Bő egy héttel a városi strand melletti jégpálya hivatalos megnyitója után újra beindul a székelyudvarhelyi jégkorongszezon. Fiatalok és idősek egyaránt ütőt ragadnak, hogy üldözőbe vegyék a pakkot. A székelyudvarhelyi jégkorong mozgatórúgójával, Tarcsi Andrással beszélgettünk a hokiról.
2011. december 15., 19:152011. december 15., 19:15
2011. december 20., 19:442011. december 20., 19:44
– A múlt héten hivatalosan is megnyílt a városi jégpálya. A hokiedzések is elkezdődtek?
– Sajnos még nem tudtunk rámenni a jégre, mivel ahhoz külön engedély kell a polgármesteri hivataltól. Hiába van már egy hete jég, az edzéseket nem tudtuk elkezdeni a hivatalos szignó hiánya miatt.
– Ön gyerekekkel foglalkozik egy közel sem szelíd sportágban. Mennyire nehéz a dolga?
– Körülbelül 15 gyerek jár edzésre, közülük tízen állandóan részt vesznek a tréningeken. Sajnos a gyerekek eléggé le vannak terhelve az iskola miatt, amire rájön még a délutáni tanulás és a magánórák, de akik járnak, azok nagyon szeretik a jégkorongot. Nem olyan sport a hoki, amit bárki tud csinálni, meg lehet próbálni, de kevesen válnak igazi jégkorongozókká. A gyerekeknek komoly testi adottsággal kell rendelkezniük. Hozzám igazi vasgyúrók járnak, szeretnek harcolni, küzdeni, itt meg kell verekedni a korongért, és persze nem félnek a kemény ütközésektől. A testi kontaktokat tovább kellene szabályozni, mivel a gyerekek másképp kezelik ezt, hiszen szinte mindig összeverekednek egy-egy komolyabb belemenés után. Meg kell értetni velük, hogy nem azért kell elütni a másikat, hogy egy korábbi sérelmet megbosszuljanak, hanem azért, hogy eltávolítsák az ellenfelet a korongtól. Az első a korong, az ütközés, az ellenfél eltaszítása, eltávolítása a pakktól csak ezután jön. Mindez az edzői mentalitástól függ, hogy mire neveled a gyereket. Én imádom a jégkorongot, ki tudod élni magad a jégen, a szabályokat betartva mindent ki tudsz adni magadból.
– Milyen korosztállyal foglalkozik?
– 8 és 12 év közötti gyerekek járnak hozzám, tisztán hobbiból, ellenérték nélkül, önerőből tanítom őket a jégkorongra. Az a baj, hogy nem tudunk egy országos bajnokságba se benevezni, mivel kevesen vagyunk. A marosvásárhelyiekkel szoktunk közösen edzeni, náluk is ugyanaz a helyzet, mint nálunk, csak télen tudnak jégre lépni. Ők is nagyon vegyesen vannak, így ha a két csapatot összekevernénk, akkor sem tudnánk egy korosztályos csapatot 15+2 játékossal összerakni. A gyerekekkel edzőtársammal, Tamás Attilával több kupán is részt vettünk. Ha bármilyen fiatalt érdekel a jégkorong, és nem fél a kemény játéktól, szívesen látom az edzéseken.
– Amikor nincs jég, akkor is kell edzeni. Hogyan valósítják meg?
– Nyaranta focizunk, kosarazunk, floorballozunk, teremfocizunk, télen pedig a fagy beálltával hokizunk. Mindig van mivel edzésben tartanunk magunkat.
– A fiatalokkal mi a terv az idei télre?
– Elsősorban szeretnénk még több gyereket toborozni. Ezzel az a baj, hogy sok szülő úgy gondolja, évi 2–3 hónapos sportágba nem íratja be gyerekét. Nyáron is hokizunk, szárazon, cipőben, teremben. Nálunk csak az marad, aki bírja, aki kemény. Vannak olyanok is, akik fizikailag bírják, de mentálisan nem, nem tudják feldolgozni, ha felszakad a szájuk, elindul az orruk vére stb., pedig ezek a játék részeit képezik.
– Van-e jövő az udvarhelyi hokiban?
– Nagy jövője lenne, ha volna infrastruktúrája. A múltból nem lehet táplálkozni, ez sokszor hátráltat. Mindent elölről kell kezdeni, az alapoktól, a legkisebbektől kell felfele építkezni. A jövő egy pályával kezdődik, ha lenne egy műjégpályája a városnak, robbanásszerűen megnőne a jégkorongozók száma. Ha komolyan és folyamatosan foglalkoznánk vele, 10 év alatt kitermelnénk egy jó csapatra való játékost. Két korosztályt kellene indítani, egy napközist 5–6 éveseknek, és egyet a másodikos-harmadikosoknak.
– Székelyudvarhelyen hányan hokiznak?
– Nagyjából 50–60-an űzik a jégkorongot, legtöbbjük vállalkozó, barátilag összegyűlnek, és játszanak egymás között. A hokisok száma 4–5 csapatra való, váltásban, körforgásban játszanak egymással. A gyenge körülményekhez képest sokan vannak, ha lenne műjégpálya, akkor hatványozottan többen játszanának. Az időpontok legtöbb esetben nem megfelelőek, a hőmérsékletről nem is beszélve.
– Az Erdélyi Független Amatőr Jégkorong Liga (EFAJ Liga) mióta működik?
– Érdekes története van. Rengeteg barátságos turnét, kupát szerveztünk, évente minden hónapban találkoztunk a környékbeli csapatokkal. A turnék megszervezéséhez sok pénz kellett, hiszen egy jégpálya kibérlése óránként több száz lejbe kerül, a bírókat is kell fizetni. Egy ilyen turné végén 5–6 csapattal beszélgettünk, hogy többet kellene játszanunk, de ezt csak bajnokság formájában tehetjük meg. Mindez 2010 áprilisában történt, akkor találtuk ki, hogy legyen egy pontvadászat, amit azon év novemberében el is indítottunk. Persze nem hivatalos, hanem amatőr bajnokságot rendeztünk. Van honlapja is a bajnokságnak, a www.efajliga.ro, nagyon komplex, statisztikákkal tele. Az indulás nagyon jól sikerült, most a második bajnokságot rendezzük, jelenleg 12 csapat van, az odavágók lejártak. A székelyudvarhelyi Old Boys Küküllő nagyszerűen szerepel, jelenleg ötödik helyen állunk.
Old Boys Küküllő, Székelyudvarhely
A Küküllő (Târnava) jégkorongcsapatának múltja visszanyúlik az 1930-as évekbe, pontosabban 1934-be. Akkor alakult meg az első jégkorongcsapat a városban. A hokit az udvarhelyiek kimondottan azért szerették, mert gyorsabb és keményebb volt a többi sporthoz képest, és rövid idő alatt sok esemény történt egy mérkőzésen, lehetett az szép játék vagy akár bunyó is, ami leginkább odacsalta a szurkolókat a jégpályára. Sok neves játékos került ki a Küküllő csapatából az évek folyamán, akik az országos válogatott színeiben is felléptek számos rendezvényen és bajnokságokban (világbajnokság, Európa-bajnokság, Universiade stb.): Csóg Csaba (válogatott kerettag, kapus), Orbán András (a Dinamo Bukarest és a Sport Club Csíkszereda kapusa), Török István (válogatott jégkorongozó, vébé-résztvevő), Török Ernő (válogatott jégkorongozó és válogatott nagypályás kézilabdázó az \'50-es években), id. Tarcsi András (1970–1993 között 23 évig volt a Küküllő edzője, vébé, Eb-résztvevő, Universiadén ezüstérmes román válogatott tagja).
Az 1990-es évek elején, a rendszerváltás után nem nagyon akadt szponzor, amely támogassa a csapat további pályafutását, és az anyagiak miatt 1993-ban megszűnt a jégkorong a városban. Elég hosszas szunnyadozás után, 2008 decemberében sikerült a helyi tanácsnak találnia egy helyet egy nyitott jégpályának a városi strand területén, ahova a régi hokicsapat tagjai összeverődtek nosztalgiából egy-két meccsre. Egy évvel később már csapatot alapítottak, amit az utánpótlás követett, majd 2009 elején a Hockey Club Küküllő néven lettek bejegyezve a Román Jégkorong Szövetséghez. (efajliga.ro)
szóljon hozzá!