Motorkerékpárok pörgése, püfögése töltötte be a jobbágyfalvi táborhelyet: az ország szinte minden sarkából és Európa több országából is érkeztek a „két keréken száguldó élvezet rabjai”. Az első táborlakók pénteken délben érkeztek, azután vasárnap délig folyamatosan gurultak be a járgányok a völgybe. Volt ott minden méretű és típusú motorkerékpár, de a legtöbb a Honda, Kawasaki, Yamaha volt. De hogy az amerikai ipar se maradjon szégyenben, két eredeti Harley-Davidson is megjelent. És persze, olyan régi márka is volt, mint a Triumph. A „csorda” egyedeinek értéke 500 eurótól 20 ezer fölé ugrott. Meg is csodálták, szemügyre is vették egymás példányait a tulajdonosok, aztán közelebbi ismerkedés, beszélgetés kezdődött az Itatóban és környékén. Több klub tagjait is láthattuk, mint a marosvásárhelyi Tekergő Lovagok, a csíkszeredai Lázadó Farkasok, de itt voltak az udvarhelyiek, kézdiek is. Senki sem hiányozhatott, aki „számított”. Sör volt untig, az éhesek a háziak gulyását kóstolhatták meg vagy kolbászt, miccset, zsíros kenyeret, hamburgert választottak. Este nem hiányzott a tábortűz, éjszaka pedig a bulizás. Persze, belefért egy kis ping-pong, ügyességi versenyek is, mint a kötélhúzás, késdobálás (hivatalosan „bicskadonyigálás”). A gyerekek is kinyargalhatták, kihancúriozhatták magukat a tanyán, és volt olyan kisember, aki vasárnap nem akart hazaindulni, amikor már a többség nyeregbe szállt és kipöfögött a völgyből. Egy olyan résztvevő is akadt, aki nagy „bánatában” itt felejtette a motorbiciklijét!!!

Vad parti a szép idők emlékére

„Redneck party”-t hirdettek meg a hétvégére – mondta el lapunknak a marosvásárhelyi Nagy Botond szervező. Olyan vad partit szerettek volna, amilyen az 1990-es évek elején volt, amikor csak tábortűz és néhány gitár mellett töltötték el az időt, és ennek különleges hangulata volt. Ám lassan mindez ”kiművelődött”, beszivárgott a „showbiz”: nagy nevű együttesek koncertje, tűzijáték, és igzi megapartik lettek. Ám évek múltával csak a nevek maradtak, a közönség „ elkopott” a nagy hírnevű találkozókról. Egyre többen a régi időket szeretnék, ezért is választották a szervezők Jobbágyfalvát. Két éve tartottak itt már egy privát találkozót, és tetszett nekik a hely, a félig vad természet, ahol megvannak mégis az alapfeltételek: szálláshely, mosdók, ellátás, villanyáram.

Mivel az előző két vármezői találkozót elverte az eső, most időpontot és helyszínt váltottak a szervezők, amiért rengeteg pozitív visszajelzés is érkezett, és aki tehette, nem hagyta ki ezt a hétvégét. Nem szerveztek semmilyen kötött programot, koncertet vagy motoros versenyt, a lényeg a találkozáson, ismerkedésen és a sör melletti beszélgetésen, bulizáson volt. Sokan eljöttek Maros, Hargita, Kovászna és Brassó megyéből, voltak szilágyságiak, medgyesiek is, de Bukarestből is szép számban jöttek, és Moldovából is néhányan. De természetesen más országokból is érkeztek testvérek: Magyarországról, Olaszországból, Ausztriából és Németországból. A szervezők kicsi találkozónak tervezték a hétvégit, mégis 250-300 közötti személy fordult meg, tehát szinte közepes méretűnek is nevezhető. A legfiatalabb motoros a hét éves Krisztián volt, aki Erdőcsinádról jött és mindenki felfigyelt rá.

„Hazahúz a szívem”

Lackó Béla  tíz éves korától, 1990 óta Ausztriában él. Egyrészt a rokoni, baráti kapcsolatok miatt látogat haza, másrészt a táj vonza a marosvásárhelyi születésű férfit: új hazájában is vannak motoros versenyek, de másak a feltételek és nem ilyen a táj. Ugyancsak a szíve húzza haza az ugyancsak vásárhelyi származású Nagy Csongor Leventét is, aki sokáig Olaszországban élt, jelenleg Berlinben tartózkodik. A család többször is, ő viszont évente csupán egyszer jön haza, de a rokoni látogatások mellett mindig betervez legalább egy motoros találkát is.