„Szeressetek énekelni, mert az életetek könnyebb lesz”

Az immár kilencedik alkalommal megtartott Balázs Ferenc Nemzetközi Kórusfesztiválra ezúttal is több Kárpát-medencei vendégkórus érkezett, amelyek a házigazdákkal együtt színvonalas, nagyszabású koncertet tartottak szombaton délután a Művelődési Házban. A tényleges öröméneklést megelőzően azonban ugyanilyen jelentős, bár intimebb hangulatú örömünnepre került sor: a kórustagok által csak Feri bácsinak nevezett valamikori karnagynak egykori, Orbán Balázs utcai lakóházánál állítottak emléket.

„1994 októberében az akkori vegyes kórus karnagya, Csutak Ildikó és a kórustagok elhatározták, hogy a Művelődési Házban működő kórusnak nevet kell választani. Sokat gondolkodtunk, hiszen a kórusban olyan neves személyiségek énekeltek vagy voltak karnagyok, mint Benkó József, az 1928-ban alakult Református Dalkör első karnagya, Tompa László költő, Bányai János geológus vagy Nyírő József író. Abban azonban mindannyian egyetértettünk, hogy hozzánk legközelebb a kórus egykori karnagya, Balázs Ferenc állt, aki 1952 és 1972 között vezette a vegyes kart” – elevenítette fel a névadást Biró Edit, a Balázs Ferenc Vegyeskar elnöke, majd az egykori karnagy intő szavait idézte: „Szeressetek énekelni, mert az életetek könnyebb lesz. Nem lesztek operaénekesek, de legalább a bölcső mellett tudtok majd énekelni. Őrizzétek és vigyétek tovább anyáitok, nagyanyáitok dalos kedvét!”

A „zenei ezermester” tevékenységét az emléktábla felavatásakor, illetve délután a Városháza Szent István-termében tartott megemlékezésen is Orosz Pál József, a vegyes kar jelenlegi karnagya méltatta. „Ha lapozgatjuk a lexikonokat és kalendáriumokat, nem találkozunk sehol Balázs Ferenc nevével. Tévesen arra a következtetésre juthatnánk, hogy Balázs Ferenc nem volt fontos. Balázs Ferenc viszont nagyon fontos volt, elsősorban Székelyudvarhely és Udvarhelyszék zenei életének szempontjából. Népdalegyüttest hozott létre a Művelődési Háznál, de már a fogság idején énekeltette a hadifoglyokat, hogy könnyebbé tegye az életüket. Hazakerülése után Bögözben élt, ott folytatta tanulmányait, onnan került Székelyudvarhelyre. 1952-ben lett karnagy, de megalakította a filharmonikusok társaságát, népi zenekart vezetett. Zenei vezéregyénisége volt a térségnek” – hangzott el a méltatás során.

A háromnapos rendezvénysorozaton – melynek zárásaként vasárnap délelőtt Székelyudvarhely templomaiban léptek fel a vendégkórusok – részt vett Szarka Gábor, Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának konzulja is, aki rövid ünnepi felszólalásának részeként fontosnak tartotta kihangsúlyozni: ma már nemcsak a közös éneklés, a kóruséneklés hagyománya, hanem közös magyar állampolgárságuk is összeköti az erdélyi és az anyaországi magyarokat. „Állampolgárságunk adta jogainkkal pedig éljünk majd bátran! Fedezzük fel mindazt, ami kultúránkon keresztül összeköt minket! Ápoljuk elődeink hagyatékát, mert Kodály Zoltán szavaival élve: kultúrát nem lehet örökölni, hisz elődeink hagyatéka egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának azt” – tette hozzá a konzul.

A kilencedik kórusfesztivál kiemelt meghívottja volt Balázs Ildikó, aki Norvégiából érkezett az édesapjának állított emléklap avatóünnepségére. Megható beszédében az édesapáról, az ezermesterről, a művelődésszervezőről mesélt, számára kedves gyerekkori élményeket elevenítve fel, melyekből világossá vált: Balázs Ferenc igazán nagylelkű, önzetlen és kitartó formálója, tanítója volt a székelyudvarhelyi zenekedvelő közönségnek: „Halála előtt tűnődött el egyszer, hogy életét a közművelődésre áldozta, és hogy vajon megérte-e. Látván, hogy szellemiségét, hagyatékát ma is életben tartják Udvarhelyen, elmondhatjuk: megérte.”