Fotó: Kristó Róbert
Borszék fotós szemmel címmel a Prisma Fotóklubnak nyitották meg tárlatát csütörtökön este Csíkszeredában, a Megyeháza Galériában. Lényeges időnként a fényképező masinák segítségével tükröt tartani, így követhető a legjobban egy település átalakulásának folyamata.
2014. február 27., 20:462014. február 27., 20:46
2014. február 27., 22:352014. február 27., 22:35
Szabó Attila, a Prisma Fotóklub elnöke elmondta, a szervezet először 2003-ban tartott tábort az üdülővárosban, így a tavaly nyáron visszatértek oda és lencsevégre kaphatták az egy évtized alatt bekövetkezett változásokat.Szerinte főként fejlődés észlelhető, de ugyanakkor néhol a hanyatlás jelei is mutatkoznak.
Azt is megjegyezte, hogy ez volt az első alkalom, amikor a klub kezdő fotósok számára szervezett oktatást, így a közel ezer alkotásból válogatott anyag a tapasztalt fényírók és a kezdő fotográfusok alkotásait egyaránt tartalmazza. Elemzése alapján, amint a kiállítás is igazolja, a legtöbb diáknak sikerült felzárkózni és megtanulni a leckét.
Több nemzedék dokumentált és kísérletezett
Túros Eszter művészettörténész méltatásában is a két nemzedék jelenlétére utal, szerinte az alkotók „igazi csapatmunkát végeztek. Több generáció szemszögéből láttatják Borszék világát többnyire épület-, természet- és portréfotókon. Töredékeket kapunk, részleteket, érzéseket, hangulatokat. Érezni a friss levegőt, az üdülőtelep kihalt hangulatát, a polgári hangulatú, egykor virágzó villák alkonyát, a táj melegségét, a virágzás, a burjánzó romos romantikát. Nosztalgikusan fájdalmas az összhatás. A részletfotók hozzák magukkal az egészet, megsejtetik velünk ennek a világnak a lényegét, szépségét és pusztulását. Mintha egy elhagyott, elfelejtett város képeit látnánk, mely várja újjászületését.”
Persze itt nemcsak pusztán dokumentálásról, továbbörökítésről van szó, hanem a kiállítók megpróbálnak láttatni is. „A fotókon ugyanakkor érződik az alkotás, a kísérletezés öröme is, mely elengedhetetlen feltétele egy jól sikerült műhelymunkának. A Prisma tagjai hozzák egyéni látásmódjukat, sajátos nézőpontjaikat, figyelnek és azt tárják elénk, amit a szavak nem tudnak pontosan megragadni. A különleges benyomásokat, érzéseket képként őrzi az emlékezet” – összegzett Túros Eszter.
A fényképek segítségével őrizhető meg az építészeti örökség
Maga a tárlatmegnyitó is igazolta, hogy mennyire fontos a fényképek megőrzése. Borboly Csaba megyei tanácselnök és Mik József, az üdülőváros polgármestere beszédéből is arra lehetett következtetni, hogy számukra a fejlődés a fontos.
Az utóbbi meg is jegyezte, hogy az enyészetnek kitett épületek és a modern vendéglátó egységek közti kontraszt nem turistacsalogató látvány. Szerinte ha a tulajdonosokkal nem lehet megegyezni, akkor le kell bontani a romos állapotba került villákat. Ha viszont ez megtörténik, akkor ezek az épületek, épületrészletek, építészeti motívumok csak a fényképek által őrződhetnek meg.
szóljon hozzá!