Könyv a zágoni Szentkereszty családról

A Szentkereszty család minden valószínűség szerint az Árpád-házi korból származik, feltehetően Felvidékről költözött a család egyik ága Erdélybe a tizenhetedik század vége fele. Jelenleg többek között Magyarországon, Felvidéken, Angliában, Franciaországban, Olaszországban, Amerikában, Belgiumban élnek Szentkeresztyek, Erdélyben most már csak az időközben polgárosodott leányági leszármazottak laknak – magyarázta Balog László, a kötet egyik szerzője.

„A szabadságharc bukása után a Mikesek elmenekültek, a császár kisemmizte őket Zágonból. Az uradalmat Szentkereszty Andrásnak adta szolgálataiért, aki aztán még vásárolt hozzá területeket, és így alakult ki a zágoni Szentkereszty kúria, a hozzá tartozó birtoktestekkel. Az utolsó Szentkereszty lány br. Szentkereszty Zsófia volt. 1945 után, noha több száz családnak adott földet és munkát korábban, vagy támogatta házépítésben, megbélyegezték a bárónőt: az volt a büntetése, hogy majd két évtizeden át a polgármesteri hivatal előtti járdákat és sáncokat kellett takarítania mindennap. Az erdélyi főnemesi társadalom családtagjai jórészt elmenekültek Nyugatra, vagy a néhány itthon maradt családtag a kommunista poklot járta meg és/vagy a polgárosodás útját választották, esetenként egyszerű munkáscsaládokba házasodtak be.”

A kötet indítókulcsa Kovács Márta Mária Szentkereszty dédunoka államvizsga dolgozata volt, ő írta meg a család történetét, ezt javították, bővítették és látták el friss adatokkal a szerzőtársak, szerkesztettek indítótanulmányt a kötet elé. A szerzők több mint kétszáznyolcvan dokumentumot közölnek, eredeti forrásokat, kéziratokat és korabeli sajtódokumentumokat is, több mint 200 korabeli és mai fotót helyeztek a mellékletekbe és négy leszármazottal is interjút készítettek.

A szerzők fontosnak tartották, hogy mintegy hetven korabeli sajtódokumentumot is beemeljenek a könyvbe, ugyanakkor magánlevéltárból és állami levéltárakból származó dokumentumokat is bemutatnak, mint Balog fogalmazott, azzal a céllal, hogy maga az olvasó döntse el, hogy hol van a helye, szerepe és jelentősége ennek a családnak.

„Mindenféle forrást használtunk, mert nem az volt a cél, hogy két-három forrásra támaszkodva megírjunk egy családtörténetet, hanem a források kavalkádja révén maga az olvasó kapjon egy egységes, egész képet a család történetéről. Nagyon szélesre tárjuk a befogadói horizontot” – mutatott rá Balog.
A kötet közel hatéves munka eredménye. A szerzők úgy vélik, hogy bár elsősorban kutatók számára készült, de bárkinek, aki elolvassa, izgalmas időutazásban lesz része.

A könyvet pénteken mutatják be Csíkszeredában 18 órától a városháza gyűléstermében A honfoglalás előttől az Európai Unió utánig előadássorozat keretében.