhány anya életét, amit úgy az erőszak, mint a hazugságok, ráadásul egy gyilkosság is beárnyékolnak.
És ha eddig valamiért nem került fel a radarunkra, akkor mikor, ha nem most érdemes ledarálni az első szezont, mielőtt folytatnák a történet?
Ki ne hallott volna már Joseph Heller világhírű regényéről, a 22-es csapdájáról? A második világháborúban, a mediterrán fronton állomásozó és innen bevetésekre induló amerikai légierő, az őrület határán egyensúlyozó bombázótisztjéről Yossarrianról és társairól szóló történetet ezúttal a Hulu egy hatrészes minisorozatban vitte képernyőre többek között olyan színészekkel, mint George Clooney, Kyle Chandler és a Doctor House megformálójaként ismert Hugh Laurie.
Yossarian, Cathcart ezredes, Milo Minderbinder, Félkupica Fehér Főnök, Orr, Őrnagy őrnagy szatirikus és húsbavágó humorral apelláló mozgóképes története biztosan nem ér fel a regény szintjéhez, de a szándékosan túltolt, meleg színvilágú minisorozat nem egy derűs percet szerez annak, aki bevállalja.
Az HBO legújabb, koprodukciós, valóságon alapuló sikersorozata minimális promózással „robbant be” a köztudatba. A Csernobil (és a csernobili katasztrófa maga) kíméletlen emlékeztetője annak, hogy
mi történhet, ha nem a józan ész, hanem az „egyéb tényezők” játsszák a sorsdöntő szerepet egy katasztrófahelyzetben
A képernyőhöz szögező, profin dramatizált korrajz ráadásul közel áll hozzánk úgy földrajzilag, mint történelmileg, a színészi alakítások pedig hibátlanok. Borzonghatunk azon, hogy mekkora katasztrófa „ment végbe a szomszédban”, és örülhetünk, hogy ennek nem lettek ennél súlyosabb következményei az emberiségre nézve.
A brit Sky-jal koprodudikcióban készült HBO minisorozat jogosan kapta meg a 9,6-os értékelést az IMDb adatbázisában, és ahogy a Trónok harca megkerülhetetlen lett a fantasy terén, úgy ez is etalon lesz a dramatizált korrajzok műfajában.
A Netflix egyik idei nagyágyúja, a Christina Applegate (Kelly Bundy megformálója a Rém rendes családból) és Linda Cardellini főszereplésével készült Dead to Me nem mindennapi felütéssel indít: egy frissen megözvegyült kétgyerekes anya egy meglehetősen furán viselkedő nővel találkozik a gyász feldolgozásában segítő csoportterápián.
A két főszereplőben több közös van, mint azt első látszatra bárki is gondolná, továbbá betekintést kapunk a halál, a visszafordíthatatlan veszteség feldolgozásának folyamatába is.
A kemény témával apelláló dramedyben erősebb a drámai szál, a két főszereplő pedig olyan hitelesen alakít, hogy egy percig sem kételkedünk abban, hogy az általuk megformált, komplexusos alakokat és nem a színészeket látjuk magunk előtt.
Hihetetlenül jól megírt macska-egér játék egy nyomozó és egy pszichopata bérgyilkos között. A Sandra Oh által megformált Eve és az elképesztően tehetséges Jodie Comer alakításában látható Villanelle, Európa több nagyvárosát is átszövő története
jóval több egy bérgyilkost elkapni akaró különleges alakulat sablonos sztorijánál.
Ha valamihez hasonlítani akarnánk, akkor a Bárányok hallgatnak című ikonikus filmalkotás lenne, de míg előbbiben egy rendkívül intelligens sorozatgyilkost, Hannibal Lectert, addig utóbbiban szintén egy
hihetetlenül okos és párját ritkítóan pszichopata bérgyilkost ismerhetünk meg Villanelle (másik nevén Oksana) személyében.
Ami pedig igazán érdekessé teszi a történetfolyamot, az a két nő egymás iránti megszállottsága. És, hogy ezt meddig lehet fokozni? Kiderül a vasárnap a második évadát letudó, évadonkénti, mindössze nyolc részes sorozatból.
A nemrég befejeződött, mindössze nyolc részes Hulu-sorozat egy súlyosan beteg, folyamatos odafigyelésre szoruló kislányról és az őt mániákusan, már túlzásba vitt gondoskodással ápoló egyedülálló édesanyjáról szól. Hamar kiderül azonban, hogy itt nem csak ennyiről van szó, az újdonsült szomszédokat szkeptikusan és elutasítóan kezelő édesanya, a megértésre, társaságra és egy kis édességre vágyó lánya történetét pedig egy gyilkosság is keretezi.
Az abszurditásából adódóan nem könnyen emészthető történet akár a 2019-es év Sharp Objects-je is lehet, amiről azt írtuk, hogy egy sötét dráma, amelynek megnézése nyomot hagy az ember kedélyállapotában. Az abszurd, sötét tónusú drámák kedvelőinek kötelező darab.
Mit tennénk, ha egyik pillanatról a másikra minden logikus magyarázat nélkül nyom nélkül eltűnne az emberiség két százaléka? A meglehetősen ellentmondásosan véget ért Lost (Eltűntek) és a küszöbön levő Watchmen szériák alkotója, Damon Lindelof nem mindennapi történetfolyammal öregbítette az HBO hírnevét, ugyanis
a Leftovers-re (Hátrahagyottak) mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy nem jó.
A három évadot megért sorozat Kevin Garveyről és családjáról szól, pontosabban arról, hogy ezek az emberek hogyan próbálják megmagyarázni a megmagyarázhatatlant és elfogadni az elfogadhatatlant, valamint hogy az emberiség miként próbálja túltenni magát egy ekkora méretű tragédián.
Az emberi viselkedésformák széles skálájába kap betekintést a néző: terítékre kerül a vallás, a hit, a család és a közösség kérdése is. És akkor még semmit nem mondtam a történetről…
24h
