Életszilánkok

Teljesen másként is hat az egyes szám első személyben fogalmazott vallomás. Igaz ez az egyik olyan műfaj, ahol a szubjektív beállítottságot el is várják a szerzőtől. Így sokkal bizalmasabb tud lenni, a történéseket közelebb tudja hozni olvasójához. Persze ilyen esetben nem elegendő pusztán élettörténetekkel elkápráztatni az olvasót, hanem szükséges a lényeget is megragadni, a tudást és tapasztalatot átadni, korrajzot készíteni.

A szerző életfilozófiát is közöl: „nehéz meghúzni a választóvonalat az élet és irodalom között. Van, amikor élet ihletődik az irodalomból, de sokszor a fordítottja is igaz” – írja kötetében.

Szellemi értékek tolmácsolása

Különben Schnell Endre, családorvos úgy jellemzi a kötetet a kiadvány hátlapján, hogy az olvastatás mellett szellemi értékekkel is beolt: „Azok a jó életrajzok, amelyek amellett, hogy jól vannak megírva és élvezetes olvasmányok, valami magasabb szellemi tartalmat is hordoznak, mely sokszor nem is csak tudatosan, szinte belekúszik az olvasó lelkébe, tartalmává válik lényének, gazdagabb. kreatívabb lesz általa (…) Ez a könyv egy ilyen írás.”

Társadalomkritika és „szakmai ártalom“

Mindazonáltal, hogy a szerző saját szemszögből elemzi az általa megélt világot, létezik egyfajta precizitás, tömörség abban, ahogyan a társadalmi jelenségeket, folyamatokat boncolgatja. Ugyanúgy jár el, mint a tapasztalt idegsebész a műtőasztalnál. Például így ír a vásárhelyi 22-es csapdáról: „Marosvásárhely »zárt« város volt. Csak az vásárolhatott lakást, akinek volt »városi buletinje« (személyi igazolványa). Azt meg csak az kaphatott, aki viszont munkahellyel rendelkezett. Munkát pedig csak az kaphatott, aki ottani lakhellyel rendelkezett (akkor zajlott javában a város elrománosítása: a többségiek számára nem voltak érvényesek ők kaptak munkahelyet, lakást, letelepedési segélyt, csak jöjjenek!). Ezzel bezárult a kör.” Tömör társadalomkritika ez.

Megjelenik a kötetben a jó értelemben vett szakmai ártalom, az Öngyilkosságok hátterét kutatva című fejezetben a Vadas Gyulával közösen írt, Az ördög cimborája című kötetét elemzi tovább, igazolván, hogy egy tudományos jelenség, egy tanulmány mindig továbbgondolható és tovább is kell vinni.

Derűlátás

Veress Albert a könyvét – a tőle mindig elvárható – optimizmussal fejezi be: „Elérkeztem hát – reményeim szerint – életem delelőjéhez, fele útjához. Itt zárom a visszaemlékezések sorait. »65 év múltán legyen még erőm megírni a 2. fél emlékeit«, kívántam magamnak születésnapi ajándéknak. Sokat kívántam? Keveset?”