2018, a hősök éve

Szögezzük le, hősünk csak a szilveszteri mulatság kedvéért öltött maskurát, mert amúgy a hétköznapokban nem jellemző rá, hogy elbújna, sőt! Bárhol, bármi történik, ő azonnal jelen van egy Facebook-bejelentkezéssel, sajtószolgálati körlevéllel, nehogy köszönet nélkül maradjanak a hőstettei. Főellensége a medve, számos csatát megvívtak 2018-ban, de a háború minden bizonnyal jövőben is folytatódik.

Ne kérdezze, honnan jött, ne kérdezze, hová tart, sőt ha lehet, ne komplikáljon semmit, hiszen hősünket is az egyszerűség jellemzi. Látszólag megmutatja mindenét, amije van, és abból gazdálkodik. Csapattal dolgozik, ugyanakkor voltak magánakciói is, sajnos ma már egyre kevesebb, így a termés (utca) is szűkül.

Hősünk altat. Birtokokában van a nagy erőnek, de nem használja. Itt-ott varázsol egy kicsit, csak hogy meg ne feledkezzünk róla, de a nagy csapással – elég nagy valószínűséggel állíthatjuk – nem 2018-ra készült. Talán jövőben, amúgy is választások…

Nincs ellenfele. Na jó, azért próbálkoznak, házon belül is, kívül is, de egyelőre még legyőzhetetlen. Emberi hős, hiszen néha úgy tűnik, megtorpan egy támadás után, de végül mégis talpra áll. Vajon meddig bírja? 2019 választ adhat.

Hősünk úgy akarja megmenteni a székelységet, hogy a környezetre fókuszál. A horizont viszont néha beszűkül, de hát senki sem tökéletes. Egyedül nehéz lesz megvédeni a Földet, ezért 2019-re új színeket, vagy legalább zöld árnyalatokat kívánunk a palettára.

Igazi kapitány volt, igazi Amerika. Híve volt a közszolgáltatások privatizációjának, a kétpólusú politika megvalósításának, a szobor- és emlékállításnak. És bizony utóbbi célja lett talán napjainkra a legplasztikusabb valóság. Időnként hazalátogat, háttérből talán igazgat, de az emléke a jelentős.

Hősünk mai napig nem tisztázta le önmagában, hogy elbújni akar, vagy előtérben lenni. Kicsit takar, kicsit védjegyez. Tény, bizonyos területeken igazán nyeregben érzi magát, hiszen az övé mindközül a legtöbb infó, de sajnos egyvalaki előtte jár. Jó nyomon halad, kicsit még vágtázni kell, s talán majd 2019-ben beéri „méltóságos” főellenségét.

Táncoslábú hősünk olyan sokoldalú, hogy neki szinte már semmit nem kell tennie a felsőbbrendűségért. Elég, ha csizmát húz és mezőgazdálkodik, ha korcsolyát meg hokibotot ragad, és jégre lép, vagy ha félcipőt vesz fel, és elegánsan megjelenik. Csak legyen jelen 2019-ben is!

Igazi szuperhős, akinek valójában jelmezre sincs szüksége. Persze ezt tudja ő is, így amikor csak teheti, futónadrágban meg sportcipőben pózol. Főellensége a szeku, évek óta igyekszik elkergetni, de a tulizás minden bizonnyal 2019-ben is folytatódik.

Időszakosan meg-megjelenő hősünk a következő évben véget vet a bújócskának és csendkirálynak, így 2019-ben – EP-választási évben – várhatóan hallani, látni fogjuk. Nagyon jó lesz nekünk! Csak suttogva mondjuk, eddig is pont jó volt.

Látvány szempontjából talán a leghitelesebb hősünk bemutatásához érkeztünk, akinek eddig rendszerint szüksége volt egy társra vagy egy szupercsapatra. Talán az új esztendőben sikerül egyedül is igazán színre lépni, ezért szurkolunk neki. Nélküle ugyanis szegényebbek lennénk – hősileg mindenképp.

Csodanő, aki az évek során kissé távolkerült káprázatos szülőföldjétől, de innen, Székelyföldről üzenjük, hogy nem feledjük. Ellenségei vannak, de csak a szokásos, így a többiekkel összefogva még akár jól is kijöhet belőle – 2019-re kívánjuk, hogy így legyen!

Kicsit különbözik a többi hősünktől, néha az az érzésünk, mintha nem egy nyelvet beszélnénk. Ettől függetlenül számunkra is világos céljai vannak: elkapni a bűnözőket. Abból pedig van elég, így az új esztendőre is biztosított a munkája.

Tizenhárom hős legyen elég, hiszen jókedvből is megárt a sok. Apropó humor! Akár úgy is tűnhet, hogy montázsainknak és szövegeinknek van némi valóságalapja, de ha így is lenne, az csakis a szilveszteri mulatság kedvéért és idejére lenne. És akkor szavazzunk! (Hagyhatjuk magunkat elkápráztatni, és ezúttal a külcsín alapján ítélni.)