Elstartolt a Berlini Filmfesztivál újabb kiadása

Az ünnepség középpontjában azonban egyértelműen a leköszönő fesztiváligazgató állt.

Dieter Kosslick munkásságát állva tapsolva köszöntek meg a jelenlevők, a felszólalók beszédének magvát is az ő építő munkájának méltatása képezte.

Michael Müller, Berlin hivatalban levő főpolgármestere beszédében utalt a száz éve megszavazott német alkotmányra (Weimári köztársaság), mely alaptörvény kimondta a kultúra szabadságát, valamint rögzítette az állam kötelezettséget annak támogatására. Beszédében arra is kitért, hogy

idén lesz 30 éve annak, hogy lebontották a Berlini falat, de máris újak épülnek szerte a világban.

Az ünnepség alatt ízelítőt kaptunk a versenykategóriában szereplő filmekről, majd ismertették a különböző zsűrik összetételét.

Végezetül a fesztiváligazgató német nyelven, míg Juliette Binoche, a nemzetközi zsűri elnöke franciául nyitotta meg a 69. Berlini Filmfesztivált.

Dán-kanadai-svéd-német világpremier Lone Scherfig rendezésében.

A fesztivált és verseny kategóriában induló filmek sorát megnyitó produkció központi témája a megbocsájtás. Az egymástól nagyon is eltérő múlttal rendelkező szereplők útja a New York-i Téli palota vendéglőben keresztezi egymást.

Amikor már sem a család, sem a rokonok nem nyújtanak/nyújthatnak segítséget egy krízishelyzetben, akkor az idegenek irányába elmozduló kéz és remény találhat biztonságra.

Ebből, a kezdetben talán félénk kezdeményezésből alakulhatnak ki idővel újabb kapcsolatok, melyek felvillantják annak lehetőséget, hogy van kiút, van lehetőség a növekedésre és arra, hogy a ránkbízottakról személyükre szabottan gondoskodjunk. Habár ebből az izgalmas és mélyen emberi világból a film végére kiérünk a „rosszak elnyerik büntetésüket, a jók a jutalmukat” leegyszerűsített és sava-borsától megfosztott világba, a bemutatott karakterek és a közöttük alakuló viszonyok alkalmasak arra, hogy saját világukra is kivetítsük a bennük megfogalmazott kérdéseket.