„Történelmileg az első nemzetbeli találkozó ez a mai. Ahogy a lelátón kifeszített transzparensen is olvasható, egy vérből vagyunk, sajnos azonban nem egy ország határain belül” – kezdte köszöntő beszédét Hájos Zoltán, Dunaszerdahely polgármestere az első Felvidék–Székelyföld labdarúgó-mérkőzés előtt. Azt már csak négyszemközt tette hozzá: „Sokan azt mondják, hogy ha a határok eltűntek, egy hazában vagyunk. Csakhogy a haza ott van, ahol jog is van.”

A valóban történelmi összecsapás színhelye tehát a felvidéki tömbmagyarság, a szó szerinti hatalmas magyar sziget, a Csallóköz fővárosa, Dunaszerdahely. Az a DAC-stadion, amely 2008 vészterhes novemberének első napján – az első bécsi döntés, a többek között a Csallóközt is az anyaországhoz visszacsatoló határozat kerek, hetvenedik évfordulóján – a Dunaszerdahely–Slovan szlovák bajnoki rangadónak volt a helyszíne, s amely a kommandósok brutalitása miatt kis híján emberhalálba torkollott. A legsúlyosabb sérüléseket szenvedő fiatalember, Lengyel Krisztián azóta is nyomorék.
Most ilyesmi nem fenyegetett, baráti, testvéri hangulatban zajlott a találkozó. A két csapatot alsóbb osztálybeli labdarúgók alkották, szinte kizárólag magyar anyanyelvűek, bár a székelyföldieknél egy-két román futballista is pályára lépett. A diszkriminációnak nem volt helye a mérkőzés megszervezésekor, nem volt feltétel a magyar identitás – más kérdés, hogy kilencvenöt százalékban nemzettársaink alkották a két együttes keretét.

Novák Vilmos, Székelyföld szövetségi kapitánya profi – bár nem élvonalbeli – futballistákból állította össze csapatát, Ladislav Molnár, alias Molnár László, a Slovan egykori válogatott kapusa, az Újpest valamikori trénere, a házigazda szakvezetője megyei szintű labdarúgókból, s a későbbiekben ennek megfelelően a vendégek irányították a játékot.

Addig azonban Vadkerti Imre, azaz Jimmy, a Kormorán együttes frontembere elénekelte a magyar és a székely himnuszt, meg kell adni, osztályon felüli hangminőséggel.

A kezdőrúgást a magyar parlament nemzeti összetartozási bizottságának alelnöke, Szabolcs Attila – Budafok korábbi polgármestere – és Berényi József, Nagyszombat megye közgyűlésének alelnöke, az MKP elnöke végezte el, majd Kosár Csaba játékvezető sípjelére elkezdődött a mérkőzés, mintegy 1500-2000 néző előtt. A nézőteret transzparensek díszítették, mint például az „Egy vérből vagyunk\" szövegű drapéria.

Nem FIFA-tagok Európa-bajnoksága
Kilenc csapat részvételével rendezi meg Független Labdarúgó-egyesületek Szövetsége (ConIFA) idén nyáron Debrecenben az első Európa-bajnokságot. A tervek szerint 12 csapat részvételével szerették volna megrendezni az első ilyen Eb-t, de végül a mezőny kilencre csökkent, és Budapest helyett a debreceni Oláh Gábor utcai stadion lesz a helyszín. Íme, a csoportbeosztás.
A-csoport: Okcitánia (Franciaország), Padánia (Olaszország), és Székelyföld.
B-csoport: Nizza (Franciaország, az első ConIFA világbajnokság győztese), Ellan Vannin (Man-szigetek) és a Roma válogatott.
C-csoport: Észak-Ciprus, Abházia (Grúzia), Dél-Oszétia (Grúzia) és Dél-Oszétia.
A ConIFA Európa-bajnokságot június 17–21. között bonyolítják le, a három csoportelső és a legjobb második elődöntőt játszik.

Az első félidőben végig a képzettebb játékosokból álló székely válogatott irányította a játékot, de gól nem született, leginkább a pazarul védő Rusznák Ádámnak köszönhetően.

Fel-felzúgott a „Ki a jobb? Magyarország!” kórus, s imitt-amott a „Vesszen Trianon!” rigmus is hallható volt, de mivel a mérkőzés nem az MLSZ fennhatósága alá tartozik, nem rohantak be a lelátóra a fogdmegek, s nem verték vasra a Magyarország határain belül büntetendőnek nyilvánított történelmi véleménynyilvánítás hangoztatóit. (Nota bene: a meccset biztosító szerdahelyi rendőrök kivétel nélkül magyarul beszéltek...)

A szünetben az Aranyfácán (Zlaty Bazant) sör reklámját viselő szemközti kocsmában elfogyasztottunk egy korsó sört (90 eurócentet kóstált a hibátlan minőségű nedű), miközben belehallgattunk egy helyi hölgy telefonbeszélgetésébe: „Anya, itt vagyok a Tyúkosnál!\" (Ez az Aranyfácán akart lenni...)

Aztán elkezdődött a második félidő, s a 69. percben a csereként beállt Jakus Tamás egy kipattanó labdát laposan Gazda Botond hálójába vágott, s ezzel az esélytelenebb hazai válogatott megnyerte a mérkőzést.

Nagy Dávid főszervező, a Felvidéki Labdarúgó Egyesület alelnöke a záróbanketten köszönetet mondott a székely testvéreknek, amiért vállalták a több mint ezer kilométeres utazást, Szabolcs Attila pedig – budafoki kapcsolatainak köszönhetően – egy-egy rekesz prémiumminőségű Törley pezsgővel hálálta meg a csapatoknak a feledhetetlen délutánt.

Felvidék – Székelyföld 1–0 (0–0). Gólszerző: Jakus Tamás (69. Perc)
FELVIDÉK: Rusznák Ádám – Mikóczi Tibor, Nagy Márk, Pristáč Tamás, Mácsadi Balázs, Pásztor László, Takács Dávid, Szakál Máté, Novota Zoltán, Václav Róbert, Nagy Dávid.
SZÉKELYFÖLD: Gazda Botond – Silion Petru, Szőcs Lóránt, Benkő Norbert, Oprea Róbert, Csíki Dénes, Gazda József, Bálint Róbert, Péter Mózes, Bálint Rajmond, Csinanu Adrian.

Ch. Gáll András (Magyar Nemzet)