Magukra hagyott idősek és hátrányos helyzetűek

– A Caritas tavaly ünnepelte 25 éves fennállását. Hogyan jellemezné ezt az időszakot?

– A Caritas a Gyulafehérvári Római Katolikus Egyházmegye szociális, karitatív szervezete. Nemzetiségi és vallási hovatartozástól függetlenül nyújt szolgáltatásokat és segítséget. Hangsúlyosan Székelyföldön vagyunk jelen. Tevékenységünk első szakaszában, a 90-es évek végéig a segélyosztásra összpontosítottunk, azonban rájöttünk, hogy túl sokan végzik ezt a munkát, miközben egyre fogytak a kiosztásra váró segélyek. Az állandó segélyezés függőséget vált ki, hiszen aki folyamatosan megkapja a mindennapi élelmét és ruháját, mindig erre fog várni. A mentalitásban is váltottunk: sor került a szakszerű, embertől emberig történő szolgáltatások, programok és intézmények kialakítására.

– Ma a Caritast elsősorban beteggondozásáról ismerik. Hogyan alakult ki ez a tevékenység?

– Eleinte időseket gondozó otthonaink voltak Gyergyószentmiklóson és Kézdiszentléleken, majd elindult az otthoni beteggondozás, ma már sok ezer emberhez jutunk el az egyházmegye területén. Megjelentek a gyermekeknek szóló nappali foglalkozásaink, hátrányos helyzetű személyeket ápoló állami központokat vállaltunk át, fogyatékkal élők számára szervezünk nappali foglalkozásokat és elindítottuk az utazó gyógypedagógusi szolgálatot is, amely a korai fejlesztésre és nevelésre összpontosít. A Caritas ma már a fogantatástól az élet utolsó pillatanáig ott van az emberek mellett.

– Ekkora léptékű szociális tevékenységhez sok pénz kell. Honnan sikerült mindezt előteremteni?

– A nagy fejlesztéseinket a kétezres évek elején sikerült megvalósítanunk, európai uniós támogatással. Elindított szolgáltatásaink finanszírozását három pillérre helyeztük: állami és önkormányzati támogatás, valamint az ellátottak hozzájárulása jövedelmük függvényében. 2013-ban 24 szociális egységünk kapott állami részfinanszírozást: ezek között volt nappali foglalkoztató és egy megyét vagy régiót lefedő otthoni beteggondozó szolgálat. A 3,7 millió lejes támogatásból hét szociális szolgáltatásunk 3650 személyt látott el hét megyében. Igazából a 2013-as évvel bezárólag beszélhetünk növekedésről, nagyobb léptékű fejlesztésekről. 2014-ben a megszorítások másfél millió lejjel csökkentették az állami szubvenciót, amit a következő esztendőben újabb csökkentés követett. Idén a kezdeti támogatás mintegy egyharmadát, 1,3 millió lejt biztosít az állam: mindössze 809 személy szociális-egészségügyi támogatását hagyták jóvá.

A teljes interjú az Erdélyi Napló csütörtökön megjelenő, 6. számában olvasható.