Irodalmi indíttatású képzőművészeti alkotások

A festőművész méltatója egyébként abból a pillanatból indult ki, amikor Szőcs Lídiát hat évvel ezelőtt magára hagyta, hiszen ő nyitotta meg a 2006-os kiállítását is. Látszott akkor is az elszántság, egyfajta nívós tudás, érzelem, indulat érződött a munkáin, érzékelhető volt, hogy zsigerből fest. Az a folyamat talán követhető lehetett volna, talán nem. Szőcs Lídia azonban töredelmesen bevallotta, hogy nem is olyan régen, több befejezett alkotását is felszabdalta, megsemmisítette, mert azt érezte, hogy nem jár helyes úton. Ez a gesztus már önmagában is nagy bátorságra vall.

Másfajta stíluseszményt követ, de anélkül, hogy megtagadta volna önmagát. Itt képekben teljesedik ki az irodalmi élmény. Nem az író lát így, hanem a képzőművész gondolkodik általa a maga eszközeivel. „Esterházy szavait kölcsönkérve, új keretben mutatkozik” – mondta igen találóan a méltató. Vizuális képlet formájában bontakozik ki az írói titok. Jól felismerhető Esterházy Péter Egy nő című majdnem száz „egyperces”, „félperces”, esetleg „szkeccsnovellát” tartalmazó, híresen hírhedt könyvének hatása, amely nem is olyan régen, éppen itt, Székelyudvarhelyen az Udvarhely Táncműhely alkotóit is megihlette és mozgásszínházi adaptációra késztette. Frivol és erotikus férfivallomás a nőről a könyv. A féltékenység, a rajongás, a kihívás, a kacérság van egyszerre és egymás mellett benne, ám Szőcs Lídia teljesen másképp fogalmaz, s ha nem „majdnem száz”, de legalább öt munka készül az Egy nő ihletése révén. Női, szeretetteljes és merész a látásmód.

Más Esterházy-vonatkozása is van a kiállításnak, hiszen az egyik kulcsfontosságú kép is a jeles magyar író révén, a Harmonia Caelestis ihletésében fogant.

Kevésbé figyelemfelkeltő, ám egyaltalán nem mellékes a Hangszerek és a Morfózis-sorozat. A hangszerek által keltett víziók négy képben, más-más formák által születnek. A Morfózis pedig a legnemesebb anyagok – talán a márvány – erezetét imitálják, merész formagazdagsággal. Nem a színek kavalkádja, hanem az egyensúlyra törekvő szürke, kék, barna, fekete domináns jelenléte összetéveszthetetlen stílust képvisel így együtt.

Székely Zoltán – kissé rendhagyó módon – járult hozzá a képzőművészeti élményhez, felolvasott néhány „nőstörténetet” a majdnem százból, a befogadás élményt pedig a kiváló muzsika is erősítette.

A vasárnap déli egy órakor megnyitott kiállítás – a tervek  szerint – január 20-ig tekinthető meg a székelyudvarhelyi Művelődési Ház emeleti oszlopos termében.