Összefonódó magyar kulturális szálak a Kárpát-medencében

Lövétei Lázár László, a Székelyföld főszerkesztője elmondta, hogy történelmi pillanatokat élünk, mivel eddig Csíkszeredában még nem volt hasonló rendezvény, ahol az MMA irodalmi tagozatának képviselőit láthatták volna vendégül. Reményeit fejezte ki, hogy a nemrégiben köztestületi státust kapó szervezet számos esztendeig fog működni, majd azt is hozzátette, hogy az író-olvasó találkozó előtt a jelenlévők ülést is tartottak, amelyen megvitatták a tagozat jelenlegi helyzetét. 

Tíz irodalmár vett részt s találkozón: Ács Margit, Bogdán László, Czakó Gábor, Farkas Árpád, Ferenczes István, Mezey Katalin, Oláh János, Szilágyi István, Tamás Menyhért és Vári Fábián László akadémikusok. A jelenlévőket Mezey Katalin, az MMA irodalmi tagozatának elnöke mutatta be, a szervezet történetéről pedig Ács Margit MMA-elnökségi tag beszélt. Utóbbi elmondta, hogy a Magyar Művészeti Akadémiát a néhai Makovecz Imre világhírű építész alapította. Először baráti társágként működtek, de hamar szakmai szervezetté alakultak, tömörítve sok művészeti ág képviselőit. „Bár az alkotók különböző szellemi körökhöz tartoztak, abban nagy egyetértés volt, hogy az avantgardista, a szürrealista és a realista is a nemzethez való kötődését sorsként élte meg” – emelte ki Ács Margit. Hozzátette, hogy ennek cselekvésben is kifejezett tanújelét akkor adták, amikor a 2004. december 5-i népszavazást követően Makovecz javaslatára mindenki megosztotta a tagságát és állampolgárságát egy határon túli magyar művésszel. A művészeti akadémia tagsága akkoriban érte el a jelenlegi létszámot, a szervezetnek most közel 160 tagja van.

„Azért fontos ezeket felvázolni, mert amióta az akadémiánk a jelenlegi magyar kormánytól köztestületi státust kapott, ami persze anyagi szempontból is sok előnnyel jár, több oldalról ér minket támadás, hogy nem eléggé széles körben fedjük le a magyar művészeti életet. Ez bizonyos szempontból igaz, de más szempontból nem, mert egyetlen más magyarországi intézmény sem terjed ki ilyen arányban a határon túli magyarságra” – összegzett az MMA elnökségi képviselője.

Irodalmi téren rendkívül színes a paletta, ezt a jelen levő írók, költők által az est folyamán felolvasott versek és prózarészletek is alátámasztották.

A Változatok a halotti beszédre című költemény, az Ukrajnában élő Vári Fábián László József Attila-díjas költő verse a magyar családfák pusztulására vonatkozott. Pontosabban a költeményben a saját családfája jelenét és múltját elemezve hívta fel a figyelmet a nemzet pusztulására. Nem véletlen, hogy ezt a verset fiának ajánlja, szóval a költő legfontosabb fegyverével élve próbál a jövőn változtatni.

Bogdán Lászlót ezúttal mint orosz irodalmárt ismerhettük meg, vagyis a Vaszilij Bogdanov pszeudonim alatt írt versciklusából a Heten ülnek, beszélgetnek című költeményét olvasta fel a Székelyföld folyóiratból, melybe – úgy tűnik –, hogy belopta az ars poétikáját is:
„Létezik egy egyenes vonal, melyen a
földi dolgok helyezkednek el.
A halhatatlanságról csak az tanúskodhat,
ami ezen kívül esik. Ezért keresi az ember
az eltérést a földi vonaltól, s ezt az eltérést
nevezi szépnek, vagy zseniálisnak...”

Farkas Árpád a Kányádi Sándornak című versét olvasta fel, mivel akadémikus társa nem tudott személyesen is jelen lenni a találkozón, továbbá a Weöres Sándorról szóló költeményével, illetve a Babits Mihály tiszteletére írt versével (Babitsolás) ajándékozta meg a hallgatóságot.

Ugyanebbe a sorba állt be Ferenczes István költő is, aki Jékely Zoltán születésének 100. évfordulója tiszteletére írt versét olvasta fel (Melyben kutyáját hallgatja. Ad notam: Jékely Zoltán Elhagyott kutyánk elégiája).

A madéfalvi felmenőit tisztelő és nyilvántartó, Budapesten élő Tamás Menyhért költő a Székely szonettjét szavalta el.

Oláh János a Magyar Naplóban megjelent, Kósza láng és Kötéltánc című verseit olvasta fel.

A költőket még Mezey Katalin képviselte, aki – talán a pünkösdi búcsú közelsége miatt is – vallásos indíttatású verseiből szavalt el néhányat.

Ács Margit író a Doktorátus című novelláját olvasta fel. A történetben szereplő idős asszony kétkedve fogadja, hogy unokájának férje, aki irodalmi folyóiratot szeretne alapítani, csak Aczél Györggyel tárgyalt és nem magával Kádár Jánossal. „Adnak egy lapot az íróknak, aztán megint itt lesz az ellenforradalom. Ezt nem szabadna hagyni. A Kádár tud erről egyáltalán?” – kérdi aggódva, féltvén a proletárdiktatúrát, mivel szerinte ez a rendszer tette lehetővé, hogy mindenki saját fürdőszobás lakással rendelkezzen Magyarországon.

Czakó Gábor író, akit a nagyközönség a Beavatás c. televíziós esszésorozatából (Duna Televízió) is ismerhet, pedig a Beavatás – Isten családja (2008) című, illetve A szabír titok című köteteiből olvasott fel. Az utóbbi könyvben a szerző azt próbálja igazolni, hogy a magyar nép nincs szoros rokonságban vagyis egy nyelvcsaládban a finn-ugor nyelvekkel, hanem egy türk eredetű nép leszármazottai vagyunk, amelyet egykor szabíroknak (avagy szabar, tapar, szibir, szavir, szavard népekenek) neveztek.

Szilágyi István a Hortobágyról írt, még meg nem jelent novelláját olvasta fel. A tréfás történet egyik szereplője a kíváncsi turista „a puszta népe mára ezt az istenbogarát is megszokta valahogy, ameddig csak kérdez, nincs baj vele” – jellemzi ezt az emberfajtát. Igen ám, de a történetünkben „az a kurta bőrnadrágos, ősz öreg” ennél többet tett. Megállapította, hogy a gémeskútra nehezékként hajdanán bombát szereltek fel, és rögtön intézkedni kezdett. Hogy mennyire kavarta fel a hortobágyi puszta állóvizét, azt most nem árulnánk el, valószínű hamarosan megjelenik Szilágyi István novellája, melyből megtudhatják a további fejleményeket.