Területek a megyehatáron túl

„A területeink a történelmi Magyarországnak a végvidékén találhatók, idetartozik az Úz-völgye is. Hosszas harcok árán sikerült nagy részét visszaszereznünk. Még van egy körülbelül 200 hektáros terület, amelyet nem kaptunk vissza, mert ezelőtt három évvel, amikor leltározni kezdték a területeket, a birtoklevelet nem tudtuk kiváltani. Az erdők nagy része Bákó megye területén fekszik, 1170 hektár Natura 2000-es terület, több mint hatvan százaléka védett erdő, gyakorlatilag körülbelül az egyharmadát tudjuk hasznosítani annyira, amennyire a Natura 2000-es előírások megengedik” – mondta az elnök. A Csíkszentmárton községhez tartozó területeken (az első részen) 500 hektár erdeje van a közbirtokosságnak, Bákó megyében 1170, ebből 770 hektár védett terület. Csíkszentmárton területén 287 hektár legelőjük van, a „hátsó”, bákói részen 18 hektár. A területalapú támogatást 200 hektár legelőre kapják meg, a többit beerdősödött állapotban kapták vissza.

Az Aklos Közbirtokosság vezetőtanácsa öt tagból áll: elnök, alelnök, erdőgazda, jegyző, pénztáros. A cenzorbizottság háromtagú, és van még három póttag. Itt négyévente választanak új vezetőtanácsot. „Sok mindent megpróbálunk saját magunk elvégezni. A tapasztalat is azt mutatja, ha az ember maga csinálja, minőségileg is jobban sikerülnek a dolgok, és pénzben is kevesebb” – véli az elnök.

A közbirtokosságnak 390 tagja van összesen 1240 joggal. A Csíkszentmártonhoz tartozó területeken egy hektár egy jog, míg a Dormánfalvához (Dărmănești) tartozókon – a hátsó részeken – két hektár egy jog. Az elnök elmondta, adásvételek nagyon ritkán történnek, 2013 óta például csak három eset volt. Egy jog körülbelül 1500 lejbe kerül. A legtöbb, amit egy tag birtokol, 32 jog, az egy-két joggal rendelkezők teszik ki több mint felét a tagságnak. A több mint tíz joggal rendelkezők kevesen vannak. „Próbáljuk nemcsak részvénytársaságként kezelni a közbirtokosságot. Eredetileg azért is voltak ezek létrehozva, hogy támogassák, fejlesszék a közösséget. Két falu tartozik a községhez, Csekefalvának is külön közbirtokossága van. Az iskolától kezdve a kultúrotthonig mindent a közbirtokosságok építettek. Valahol a rang is kötelez: Szentmárton járásszékhely volt, bíróság, 1848-ban tisztiképző is működött itt.”

A legutóbbi osztalékosztáskor a tagok 200 lejt kaptak jogonként. Az évek folyamán úgy alakult, hogy itt júniusban kezdték el kiosztani az osztalékokat. „Ez az az időszak, amikor a legtöbb pénzre van szükségük az embereknek. Az osztalék pillanatnyilag teljes egészében a számlánkon van. Mi erre az évre gyakorlatilag nem aggódunk a kifizetések miatt. Nem áll rosszul a közbirtokosság” – osztotta meg velünk Gondos.

Százharminc éves erdők

Az Aklos Közbirtokosságnak 100–130 éves erdői is vannak, amelyek kitermelésre érettek. „Az a szerencsés körülmény is közrejátszik, hogy az erdőink nagy többségében az elmúlt időben sem történt rablógazdálkodás-szerű jelenség. Az üzemterv szerint 5200 köbméter fővágást engednek meg – a hátsó és az első részen – összesen. Az előírt mennyiséget nem nagyon termeljük ki évente., csak annyit, amennyi szükséges. Ha kevesebb költség van, akkor inkább kamatozzon az erdő. Rengeteg vád éri a közbirtokosságokat, hogy elrabolják az ország erdőit, meg a Kárpát-kanyart letarolják. Hát tisztelettel jelentem, hogy körülbelül 25 hektárral többet ültettünk 2000 óta, mint amennyi tarvágást csináltunk. Általában nem a közbirtokosságok vágják le a sok fát. Az üzemtervben meg van határozva, ha az idén kivágtuk, akkor két év múlva be kell ültetni, amilyen összetételű az erdő, olyat kell helyette ültetni. Nem igazán értem ezt a nemzetféltő felháborodást, hogy mi taroljuk le az erdőket.”

Az elnök elmondta, büszke támogatási rendszerükre. Jelentős összeget pótoltak a helyi ravatalozó építéséhez, a tagoknak kifizették a gázvezetékre és a csatornarendszerre való csatlakozást. „Nagyjából minden évben 40–60 ezer lejt ráköltöttünk a templom felújítására, remélhetőleg, ha a régészeti feltárások megengedik, akkor idén befejeződik. Azon kívül a tagjaink elhalálozásakor a hátramaradt özvegy segélyben részesül. Amit szívesebben fizetünk ki, az a születési támogatás. Gyakorlatilag a tagokra vonatkozott előre, de mint mindenhol, a tagság elöregedőben van sajnos, úgyhogy az utóbbi időben már dédunokák is születtek. A legfontosabbnak a támogatások közül a tanulmányi támogatást tartom, amit 6–7 éve rendszeresített a közbirtokosság. Minden olyan diák, akinek a szentmártoni közbirtokosságnál tag a felmenője, és állami egyetemre jár, 80 lejes támogatást kap havonta tőlünk, amíg a tanulmányait befejezi. Nem sok pénz, de én inkább azért szomorkodom, hogy egyre kevesebb fiatal van, akit támogatni lehet.”

Természetesen támogatják a falunapokat, a fúvószenekart, az iskolát, minden olyan eseményt, amely a település hírnevét öregbíti. Tűzeset, betegség esetén segítik a bajba került falustársakat.

Beruházások

A szentmártoni közbirtokosságnak nagy teljesítményű traktora, szártépője, motoros kaszái, láncfűrészei vannak, így maguk tudják elvégezni az erdő- és legelőgondozást. „Amióta ez az új csapat van itt, és kissé másképp gondolkodunk, mint a régi vezetőség, azóta a gépek terén is próbáltunk beruházásokat végezni. Van egy pár kitermelő cég, akivel jó kapcsolatunk van, megbízhatónak tartjuk, ők elvégzik a munkájukat, mi a miénket.”

A közbirtokosságnak hét ingatlanja van, amelyeket felújítottak és igyekeznek karbantartani. A székhelyül szolgáló épület valamikor kórház és szülészet volt, most iroda, rendezvényterem kap helyet benne. „Megpróbáljuk az ingatlanokat feljavítani, használhatóvá tenni, normális körülmények között tartani az állagukat, próbálunk valamilyen rendeltetést is találni nekik, vagy bérbe adni. Az Úz-völgyében van egy házunk, mi munkásszállásnak neveztük el, de nem feltétlenül az, igazából egy 20 ágyas kulcsos ház. Amikor ott munkálatok vannak, a munkásaink ott alszanak, de bérbe is adjuk. Az Úz-völgyi megemlékezés alkalmával, augusztus 26-án is teljes üzemben működik. Egyik évben az egyik közbirtokosság, a másik évben a másik rendezi, tagjainkat kedvezményesen autóbuszokkal visszük-hozzuk.”

Gondos Imre elmondta, szerencsére sem tűzesetük, sem falopás nem volt a közbirtokosság területén, ez annak is köszönhető, hogy a kollégái jól végzik a munkájukat. „Nekünk az az elsődleges dolgunk, hogy a közösség anyagi javait őrizzük.”

A jogokat itt is csak örökölni lehet. Ha egy tag egészségügyi állapota nem engedi meg, hogy aktívan részt vegyen a közgyűléseken, megbízhatja az egyik gyerekét, hogy az érdekeit képviselje, de a képviselő nem választható a vezetőtanácsba. „Fontos, hogy senkinek a részesedése nem haladhatja meg az 5 százalékot, így nem tud egy kézbe kerülni az irányítás. A másik dolog, ami sajnos mindenütt problémát okoz: egyre jobban elaprózódnak a tulajdonrészek. Az újraalakulás óta 110–120-szal emelkedett a taglétszám. Külsős nem jut be a közbirtokosságba, egy esetben engedi meg az alapszabályunk, ha a közbirtokossági területtel határos erdőt birtokol, és ehhez is külön nagygyűlési határozat kell. Ez egy zárt rendszer, ennek lehet vitatni az előnyét, hátrányát, de én azt mondom, hogy ez így jól volt kitalálva” – összegzett a közbirtokosság elnöke.

A falu hangja

Nevét nem vállaló tag: Átlagos a működésük. Akik voltak ezelőtt, még szinte jobbak voltak.

Nevét nem vállaló falubeli: Aki közel ül a tűzhöz, a vezetőség jól megszedi magát. Olyan alapjogszabályuk van, ami a demokratikus államban nem felel meg.

Pál Gizella: Elég jól működik, nincs kifogásom. Szentmártonon van jogom és Csekefalván is. Meg vagyok elégedve.

Nevét nem vállaló tag: Erősen rossz véleményem van a közbirtokosságról. Mert ötön-hatan ott társulnak, a fát mind eladják az idegennek, nem annak, akinek a joga bent van. A gyűlésben pedig szavunk nincs, senki a kezét fel nem meri emelni, hogy ellene vagyunk valaminek. Mint a kiskirályok, úgy dolgoznak velünk. Ezt fel kellene számolni, visszaadni mindent az erdészetnek.