Színház a gyerekeknek, lélek a báboknak

A Tomcsa Sándor Színház közösségének régi vágya teljesül ebben az évadban: három színésszel megkezdte munkáját a társulaton belüli társulat, vagyis az újonnan létrejött székelyudvarhelyi bábtagozat. Körülbelül két hete kezdték próbálni első darabjukat, a Szász Ilona kortárs drámaíró műve nyomán készülő Cókmók, avagy a morgolódó szekrénymanó című bábelőadást. Ennek század eleji hangulata gyereket, felnőttet magával ragadhat, általa a színészek több stílust is megmutatnak a nézőknek, rávilágítva a bábszínház műfajának összetettségére: bunraku, botos, illetve kesztyűbábokat is használnak, pantomimmal fűszerezve.

Multifunkcionális tárgyak

Bár a felkészülés a Művelődési Ház előterében zajlik, a produkcióban részt vevő színészek – Márton Réka, Vidovenyecz Edina, Szűcs-Olcsváry Gellért –, illetve a közreműködők igencsak lelkesek: ottjártunkkor, a próba lejártával is hallgatták, dúdolták a Nagy Csongor szerezte zenét, illetve játszatták a nemsokára bemutatásra kerülő bábokat, amelyeket Bandura Emese, a Szatmárnémeti Északi Színház Brighella Bábtagozatának jelenlegi vezetője alkotott meg. Mint kiderült, ezek mind rendkívül értékes, egyedi darabok, képzőművészeti alkotások, amelyek elkészítéséhez kiemelten fontos az alapanyagok gondos kiválasztása: általában nem használnak például műanyagot, hacsak a rendezői koncepció nem azt kívánja meg.

Mint Nagy (Szilágyi) Regina, a darab rendezője kifejtette, a kezdeményezés részvevői számára izgalmasan újszerű a kísérletezés, hogy mi mindent el lehet mesélni három régi bőrönd segítségével, illetve hogy hányféle felhasználási módja lehet egy darabban egy esernyőnek. „Szerintem sosem használtam esernyőként egy esernyőt” – vallotta be.

Eloszlatnák a tévhiteket

A helyi bábtársulat létrehozására a székelyudvarhelyi színház vezetősége két éve kérte fel Nagy Reginát, a szatmári bábtagozat megalapítóját, aki örömmel vállalkozott e feladatra. Mint elmondta, Udvarhelyen könnyebb a dolga, mint tizenegy éve a partiumi városban volt, hiszen a szatmárnémeti színház eleinte nem igazán támogatta a kezdeményezést, s jó három-négy évig harcolni kellett annak elfogadásáért. Az új társulat születésénél bábáskodni jóleső érzés számára – a csapat célja eloszlatni az itthoni közönség azon tévhitét, hogy a bábszínházi tevékenység azonos az óvodai bábozással, s hogy a bábjáték célcsoportja csakis a legfiatalabb korosztály lehet.

Mint a rendező elmondta, a bábszínház is egy a színházi műfajok közül – a marosvásárhelyi művészeti egyetemen működik külön bábszínésztagozat –, csak itt a szöveg vagy tánc helyett a tárgyak, illetve a képzőművészet kerülnek a figyelem középpontjába, a színészek azok által közvetítik az üzenetet. Ez a prózai színházi színészeknek olykor igen komoly kihívást jelenthet, hiszen a közönség figyelmét saját magukról a bábokra kell irányítaniuk, esetenként „láthatatlanokká” kell válniuk azok mögött, mert bár paraván nélkül játszva jelen vannak a színpadon, a történet főszereplői az életre keltett tárgyak – ismertette Nagy Regina, kiemelve, nagyon tiszteli az udvarhelyi színészeket, akik prózához szoktak, mégis felvállalták, hogy e műfajban is tevékenykednek.

Nem való a legkisebbeknek

Hozzátette, a bábszínház igen jelentős múltra tekint vissza, és eredetileg kimondottan a felnőtteknek szólt: a japán eredetű kabuki színháztól eredeztethető, a magyar kultúrában vásári bábjátékok formájában honosodott meg, amely a nemesek kigúnyolását célozta. Az utóbbi évtizedekben a hangsúly a gyerekdarabokra tevődött, ennek tulajdonítható, hogy a bábszínház műfaját sokan tévesen az óvodai bábjátszással azonosítják. Tévedés azt gondolni, hogy a bábszínházi előadás egy-két éves gyerekeknek való – fejtette ki a rendező, véleményét tapasztalataira alapozva: egy ismerőse kétéves gyereke olyan sokkot kapott a nézőtéri sötétség, illetve a fiatal közönség hangos megnyilvánulásai miatt, hogy csak nagy sokára lehetett ismét színházba csalogatni. Hozzátette, szerinte a bábszínházi gyerekelőadások ötéves kortól negyedik osztályig ajánlottak – az öt év alattiaknak az óvodai bábjátszás való, amely kevesebb bábbal vagy kellékkel egyszerűbb történeteket szemléltet.

Mint elmondta, szerinte nagy hiba bármilyen gyerekelőadást lenézni, hiszen azt jól megalkotni nem könnyű: az egyszerűnek tartott feladatot olykor kezdő rendezőkre bízzák, s az alkotó bizonyítási vágya azt eredményezheti, hogy épp a célközönség, a gyerekek maradnak ki az előadásból. „Több éve felfogadtam: a gyerekekkel együtt fogok harcolni, hogy visszaadjuk nekik, ami az övék, és hogy elvegyük a felnőttektől a magamutogatás vágyát” – árulta el a rendező. Hozzáfűzte, a bábszínháznak igen komoly nevelő szerepe is van: mivel a díszlet elemei, a kellékek és bábok gondosan kiválogatott tárgyak, s az előadás során nagy szerepe van a képzőművészetnek is, az már fiatal korban megtaníthat különbséget tenni érték és giccs között.

Az újdonsült székelyudvarhelyi bábtársulat szeptember 24-én mutatja be Cókmók, avagy a morgolódó szekrénymanó történetét a Művelődési Házban. A nézők tanúi lehetnek, miként tangózik egy zakó és egy pongyola, hogyan lehet előcsalogatni a régi hiedelmek szekrénymanóját, s hogyan teremtődik meg a béke a megannyi bájos titkot rejtő ruhásszekrényben.