Caesar a Köztársaságban

– Kedves Balázs, igaz az az állítás veled kapcsolatban, hogy a sereg helyett te Bálványoson töltötted a „polgári szolgálatot”? Vagy csak szervezőként működtél közre annak idején?

– Azért ez nem egészen így igaz. Egy alapítványnál dolgoztam Budapesten a katonai szolgálatom helyett vállalt önkéntesi időszakom idején, s mivel ők szervezték a Bálványosi Szabadegyetemet, illetve akkor már Tusványost, ebben a Bálványoshoz közeli kis fürdővárosban, majdhogynem törvényszerű volt, hogy én is odakerüljek. Ilyen vonatkozásban a Székelyföldön is szolgáltam, kvázi magyar honvédként.

– És Váradon is volt egyfajta részszolgálatod. Sajtómunkás voltál akkor inkább, esetleg ifjú titán vagy költő? Vagy csak ideiglenesen állomásoztál a Körös partján? Egyfajta „eltávozás” volt Várad?

– Olyan nagyon sok cikkem nem jelent meg Váradon, hogy azt mondhassam, az újságírással foglalkoztam. Viszont rengeteg verset írtam.

– Mit fedeztél fel az Ady-hagyományból? Milyen volt ez a Várad, amelyet „viszontláttál” az olvasmányélmények nyomán?

– A díszletek még álltak, állnak, s még jó ideig állni fognak ezután is. Azt fantáziával benépesítettem. És nagyon kedves embereket ismertem meg, olyanokat, akik mindig barátaim lesznek.

– Magyarországon a Színházi Dramaturgok Céhe a 2012-es év drámájának választotta a Köztársaságot. Mekkora hírverés volt körülötte? Sok megkeresést utasítottál vissza, mielőtt a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színházzal szerződtél volna?

– Nem. Egyáltalán nem hemzsegtek az ajánlatok, de mire beindult volna az érdeklődési folyamat, már leszerződtem. Egyszerűen Udvarhely volt a leggyorsabb.

– Van benned némi hiányérzet amiatt, hogy Pesten vagy Magyarországon nem „csaptak le” rád és a művedre? Vagy büszke vagy arra, hogy végső soron a saját „forrásvidékeden” fedeztek fel?

– A magyarországi premierre sem kell sokat várni. Csak erről még nem mondhatok semmit. Amúgy nem vagyok Pest-fetisiszta. Egyszerűen Udvarhely volt a leggyorsabb és legkomolyabb. Egyébként már azelőtt aláírtunk egy papírt, hogy a dramaturgok megszavazták volna a szezon legjobb drámájának.

– Néhány figyelemfelkeltő verskötet és „hősköltemény”, erdélyi költői debüt után, hogy látod, színpadi szerzőként is „innen” indulsz? Milyen a mérleged: többet játszották a munkáidat ideát, mint Magyarhonban? Sok kinti felkérésed van? A Köztársaság most sokat fog nyomni azon a bizonyos mérlegserpenyőn?

– Hatodik éve van közöm a színházhoz, és csak két dolgot mutattak be tőlem Erdélyben: 2010-ben a kolozsvári szilveszteri kabaré volt az egyik, azért ezt annyira komoly bemutatómnak nem gondolom. És van a Köztársaság... Úgyhogy nem, a színházzal kapcsolatban nem érzem, hogy erdélyi nevelés volnék, de mint költő, annál inkább.

– A színműírói terveid erősebbek, mint a költői „projektek”? Elbeszélő költemények „íródnak” nálad vagy „egyebek” is?

– Költő vagyok, és minden ennek van alárendelve. Én költészetnek fogom fel ezt a színdarabot is.

– Izgulsz-e? Esetleg rettegsz-e attól, hogy egy ilyen kis színház, mint amilyen az udvarhelyi nem tud megbirkózni az „antik” témával?

– Láttam az egyik próbát, kicsit már megismerkedtem a színészekkel. Egyáltalán nem féltem őket, jók lesznek.

Szálinger Balázs 1978. augusztus 1-jén született Keszthelyen.  Első és második kötete (Kievezni a vajból – versek, 1999, Zalai passzió – vígeposz, 2000) a kolozsvári Erdélyi Híradó Kiadó Előretolt Helyőrség sorozatában jelent meg. Az Első Pesti Vérkabaré című verseskötete a Palatinus Kiadónál (2002),  A sík című eposza az Ulpius Háznál (2005), A százegyedik, három kisepikai mű a Megvető Kiadónál (2008), az M1/M7 verseskönyve a Magvető Kiadónál (2009), a Köztársaság című – lírai, epikai, drámai műveket tartalmazó gyűjteményes kötete – ugyancsak a Magvető Kiadónál látott napvilágot (2012). Több alkalommal írt librettókat (Csodálatos mobilvilág), 2009-ben Oidipusz gyermekei címmel (Euripidész, Aiszkhülosz és Szophoklész művei alapján írt) drámáját játszotta a Radnóti Miklós Színház. A Fehérlófia című bábjátékát március 9-én mutatja be a Budapest Bábszínház. Rés a fejben címmel 2012-ben jelent meg az Ulpius Ház Kiadónál a Baricz Gergővel készült beszélgetőkönyve. A szerzővel múlt év októberében találkoztunk legutóbb, a DráMa5 kortárs színházi fesztivál megnyitóján.