A Parasztopera Csíkszeredában

„Az egyedülállóan sokoldalú színházi alkotó, Pintér Béla az egyik legsikeresebb alternatív »színházcsináló« ma. Célja, hogy társulatával együtt, a társadalom és saját személyének kritikus-ironikus megfigyelései alapján, a klasszikus drámai hagyományra épülő, eredeti, kortárs, a mai magyar társadalmat érintő, egyszerre megrázó és szórakoztató színpadi műveket hozzon létre. Sajátos szürreális világa és nyelvezete a valóság és az álom, az autentikus és a giccs elegyéből, valamint a magyar népi kultúra egyes elemeiből épül fel” − olvashatjuk a szerzőről a Színház.hu-n.

Egyik legizgalmasabb műve éppen a Parasztopera, az eredeti előadást 2002-es ősbemutatója óta, nem kevesebb, mint tíz éve játssza társulatával magyarországi és külföldi színpadokon, több mint 250 előadást értek már meg.

„Egy balladisztikus történetet dolgoztunk fel opera formában. Zenéjének alapja az erdélyi magyar népdalok, a barokk és a rock bizarr, mégis homogén elegye. A történet talán sokak számára ismerős. Lesz benne néhány boldogtalan sorsú ember, szenvedély, humor, vérfertőzés és gyilkosság” – emelte ki operájáról a tőle megszokott szűkszavú modorban Pintér Béla.

Egy „kortárs” esküvőt láthatunk, egy fiú venné el a már várandós menyasszonyát, ennek a mostohatestvére egyáltalán nem örül, de nincs mit tenni. Az anyós és az após egyáltalán nem szimpatikus, évek óta kihűlt házasságban élnek, ráadásul megjelenik az állomásfőnök, aki két hold szőlőért cserébe a mostohalány kezeire pályázik. Mivel részeg, nem tud meggyőző lenni, kidobják. Előtte viszont még elmesél egy történetet egy sok éve a faluban járt amerikai cowboyról, aztán az örömanya bevallja, hogy a menyasszony az ő lánya, de nem a férjétől van. Ettől kezdve összegabalyodnak a történet szálai, hiszen kiderül, hogy szinte mindenki más, mint aminek adja magát...

A kritikákból kitűnik, hogy Szikszai Rémusz rendező egy saját olvasatot képzelt el a temesvári társulat számára: „A temesvári előadásnak saját nyelve van, a szereplők és a közönség egyaránt kamaraoperaként veszi tudomásul a produkciót, amelyben a szereplők nem énekbeszédben, hanem énekben fejezik ki magukat. Ehhez a társulat vokális adottságai is megvannak, mintegy ellentételezéseként a poentírozás hiányának. Szikszai számára nem a történet lesz a szervezőerő, nem a poén a kifutás, hanem az egyes karakterek személyes tragédiáinak megmutatása. Az előadás pedig nem csupán világosan megmutatja, miért lehetetlen a boldogság ebben a közegben, hanem végig is vezet bennünket egyenként az úton” – jegyzi meg erről a produkcióról Ugrai István kritikus.

Parasztopera:
Szerző: Pintér Béla; zeneszerző:Darvas Benedek.  
Szereplők: Roland: Kiss Attila; anya: Tokai Andrea; apa: Balázs Attila/Szikszai Rémusz; Julika: Lőrincz Rita; Etelka: Tasnádi-Sáhy Noémi; Tündérke: Éder Enikő; Feri: Kocsárdi Levente; állomásfőnök: Aszalos Géza; cowboy: Molnos András Csaba; karvezető: Mátyás Zsolt Imre
Zenei vezető: Cári Tibor; korrepetitor: Valentina Peetz
Zenekar: Valentina Peetz (csembaló), Dragalina Cristian Csaba (hegedű), Sonia Ionescu (hegedű), Desdemona Fehér (hegedű), Számtartó Zsolt (nagybőgő), Gavril Cenădan (brácsa)
Díszlettervező: Varga-Járó Ilona; jelmeztervező: Kiss Julcsi; koreográfus: Katona Gábor; világítástervező: Mervel Miklós; rendezőasszisztens: Sarvadi Paul; ügyelő: Kertész Éva; súgó: Czumbil Marika. Rendező: Szikszai Rémusz