Fotó: Kristó Róbert
Koszorúkkal, főhajtással tisztelegtek Zsögödben Nagy Imre síremlékénél és halotti maszkjánál csütörtök délután, a 20. századi erdélyi festészet egyik meghatározó alkotója születésének 120. évfordulója alkalmából. Ott jártunkkor a Nagy Imre Általános Iskola néhány tanára és diákja, valamint egy pár alkotó emlékezett a zsögödi származású festőre.
2013. július 25., 18:312013. július 25., 18:31
2013. július 25., 19:302013. július 25., 19:30
Híres festők születtek Nagy Imre előtt is Csíkban, de ő volt az első, aki itthon próbált boldogulni is. Hagyatékát, életművét is arra a közösségre testálta, melyből vétetett.
Nagy Imre a természet törvényei szerint élt, Tamási Áron szerint benne a törvény életté lett. „A törvény halálosan szigorú a természetben, mert következetes és könyörtelen erkölcsön alapszik. Bizonyára itt van a magyarázata annak is, hogy Nagy Imre a legelső és legtisztább példája annak az embernek, akiben a törvény életté lett. Belészületett abba a székely sorsba, amely mélyen fekszik. A titkos erők játéka úgy akarta, hogy kicsi és örökös veszélyben forgó nép fia legyen. Sokféle célt, felfogást és életmódot találtak ki az emberek a maguk számára, s jórészt tekintet nélkül az elhatározó jelentkezésre, vagyis a születésre. Hiábavaló azonban, mert erkölcsi törvény, amely emberi életet igazán meghatároz és irányít, csak egy van: a sorsot, mely a születésben jelentkezik, vállalni kell. Kínok között, természeti erővel születik: kínok között és természeti erővel kell élni. Hegyek között születik: lelki és szellemi hegyek között kell élnie. Egy fajtába belészületik: abban a fajtában kell élnie. Embernek születik: ami Istenhez hasonló bennünk, az vezessen.
Boldog az ember, amikor van valaki, akire rámondhatja: ez ilyen! S én igazán boldog vagyok, hogy akire rámutathatok most, az emberben és székelyben egyaránt fajtám.” (Tamási Áron Igazi ember: igazi festő című jellemzése, amelyet Nagy Imre 1937-es budapesti gyűjteményes kiállításának katalógusához írt.)
szóljon hozzá!