Nagy garral érkezni, sárkányt zabolázni

– Miként, milyen hatások mentén, milyen céllal kezd neki egy irodalomtörténész egy meghatározhatatlan műfajú, a rockzenéből, a magyar népi hagyományból, a világirodalomból egyaránt merítő allegorikus, „ötkötetes trilógia” megírásába?

– Nagyjából 2005-ben szólalt meg bennem a történet, ez az öt kötet lett az eredménye. A tulajdonképpeni trilógiát A Garabonciás Könyveként is összegezni lehet (Üsse kő, Három a kő, Gördül a kő). Ezeket követte egy liturgikus dráma (Üsse kő – Jelenések a hét rendbéli úton), majd a mostani, a garabonciásokról szóló tanulmánykötet. 2005-re minden megtörtént velem, ami ahhoz kell, hogy valaki érett prózaíró legyen. Ahogy a kínai aforizma mondja: nemzettem gyereket, ültettem fát és írtam már könyvet addigra. Amit még hozzátennék: neveltem olyan lányokat, akik teljessé tették a világomat. Szerettem olyan nőket, akik felforgatták az életemet. Hallgattam olyan zenéket, amelyek megváltoztatták az érzéseimet. Láttam olyan tájakat, amelyek minden addiginál jobban megszerettették velem a hazámat. Átéltem olyan varázslatokat, amelyek megszólaltatták bennem az igéző, bájoló szavak ősi ritmusát. Azokat a „bűv-igéket”, amelyekről Illyés Gyula ír a Haza, a magasban című versében. Azokat a „bűv-igéket”, amelyekkel a mai modern korban is vendégségbe lehetett hívni a magyar ősiség egyik legnagyobb titkát, a garabonciások mágikus fekete könyvét. Ez az, ami igazán számít. Ami az adatokon túl van.

– Ezek a hatások. De mi volna a cél? Újrateremteni a garabonciások könyvét?

– Igen. A most megjelenő tanulmánykötetemben összefoglalok szinte mindent arról, amit a magyar folklór és az irodalom erről a varázslatos tárgyról tudni vél. Aminek az a lényege, hogy ennek a könyvnek a modern újraalkotása egyfajta örök kihívás. És én elfogadtam ezt a kihívást. Ez volt a cél. Az ősi magyar ráolvasások gondolatritmusait, a magyar népdalok szürrealizmusát és a magyar népmesék valamennyi hermetikus titkát megidézve alkotni valamit a modern korban, modern eszközökkel, amely képes mindarra, amire a hagyomány szerint a garabonciások könyve képes volt. Hogy varázslatot szabadítson a világra. Az ősiség valamennyi regényemben adott: a trilógia összes darabja egy ősmítosz rekonstrukciója. Az Üsse kő a „magos Déva vára”, a Három a kő a három kővel járó csodamalom, a Gördül a kő pedig az égitest-szabadítás ősmítoszát dolgozza fel a mítoszok nyelvén, de a modernség tárából való eszközökkel. A narráció a modern próza tudatáram-technikáját idézi, az intertextuális és egyéb kulturális utalások komplex rendszere pedig a posztmodern irodalom vendégszövegekkel folytatott játékaiból is ismerős lehet.

A teljes interjú az Erdélyi Napló május 7-én megjelenő 18. lapszámában olvasható.