Ábel ajándéka

Abból az alkalomból, hogy az Újszínház színre vitte az Ábel című zenés játékot, szeretné ennek hírét eljuttatni az író, Tamási Áron szülőfalujába, Farkaslakára is.

Az első öt farkaslaki illetőségű ember, aki névvel, e-mail-címmel, telefonszámmal bejelentkezik Mészáros Sándornál, az Újszínház sajtófelelősénél a sajto@ujszinhaz.hu címre, jogosultságot kap a színmű kulisszabejárással egybekötött ingyenes megtekintésére.

A színház ugyan nem tud útiköltséget fizetni a távolban élőknek, de szívesen barátkozik a farkaslaki emberekkel és ottani civil szervezetekkel, hajlandó együttműködni Tamási Áron falustársaival, az „akaratos népséggel\" a jövőre vonatkozó programokban is.

Ábel szerepét a társulat legfiatalabb tagja, Varga Ádám játssza, partnere pedig a gyönyörű Koncz Andrea, aki székelyudvarhelyi születésű és a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen végezte színi tanulmányait.

Zenés, táncos Ábel

– Tamási Áron Ábel című művével nem most találkozott először Könczei Árpád zeneszerző-koreográfus. Sőt! 

– Nemhogy régóta ismerem, de mindig is foglalkoztatott a trilógia, már azért is, mert a benne szereplők között édesapámra és nagyapámra is ráismertem. Az persze egyáltalán nem biztos, hogy Tamási Áron róluk mintázta volna szereplőit, de bizonyos epizódok visszaköszöntek. Hadd meséljem el például nagyapám esetét, aki törvényszéki orvos lehetett volna, de nem lett az, ugyanis esküt kellett volna tennie. Márpedig ő azt mondta, hogy „ennek a rablóbanda társaságnak én nem teszek semmiféle esküt!” Ez vagy egy ehhez hasonló rész a regényben és a színdarabban is megvan, amikor a magyarok a kocsmában úgymond „magyarkodnak”.Eddig tízszer vettem részt Tamási Áron-mű feldolgozásában, ebből kétszer az Ábelben. Előbb egy táncjáték volt, amelyet az én zenémmel és koreográfiámmal mutattak be, majd 2000-ben Pozsgai Zsolt felkérésére született a most is bemutatandó zenés-táncos műsor, de gyorsan hozzáteszem, hogy ez a mostani előadás más, mint a korábbi soproni, jóllehet a zene mit sem változott. Adva volt tehát a feladat: három stílust kellett zeneileg megjeleníteni, jelesül a hargitait, a kolozsvári polgárit és az amerikait.

– Vagyis Felcsík a kiindulópont. 

– Itt van székely és román népzene. Ezekben a laikus számára erős az átfedés, ezért a román szereplőkre vonatkozó zenét a Kárpátokon túli vidékről hoztam, hisz az „balkániasabb”, erősebb az eltérés, de még a táncban is, hisz ott gyakoribb a lánc- vagy körtánc, nálunk meg a páros. Kolozsvár azért érdekes, mert ott már megjelenik a klezmer. A harmadik, az amerikai – mi tagadás – azért kedves különösen, mert ott én zongorázom. Igyekeztem mindenütt az autentikus hangzásra építeni, de természetesen testre szabottan, például Ábel dala kitalált melódia, de népdalszerű, miként a kolozsvári klezmer is eredeti dallamok alapján szól, persze az én hangszerelésemben.Végül az amerikai részben budapesti zenészek szólaltatják meg a hangszerüket több, csak sejtelmünkben létező, de nem eredeti 1920-30-as amerikai dalok alapján.Tudjuk, a darab a boldogság kereséséről szól, vagyis arról, hogy mi végre is vagyunk a világon.Ábel, mint tudjuk, az útkeresés közben szinte mindenben elbukik, de végül tervekkel teli tér haza Csíkcsicsóba, ahonnan elindult. 

– Hogy ott legyen igazán otthon a világban. 

– Mi tagadás, az én első táncjátékom vége nem volt ennyire optimista, de Pozsgai Zsolt megtartotta Tamási Áron ezen vonalát.Meglehet, hogy én az erdélyi születésemből adódóan vagyok pesszimistább. De jó ez így. Talán most jobb is.…

(A Könczey Árpáddal készült interjút az Újszínház honlapjáról vettük át.)

Információkat, a darabra vonatkozó bővebb részleteket a színház honlapján találnak a kedves olvasók: www.ujszinhaz.hu

A Pozsgai Zsolt rendezte Tamási Áron: Ábel zenés-táncos színmű zeneszerzője és koreográfusa Könczey Árpád, a Duna TV szerkesztője. A darab bemutatója december 14. pénteken volt a pesti Újszínházban.