– Hogyan sikerült a tavalyi éved?

– 2016-ban, ahogy elkezdtük a téli alapozást, az NB III-ban szereplő Puskás Akadémia FC II.-höz irányítottak. Tavaly végig ott játszottam, közben az U19-eseknél is rendszeresen pályára léptem. Nem voltak szabad hétvégéim és napjaim sem. Szombaton az U19-es együttesben játszottam végig a mérkőzéseket, vasárnaponként pedig az NB III-as csapatban kellett bizonyítanom. Továbbá fontos mérföldkő pályafutásomban, hogy a nyáron Dudás Hunor lett a játékosmenedzserem.

– Milyen volt az őszöd, illetve idén tavasszal melyik csapatoknál fogsz játszani?

– A tervek szerint egyelőre az U19-es és NB III-as bajnokságban játszom. Az U19-eseknél az őszi idény végén a góllövőlista élén zártam, hét találattal. Az NB III-ban eddig négy gólt sikerült szereznem. Szerencsére az őszi szezonom nagyon jól sikerült. Már nyáron úgy jöttem vissza az akadémiához, hogy a felkészülés során minél jobban teljesítsek, kezdjem korán az edzéseket, hogy télen már a nagy csapattal tudjak edzőtáborozni. Nagyon sokat köszönhetek Szalai Lászlónak, a Puskás Akadémia szakmai igazgatójának, aki külön velem foglalkozott és nagymértékben hozzásegített sikeres őszi szereplésemhez.

– Januárban az első csapattal tarthattál Máltára. Mit tapasztaltál a nagyok között?

– Máltán nagyon jók voltak a körülmények, mindig 15–16 fokban edzettünk, amikor itthon -15 fokot mértek. Máltán csak edzéseket tartottunk, mérkőzéseket nem játszottunk, így nagyon sok taktikai elemet gyakoroltunk be. Sok volt az egymás közti játék, és úgy érzem, sikerült felvennem a tempót. Karrierem szempontjából nagyon hasznos felkészítőn vagyok túl, ezért pedig köszönettel tartozom az újonnan kinevezett vezetőedzőnek.

– Aki nem más, mint Pintér Attila volt szövetségi kapitány. Milyen a viszonyotok, mik a tapasztalataid vele kapcsolatban?

– Nagyon szigorú edző, és rengeteget lehet tanulni tőle. Mindenkivel szót ért, és szerintem az az egyik legfőbb erőssége, hogy olyan egységet tud varázsolni a játékosok közt, aminek a csapat nagy hasznát fogja majd venni a bajnokság során.

– Először vettél részt edzőtáborban az első csapattal. Nap mint nap válogatott játékosokkal tréningezhettél, mesélj a tapasztalataidról!

– Rengeteg rutinos labdarúgó van a keretben, jelenlegi és korábbi válogatott játékosok, sok NB I-es meccsel a lábukban, nagyon sokat lehet tanulni tőlük is. Máltán sok mindent el tudtam lesni.

– Az edzőtábort követően lehet tudni, hogy az NB II-ben szereplő csapat tagja leszel-e?

– Ezt még nem. Örvendetes, hogy elmehettem velük a máltai edzőtáborba és bizonyíthattam. Jelenleg az NB III-as csapattal készülök, illetve nemrég tértem vissza Telkiből.

– Telkiből, ahol az U19-es magyar válogatottal voltál egy négynapos összetartáson.

– Igen, pár napig korosztályom legjobb játékosaival edzhettem közösen. Nagy élmény volt, és büszkeséggel tölt el, hogy részt vehettem a válogatott felkészítőn. Különböző felméréseken vettünk részt, amelyek fontosak lesznek a kiválasztásnál is, hogy kik kerülnek majd be a szűkített keretbe. Az U19-es válogatott nyáron Csehországban az elitkörben játszik, remélem, én is a keret tagja lehetek majd.

– Hogy érzed, sikerült bizonyítanod Telkiben?

– Egyáltalán nem volt játék. Sprintteszteket csináltunk, valamint labdatartási és passzkoordinációs feladatokat kellett elvégezzünk. Összességében nagyon hasznos volt ott lenni.

– Tavaly nyáron részt vettél Mogoșoaián egy kétnapos összetartáson a román U19-es válogatottal is. Milyen tapasztalatokkal gazdagodtál?

– Jól telt, a srácok egyből befogadtak. Ami tetszett, az a játék gyors ritmusa volt, mind az edzésen, mind a barátságos mérkőzésen, amelyet egy másodosztályú román csapat ellen játszottunk. Ezen mindenki egy félidőnyi lehetőséget kapott. Jól ment a játék, a végén az edző meg is dicsért.

– Telki kontra Mogoșoaia. A jövőben magyar nemzeti színekben láthatunk, vagy jöhetnek a piros-sárga-kékek?
– A fejlődésemet szem előtt tartva – az érzelmi szálakat nem is említve – jobb, ha Magyarországot választom. A magyar labdarúgás jóval előrébb tart, mint a román, a képzés és a körülmények tekintetében egyaránt.

– Mik a rövid távú céljaid?

– Szeretném, hogy minél előbb oda kerüljek az első csapathoz, minél előbb kerettag legyek és játsszak. Jó lenne, ha a csapat újból NB I-es tagságot szerezne, ahol rendszeresen bizonyíthatnék.

– És hosszú távon?

– Szerintem ahhoz, hogy nemzetközi szintű játékos legyek, először az NBI-ben kellene játszanom, ahonnan már lehetőségem adódhat bármelyik topligába eligazolni. Úgy gondolom, hogy előtte szükség lesz egy ugródeszkára, ami a lengyel vagy az osztrák első osztályt jelentené.

Ilyés Szabolcs, Budapest