Akinek érdemes volt éltében galériát építeni

Szabó András (fotónkon) dizájner, a Nagy Imre-hagyaték kurátora elmondta, hogy hármas évfordulóra hívta össze az érdeklődőket, 120 éve született Nagy Imre, másfelől 40 éve avatták fel a zsögödi képtárat, és habár nem  kerek évforduló, de épp 111 éve nyitották meg az első képzőművészeti kiállítást Csíkszeredában, a csíkmindszenti származású Nagy István tárlatát.

Az emlékesten főképp Nagy Imréről, művészeti felfogásáról és hatásáról esett szó, mivel jó részt neki köszönhető az, amit Banner Zoltán művészettörténész a városról mondott, szerinte ugyanis „Csíkszereda képzőművészeti nagyhatalom”. Megtudtuk, hogy Nagy Imre odafigyelt az elődökre, pályája kezdetén Nagy István és a csíkszentgyörgyi Márton Ferenc ihlették. Később egyedi stílusban alkotott.

Szabó András elmesélte a Hol volt, hol nem volt című festmény történetét. Nagy Imre előzőleg próbált felzárkózni a kor divatjához, megfestette például a marosvásárhelyi cukorgyárban, az agitációs brigád ülésén éneklő munkásnőket, de nem tudta magáénak érezni ezt a stílust. Ekkor születik a Hol volt, hol nem volt című festménye, amely egyfajta vágyakozást fejez ki az elveszett szülőföld után, a természettel harmóniában élő embert ábrázolja, a már-már idilli létet örökíti át művészetében az utókornak.

Az emlékesten megtudtunk részleteket a képtár építéséről is. Hangfelvételről Pataki Imrét hallhattuk, aki a rögtön a megye akkori első titkára, Fazakas Lajos után következett, és ő járta ki a galéria építésének útját. Rigó László, aki tagja volt a galéria terveit elkészítő csoportnak, személyesen nem volt jelen, de vele hangfelvételt készített Szabó András, amit lejátszott. Erős István a kivitelező építő csoport vezetője viszont elmondta, hogy bármit kérhettek mindent megkaptak a galériaépítésre. Ezek a megállapítások írás formájában hamarosan meg fognak jelenni, Szabó András készülő könyvében.

Honlapunknak Becze Zoltán újságíró – aki annak a néhai Becze Antalnak a fia, aki akkoriban a megyei kulturális bizottság élén állt – elmondta, hogy 1968-ban történő megyésítésben szereplő magyar identitást erősítő folyamat egyik eseményeként fogható fel a galéria alapítása. Akkoriban kultúrbizottság kezdeményezésére többek között sikerült a katonaságot a Mikó-várból kiköltöztetni és az épületben múzeumot létrehozni, de Nagy Istvánnak is akkoriban avattak emlékművet szülőfalujában, Csíkmindszenten.

Bara Béla, aki részt vett a képtár megnyitóján, elmondta, hogy nagy tömeg volt jelen, arra is emlékezett, hogy a megnyitón felszólaló Sütő András a zsögödi festővel fenntartott baráti kapcsolatáról beszélt.  

Nicolae Bucur műkritikus, aki az említett megyei kultúrbizottság akkori alelnöke volt, elmondta, az volt nagy eredmény akkoriban, hogy sikerült kiharcolni a galéria létesítését, ugyanis addig példátlan volt Romániában, hogy élő művésznek képtárat létesítsenek. Úgy sikerült véghezvinni a tervet, hogy Nagy Imre a hagyatékát felajánlotta a megyének. Egy bukaresti bizottság fel is értékelte ezt az örökséget, és rájöttek, hogy érdemes a képtárért cserében megkapni ezt a műtárgy gyűjteményt.

A műkritikus szerint a zsögödi festő azért nem szólalt fel a galériamegnyitón, mert ő is egy hatalmas értéket adott át: „Nagy Imre mit köszönt volna meg, hiszen ő is nagy ajándékot adott át” – mondta. Hozzátette, számára az maradt még emlékezetes, hogy a megnyitónak inkább kulturális íze volt, mint politikai.