Ezüstmezőn a Pipacsok

Gyermekkorától kezdve táncolt, ismerte a barcasági archaikus táncrendet, majd a brassói középiskolai és egyetemi évek alatt mindvégig tevékeny résztvevője és szervezője volt a diákklubokban létrejövő – hol tiltott, hol agyonszabályozott – táncházmozgalomnak. Úgyhogy 1987-ben létrehozta a Pipacsok nevű csoportot, amely azóta is kiválóan működik. A lehetőségek 1990 után számukra is megnyíltak, szervezeti, egyesületi formát lehetett adni a kezdeményezésnek, s elkezdődhetett a műkedvelés szintjét messze meghaladó, kitartó és minőségi munka, amely a mai napig tart és messze túlterjedt Székelykeresztúr városának határán.

November 3-án, szombaton este tartották Székelykeresztúron azt az ünnepséget, amelyen a Pipacsok fennállásának huszonötéves évfordulót ünnepelték.

Kincses Kálmán székelyszenterzsébeti református lelkész köszöntötte az egybegyűlteket, a barátokat, s azoknak is üzent – főleg a zentai Csalóka zenekar tagjainak távolmaradását fájlalva –, akik váratlan nehézségek miatt nem tudtak eljönni. Egyébként nagyon sokan ott voltak a régi Pipacs-tagok közül Magyarországról, Angliából, Németországból. Az évek során mintegy száznyolcvan táncos fordult meg az együttesben. A Pipacsok a gyűjtőmunka, a lemezkiadás, a felsősófalvi tánctáborok és a keresztúri néptánctalálkozók mellett felvállalta az utánpótlás-nevelést is, hiszen az Udvarhely Táncműhely, a Háromszék együttes és a Maros Művészegyüttes több aktív táncosa is itt kezdte pályafutását. A gálaműsor rövid történeti összefoglaló volt egyben. Részletek villantak fel az évek során bemutatott önálló előadásokból, a mezőségi, szilágysági, szatmári táncokból; a saját gyűjtésű „alapanyagból” koreografált mozgáselemek olyan kavalkádját mutatták be vendégeikkel közösen, amely hozzájárulásuk, negyedszázados munkájuk nélkül ma nem létezne.

A Pipacsok Néptáncegyüttes vezetője, amikor a tánc szünetében mikrofonhoz jutott, külön köszönetet mondott az egykori és mostani tagoknak, feleségének, a rendezvények örökös háziasszonyának, az állandó segítőknek, Mátéfi Csabának és Zitának, a felsősófalvi Szász Tibornak és feleségének, Lőrincz Hortenziának, a Nemzeti Táncszínház koreográfusának, aki a mai napig ápolja gyökereit, és a székely népnek, amely ránk bízta a sok kincset.

Ezüstmezőre léptek a Pipacsok – mondta Kincses tiszteletes –, adja Isten, hogy legalább huszonöt esztendeig ropják úgy, nyíljanak, virágozzanak, ahogyan eddig! Úgy legyen.