4Sekler4Afrika: kalandvágy és segíteni akarás

„A történet tavaly őszig nyúlik vissza, akkor állt ugyanis össze a 4Sekler4Afrika nevű csapat, melynek három tagja részt vett a Budapest–Bamako Ralin. Jól sikerült az afrikai túra, sok segélyt vittek a fiúk, és abban maradtunk, hogy még részt veszünk hasonló karitatív akciókban” – mesélte portálunknak Miklós Csongor, aki az afrikai túrán részt vevők itthoni háttérembere volt, hozzá futottak be a három túrázótól az információk. Ezúttal a „bamakósok” közül ketten, Antal István és Silló Szilárd volt tagja a csapatnak, hozzájuk csatlakozott Miklós Csongor mellett még Török Rafael. A kárpátalajai karitatív túrát a 3D racing Team hirdette meg a Budapest–Bamako Rali Facebook csoportjában, a székely legények ehhez csatlakoztak. A június közepén útnak indult mintegy 10-15 terepjáró zöme magyarországi volt, a székelyek mellett egy csapat vett még részt Ukrajnából, ők voltak a tulajdonképpen iránymutatók.

„Nem mi gyűjtöttünk, hanem a Máltai Szeretetszolgálatnak és a 3D racing Teamnek lehetett utalni pénzt, hiszen tudtuk, hogy a határon nem engednek át semmit. Mi játékokat vihettünk, a helyiek azokat is kértek, hiszen arrafelé hiánycikk a magyar nyelvű társasjáték. Amellett, hogy adományokat akartunk szállítani, kíváncsiak voltunk az ott uralkodó helyzetre, szerettük volna a saját szemünkkel látni, hogy milyen körülmények között élnek magyar testvéreink” – osztotta meg a túrán való részvétel okát Csongor. Mint mesélte, Aknaszlatina mintegy kilencezer lakosú község, 1800 magyar ajkú él ott, háromezer román, a többi ukrán. „A helyiek elmondása szerint a románok tartják „rettegésben\" a települést, ha baj van, akkor az többnyire nekik „köszönhető” – utalt a helyi viszonyokra a fiatalember.

Mindennapok Kárpátalján

Mint megjegyezte, őt és csapattársait az ott élők pozitív gondolkodása, na meg a tiszta környezet fogta meg a legjobban. „Meglepett az a tisztaság, amivel ott szembesültünk, az, hogy a kis fizetések ellenére a nyomornak a jelét sem láttuk. Pozitív meglepetés volt mindaz, amit ott tapasztalunk. Ott az átlagfizetés 50–60 dollárnak felel meg, de megfogott az, hogy senki nem panaszkodott a sorsára. Meglepett és nagyon tetszett, ahogyan a helybéli katolikus pap összefogja a közösséget. Egy nagyon nyitott és összetartó közösségre találtunk Aknaszlatinán. Néha még most is a hatása alatt vagyunk, és sokszor elbeszéljük, milyen jó lenne idehaza is ezt tapasztalni. Azt tartjuk magunkról, székelyekről, hogy összetartók vagyunk, de úgy láttuk, ott ez sokkal jobban működött. Ők még nálunk is rosszabb anyagi helyzetben élnek, mégis pozitívan tekintenek a jövőbe” – számolt be a Kárpátalján tapasztaltakról Miklós Csongor. Mindvégig biztonságban érezték magukat, „jelét nem láttuk annak, hogy az országban bajok vannak, de az ott élők sem beszélnek erről”. A székely csapat egyébként nem Magyarországról indult a konvojjal, hanem Kolozsvárról, így a román–ukrán határon úgy érezték, mintha éveket léptek volna vissza az időben. „A román–ukrán határon ugyanaz az életérzés fogadott, mint ezelőtt 15-20 évvel a magyar–román határon. Nagy sor, gyalogos vendégmunkások, seftelni próbáló határőrök” – jegyezte meg Csongor.

Életre szóló barátságok

Aknaszlatinán tulajdonképpen három napot töltöttek a csapatok. Ott tartózkodásuk egyik programpontja volt, hogy a helyi fiatalokat egy off-road túrára is elvitték terepjáróikkal, illetve tervezték a Vereckei-hágóra való feljutást is. E tervük a célpont előtt mintegy három kilométerrel meghiúsult, ugyanis egy autóverseny miatt az utat lezárták.

Az egy napos off-road túra nagy élményt jelentett mind a helyiek, mind a vendégek számára – derült ki Csongor szavaiból. A székelyekhez három fiatal csatlakozott, a 17 éves Zsolt, valamint a 16 éves Jusztin és Richárd, őket egyébként a 4Sekler4Afrika Facebook-oldalán is bemutatják. „Számunkra kedves emberek, örülünk, hogy bennünket választottak. Mindhármukon azt láttuk, hogy pozitívan állnak az élethez, vidámak, lelkesek és vannak terveik, álmaik. Zsoltnak az, hogy katona legyen. Ő most érettségizett, édesapja ukrán, édesanyja magyar, nevelőapja székelykeresztúri. Jusztin Munkácson tanul a katolikus líceumban, ő papnak készül. Richárd személyében is egy kedves, szimpatikus fiatalembert ismertünk meg” – mesélt újdonsült barátaikról a csíkszeredai fiatalember. A három fiúval egyébként a közösségi hálón majdnem napi szinten tartják a kapcsolatot.

„Lesz még ilyen történet”

„Pozitív fogadtatásban volt részünk. Igazából mi is hazatérésünk után, most dolgozzuk fel az ott átélteket. Barátságok születtek, és az a tervünk, hogy még visszatérünk. Nem titok, hogy a kalandvágy is vitt bennünket Kárpátaljára, a kellemeset kötöttük össze a hasznossal, de biztos vagyok benne, hogy lesznek még ilyen történetek” – jegyezte meg Miklós Csongor.