Közel-Kelet, a többismeretlenes egyenlet

Hegedűs Tamás (fotó) magyarországi geopolitikai szakértővel többek között a szír, az iraki és líbiai válságról, illetve az Iszlám Államról beszélgettünk.

– Az észak-afrikai arab országok többsége két évtizeddel ezelőtt még működő gazdasággal rendelkező állam volt, ahova turisták milliói mentek szívesen. 2011-ben meglepetésszerűen mégis bekövetkezett a rengeteg áldozatot szedő „arab tavasz”. Mik voltak ennek az előzményei?

– Az „arab tavasz” megnevezés azt sugallja, mintha hasonló helyzetű országokban hasonló folyamatok zajlottak volna. Ez korántsem volt így. A számos különbség mellett voltak persze közös vonások is, kettőt emelek ki. Egyrészt a térségbeli államokban hatalmas népességrobbanás következett be, amivel se a termőföldek eltartó ereje, se a gazdaság növekedése nem tudott lépést tartani. Ahol pedig egyre több fiatal munkanélküli férfi él, ott mindig robbanásveszélyes a helyzet. Másrészt a közösségi médiák használata révén a szervezés nagyon gyorsan ment, de egyben a rémhírek és tévinformációk terjedéséhez, terjesztéséhez is könnyű terepet biztosított.

Az „arab tavasz” előtti állapotokat nem érdemes idealizálni. Gazdasági nehézségek itt, kemény elnyomással járó diktatúra ott, korrupt vezetés mindenhol – de legalább béke volt, ez kétségtelen. Ami rossz volt, az a változások után sem javult, a kevés jó meg semmivé lett. Az egyetlen kivétel talán Tunézia, ahol sikerült megtalálni a békés átmenet, a minimális konszenzus útját. Egyiptomban a diktatúra újabb kiadását láthatjuk, Líbia és Szíria pedig „bukott állam” lett.

A teljes interjú az Erdélyi Napló október 15-én, csütörtökön megjelenő lapszámában olvasható.