Tavaly egy rendőraltisztet próbáltunk „megtréfálni” azzal, hogy külföldi turistaként bemutatkozva magyarul kértünk útbaigazítást. Akkor kiderült, az egyes rendőrségi egységeket úgy csoportosítják, hogy legyen köztük magyarul beszélő személy is. Egy csendőrcsapatnál már nem jártunk sikerrel, de bravúrral vették az akadályt: szolgálati rádión „beszóltak”, hogy olyan magyar kollégát keresnek, aki segít egy tanácsokat és információkat igénylő zarándoknak. Került is ilyen csendőr, készségesen igazított útba – rádión keresztül.

Idén személyes történetekre, véleményre, a tömeg velük szembeni magatartására, egy-egy bűncselekmény felderítésének folyamatára voltunk kíváncsiak. Az előzetes egyeztetéssel, hivatalos úton történő kérdezz-felelek ötletét elvetettük, mivel olyankor a hatóság „irányítja” a válaszokat, nincs spontaneitás, a kényes kérdések többnyire megválaszolatlanul maradnak – egyébként tudni kell, hogy a sajtóval csak vezetőségi szinten történő egyeztetés után, vagy az intézmény sajtófelelősén keresztül beszélhet egy „mezei” hatósági. Éppen ezért nem volt könnyű szóra bírni azt a csendőrkatonát, aki végül belement, hogy – a korábban említett okok miatt – neve említése nélkül meséljen pár mondatot.

 „A bakancsban fő a lábunk, a ruha alatt izzadunk”

 Nem panasznak szántam – tette azonnal hozzá a fent idézett mondat szerzője. Az egyenruha a harminc Celsius-fok körüli hőmérsékletben izzó katlanként borítja a testüket, de kitartanak, idén már rövid ujjú pólóban is lehetnek a hőség miatt. Komolyabb témára tereljük a szót: mennyire tekintenek rájuk bizalommal, kérnek-e segítséget az emberek? „Fel vagyunk készülve, de szerencsére nem úgy tekintenek ránk, mint információs központra. Kevesen szólítanak meg, akkor is legtöbbször azért, mert loptak, vagy lopni akartak tőlük. Általában mi szólunk rájuk, amikor járművel »cselezni« próbálnak. Nem titok, van, akit idegesít a jelenlétünk, azt hiszik, valamiféle megfélemlítési céllal vagyunk itt” – vallja be meglepően őszintén.

Tolvajok és csínytevők

 Fontos elkülöníteni ezt a két csoportot – emeli ki. Elkülöníteni egymástól és a tömegtől is. A Szék útján – ahogy ő mondja – a „taktikázó piti tolvajok” vannak a legtöbben – bár szerencsére elég kevesen. Gyerekek, fiatalok, akik jellemzően csoportban dolgoznak. Akadnak, akik egy-egy sátor alatt pihenő zarándokra csapnak le, táskát, fényképezőgépet, pénztárcát lopva. A mozgásban lévőknél is próbálkoznak, benyúlni a táskájukba, de ez nagyon ritka.

Csínytevőkből sincs hiány, tudjuk meg. Ez a „csoport” mézes pogácsát, vattacukrot, főtt kukoricát, lángost, árusok kisebb portékájából csen el fizetés nélkül. Legnagyobb búcsús sikerének azt az agyafúrt csapat nyakon csípését tartja, akik épp őket akarták átverni. „Odajött egy gyerek hozzánk, hogy menjünk, segítsünk, mert kirabolták a testvérét. Elindultunk, de valami gyanúsnak tűnt. Néhány méter után visszafordultam, és sikerült elfognom egy másik gyereket, aki épp elemelte annak a magyarországi fotósnak a földre tett táskáját, aki mellettünk állt és dolgozott egy perccel azelőtt. Nagy zsákmánynak tűnt, a figyelmünk elterelésével ki akartak babrálni velünk. Majdnem sikerült is, a fotós ugyanis annyira elmerült a fényképezésben, hogy csak a megfogott fiú ordibálásra vette észre, hogy ott a kezében a táskája” – elevenítette fel. Kiderült, hogy a segítséget kérő „kirabolt”, a csendőrökhöz forduló és a tolvaj egy csapatot alkottak.

„Elragadó esemény”

Noha szigorúan szabályozott feladataik vannak, a csendőrök a tökéletes munkavégzés motivációján túl nem hagyják figyelmen kívül a százezres tömeget megmozgató zarándoklat üzenetét sem – tolmácsolja saját és társai véleményét. „Mi dolgozunk, de sokunk családja ott van kint a Nyeregben. Még azoké is, akik nem katolikusok. Elragadó esemény és páratlan élmény, függetlenül a résztvevők nemzetiségétől. Szeretnénk, ha a mi tevékenységünkre sem „szükséges rosszként” tekintetének az emberek, hanem megértenék, hogy kizárólag az ő érdekükben vagyunk itt. Azt fontos megemlítenem, hogy a búcsú nem bűnözők melegágya, a szabálysértések és bűncselekmények száma alacsony. A hit ünnepét szerencsére egyáltalán nem árnyékolják be azok, akik ellen mi dolgozunk. Mindent megteszünk, hogy ez továbbra is így maradjon” – zárta mondandóját a készséges csendőr.