Székelyföldi Filharmónia – a színfalak mögött

– Hogyan néz ki a Székelyföldi Filharmónia felépítése?

– A munkahelyek zárolásával a mostani állás szerint a vonósok főemberei vannak munkakönyvvel alkalmazva, tehát főállásban 19 személy. A többiek állandó szerződéssel dolgoznak. Az, hogy mikor hány ember dolgozik, a program függvényében változik, hogy a koncerten milyen hangszerekre vagy hangszercsaládokra van szükség. Abban a fázisban vagyunk, hogy minden helyünk be van töltve. Most csak olyan bedolgozókkal kötünk szerződést, akik még nem voltak dolgoztatva, tehát még nem volt szükség olyan típusú hangszerre. Például ha egy elkövetkező koncertre kellene egy hárfa, akkor szerződéssel kellene arra a koncertre hárfást alkalmaznunk.

– Ilyen körülmények között mit történik a fiatalokkal, az utánpótlással?

– Székelyföld zeneiskolái kitermeltek egy csomó fiatalt, akik elmentek egyetemre, de már nem jöttek haza. Mi őket próbáltuk hazahozni, amikor a filharmóniát létesítettük. De ezek az iskolák most is pont úgy termelik a fiatalokat, ők is elmennek egyetemre, és nekik is kellene majd valahol dolgozni. Tulajdonképpen ők az utánpótlás. Természetesen egyszerre egy-két fiatal zenészt megpróbálunk beilleszteni a zenekarba. Szerencsés helyzetben vagyunk, mert több szerződéses bedolgozónk van, így az adott koncertre ki tudjuk választani a legjobb hangszer, a legjobb ember kombinációt.

– Mitől székelyföldi és nem székelyudvarhelyi a zenekar?

– A Székelyföld elnevezés tulajdonképpen áll, mert a zenészek 99 százalékának székelyföldi kötődése van, de más-más vidékről származnak: vannak csíkszeredaiak, szebeniek, sepsiszentgyörgyiek stb. De lényegében az az örvendetes, hogy végre van egy zenekar, amely visszahozza, összefogja a székelyföldi és székelyföldről elszármazott tehetségeket. Ez a felépítés a próbafolyamatot nagyon megnehezíti, ezért gyakorlunk mindig hétvégén. Egyszerűen nem lehet máskor tartani a próbákat, mert azoknak, akik Udvarhelyen, Csíkban vagy Szentgyörgyön dolgoznak, még megoldható lenne valamilyen formában, de a messze élők, dolgozók már nem tudnak hétköznapokon is bejárni Udvarhelyre. Ugyanakkor az is nagy dolog, hogy továbbképzést tudunk biztosítani a zenetanároknak. Ebben a zenekarban több hangszertanár van, akik folyamatosan képezik magukat, tehát nem plafonizálódnak a tanári szinten, hanem folyamatosan tartják a szintet, zenélnek, és ezt a zenetudást adják majd át a diákoknak is.

– Negyedik alkalommal társszervezői a Terra Siculorum gitárfesztiválnak. Idén mire számíthat a közönség?

– A Harmonia Cordis Egyesülettel vállvetve szervezzük meg a gitárfesztivált: az egyesület a főszervező, mi társszervezők vagyunk. Tavaly sikerült igazán székelyföldivé varázsolni a rendezvényt, tehát nemcsak nevében székelyföldi, hanem helyszíneiben is. A másik dolog, hogy nemcsak fesztivál, hanem kurzus és verseny is egyben. Tavaly nagyon sok tanulni vágyó egyetemista utazott Udvarhelyre, de sokan beneveztek a versenyre is. A filharmónia, akárcsak az eddigi években, nem csak anyagilag támogatja a gitárfesztivált, újból beszáll a szervezésbe is. Az utolsó koncert gitárművészek és a zenekar koprodukciója lesz.

– Milyen más rendezvényekre készülnek idén?

– Május 10. és 15. között rendezünk, az országban először, egy Class Jazz Fest nevezetű fesztivált. Nagyon sok klasszikus zeneszerző olyan műveket írt, amelyek dzsesszes hangzásúak, vagy dzsesszes elemeket tartalmaznak. Ezeket a műveket próbáljuk összeszedni, és egy fesztivál keretén belül ízelítőt adni belőlük a közönségnek. A rendezvény maga egy zenei egyveleg lesz, mert a klasszikus dzsessz mellett hagyományos dzsesszkoncertek is lesznek, többek közt a Marosvásárhelyi Filharmónia fúvós kvintettje a West Side Story feldolgozott változatát adja majd elő, majd zongora-klarinét előadóest következik, de jön Bukarestből egy dzsesszzenekar is. Tudtom szerint ilyen rendezvénysorozat még nem volt Romániában sehol. Ha már intézményként létrehoztak, akkor azért vagyunk, hogy szervezzünk, teljesítsünk, és olyat csináljunk, ami eredeti ötleteken alapszik. A filharmónia zenekaránál már kivívtuk az elismerést, és országos szinten is nagyon jó véleménnyel vannak rólunk. Ezért jönnek hozzánk ilyen szívesen vezényelni és szólót játszani különböző művészek. Például áprilisban Sabin Pauţa fog jönni, és júniusban is visszatér. Erről az úriemberről jó tudni, hogy ő volt a New Jersey-i Filharmónia igazgatója, és az udvarhelyi vendégfellépésre már másfél éve vár. Ilyen kaliberű művészek és zenészek akarnak hozzánk jönni fellépni. De ezek az emberek szívesen jönnek, és szívesen csinálják, mert olyan zenekarunk van, amelyre a fegyelem, a dolgozni akarás jellemző, ugyanakkor, ami más zenekaroknál hiányzik, az egymásra figyelés, a családias hangulat, a csapatszellem. Az előadóművészek is azért jönnek, mert olyan dolgot kapnak itt, amit különben máshol nem.

– Székelyudvarhelyen az évek során klasszikus zenét értő és szerető közönséget sikerült kinevelni. Miért valósulhatott meg ez itt?

– Az az érdekes, hogy ha szétnézünk a környéken, akkor láthatjuk, hogy kevés az a hely, ahol az emberek koncertre, sőt szimfonikus koncertre járnak. Itt több minden közrejátszik. Először is, mi a kilencvenes évek közepétől rendszeresen klasszikus zenei előadásokat szervezünk. Az, hogy lett a filharmónia, csak a folyamat letisztulása. Ugyanakkor a közönség fokozatosan rájött arra, hogy itt is tud olyan élményre szert tenni, amelyért megéri eljönni és visszajárni a koncertekre. Minden koncert más, nemcsak programban, hanem hangulatában is, és mindenki megtalálja a neki megfelelőt. A másik dolog meg a minőség, amely konstans, sőt, felfelé ívelő, és a külföldivel vetekszik.

– Mikorra várhatjuk a következő koncertet?

– Nekünk folyamatosan, hetente vannak koncertjeink. Műsorpolitikánk, hogy több típusú koncertünk van, egyéni előadóestek, kamarakoncertek, vonószenekari és nagy szimfonikus koncertek. Itt az a fontos, hogy minden koncertünk tulajdonképpen ugyanazt a minőséget képviseli. Minőségben semmi különbség nincs a Szent István-teremben tartott és a nagyszínpadi koncertek között. A kamarakoncerteket nem a Művelődési Ház nagytermében, hanem a polgármesteri hivatal Szent István-termében tartjuk, mert annak egészen más, bensőségesebb a hangulata. Pont olyan stúdióelőadások ezek, mint a színház stúdióelőadásai, és aki elmegy az ún. nagy koncertekre, az pont úgy meg kéne legyen szólítva a kis koncertek által is. Azt kell megértenie a székelyudvarhelyi közönségnek, hogy ezek a kamarakoncertek minőségben nem kevesebbek, hanem másabbak.

– Szimfonikus koncertre mikor kerül sor legközelebb?

– A zenekar legközelebb a gitárfesztivál záró momentumában fog játszani, de kamarakoncert időközben több is lesz. Mi eléggé széles palettát próbálunk lefedni, és érdekes az is, hogy bár költségvetésünk jelentősen kisebb, mint más filharmóniáknak, tavaly 55 koncertet adtunk.

– Valamilyen versenyre, megmérettetésre készülnek idén?

– A zenekarral nem készülünk semerre, mert a profi formációknak lényegében nincs ilyen megmérettetésük. A filharmónia elődje, a Palló Imre Kamarazenekar valamikor több nemzetközi versenyen első díjat nyert. Most a minőséget másként mérik le. A zenekarnál is megértük azt, hogy akkora a jelentkezés, hogy tudunk szelektálni. Elsősorban az ember és a zenész számít, ha a kettő találkozik, akkor az illető bekerülhet a zenekarba: lehet akármilyen jó zenész valaki, ha nem jó ember, nem lehet a zenekar tagja. Elég egy mag, hogy ez az összetartó csoport megromoljon.

Nagy Éva, a nőnapi koncert piccolo szólistájportálunk kérésére elmondta, Galaţi úrral élmény dolgozni, jelenléte megnyugtató, „ripsz-ropsz megy minden a próbán”. A brassói karmestert is megkérdeztük, miért jár már sokadszorra vissza Udvarhelyre?

„Ötödik vagy hatodik alkalommal látogatok Udvarhelyre, de mindig nagy szeretettel. A filharmónia az egyik kedvenc zenekarom, elsősorban azért, mert felkészült, ambiciózus zenészekből áll. Midig jó eredményeket érünk el együtt, ezért is járok ide vissza. Bodurian Aram rendkívül jó mester, és figyel arra, hogy a zenekar anatómiája egységes és erős legyen. A zenekar maga nem nagy, de a Művelődési Ház termének megfelelő. A székelyudvarhelyi kulturális élet is elképesztő, nem csak a szimfonikus zenekar tekintetében. A rendelkezésre álló termek kiválóak, nemcsak a Művelődési Házban, de a városházán található Szent István-terem is. Az udvarhelyi közönség is figyelemreméltó, szeretik, értékelik, és értenek a klasszikus zenéhez. Rendkívülinek tartom azt is, hogy a székelyudvarhelyi polgármester is rendszeresen részt vesz a koncerteken, feleségével együtt, sőt, zeneiskolai neveltetése következtében hegedűn is játszik. Bárcsak az egész országban ilyen szintű és aktivitású kulturális élet folyna, mint Udvarhelyen. Egyszer a bukaresti sajtónak is elmondtam ezt a tényt.”

Rendkívül lovagias interjúalanyunk azt is elmondta, a sikeres koncert receptje négy elemen alapszik, amelyeknek egyensúlyban kell lenniük: a zenekar minősége, a karmester hozzáértése, a műsor nehézsége és a próbára szánt idő. Ha a felsoroltak közül egy is nem megfelelő, akkor a koncert sem lesz megfelelő. „De a Székelyföldi Filharmónia esetében nem kell aggódnunk a sikeres végkifejlet miatt” – tette hozzá mosolyogva.