Tízéves a mikházi Csűrszínház

Pénteken délután immár jubileumi rendezvénnyel köszöntötték az érdeklődő közönséget Mikházán. Tíz évvel ezelőtt megálmodtak egy nyári fesztivált, azóta egy zsúfolt kultúrotthonból rozoga csűrbe, onnan pedig egy korszerű intézménybe költözött a Csűrszínház. Már nem csak egy-két színdarab, hanem egy, a Nyárádmentén lassan túlnövő kulturális miliő az, amit már nem is csak egyetlen hétvégén kínálnak a Maros megyei és erdélyi magyarságnak.

Gazdag kínálat várta a közönséget

Minden évben más-más kínálattal rukkolnak elő a szervezők. Az idei csűrszínházi rendezvénysorozat már négy hónapon át zajlik, de legjelentősebb eseménye volt a hétvégén sorra került Csűrszínházi Napok. Képzőművészeti tárlatok, néprajzi kincsek szemléje, könyvbemutatók, színház, néptánc, band és népi bál mind-mind helyet kapott az idei programban, de a gyerekekről sem feledkeztek el, nekik kézműves-foglalkozásokat, műsorokat ajánlottak. És idén is megjelent a helyszínen a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete, sátrakban mutatkoztak be a tagok, és nem maradt el a finom falatok kínálata sem. Aki szakított időt ellátogatni a hétvégi rendezvényre, nem bánta meg, hiszen volt szinte minden korosztálynak és igénynek megfelelő program, természetesen kürtös kaláccsal, vattacukorral vagy hideg sörrel tetézve.

Idén is nyílt néprajzi kiállítás

A rendezvény első programja az egykori kántori lakban berendezett tájházi bemutató megnyitója volt. Ugyanis Kallós Zoltán Kossuth-díjas néprajzkutató a tavalyi mezőségi kiállítás után kalotaszegi és csángó tárlatot rendezett be. Török Viola megnyitó beszédében arra irányította a figyelmet, hogyan fér meg kitűnően két erdélyi magyar véglet egy helyen. Első látásra a kiállított tárgyak különbözőknek tűnnek, de ha jobban megfigyeljük, rájövünk a közös vonásokra: a románosnak tűnő minták is belső-ázsiai motívumkincset hordoznak, és a csángó katrinca tulajdonképpen a kalotaszegi bagázia ősi változata. Kallós Zoltán arról mesélt, hogyan ismerkedett meg a kalotaszegi és csángó kultúrával, miként gyűjtött ezeken a tájegységeken, majd elárulta: egy régi álma vált valóra, amikor az egykori válaszúti vadászkastélyban berendezhette erdélyi gyűjteményét. A nyolc helyiséges épületben kétezer darab van kiállítva, kétszer ennyi van raktáron, míg a gyűjtött tárgyak egy része anyaországi múzeumokhoz került. Idén györgyfalvi és Nádas menti (az úgynevezett „Cifra Kalotaszeg”), valamint csángó darabokat mutattak be.

Fiatal művésznő mutatkozott be

A kultúrotthonban a nyárádremetei fiatal képzőművész, Máthé Edit első itthoni kiállítását nyitotta meg. A huszonhét éves tehetség Székelyudvarhelyen érettségizett, Kolozsváron járt egyetemre, majd Budapestre főiskolára. Ez az a kiállítás, amelyen megtalálta senkivel össze nem hasonlítható egyéni hangját – mondta el a nyárádmenti festőnőről Nagy Vécsi Zoltán művészettörténész, aki szerint Edit szubjektív alkotói világa felülmúlja a történeti valóságot. A művésznő vallomása szerint munkái a szűz vászontól indulnak, majd kacagás, ugrándozás közepette megszületik egy alkotás, amelyen ő maga is elámul a végén.

Nagy Imre is „bemutatkozott”

A Maros Megyei Múzeum jóvoltából idén első alkalommal érkeztek festmények erre a vidékre Nagy Imre marosvásárhelyi kincséből. Szabó Zoltán képzőművész lerántotta a leplet a mítoszról, és a közönség megtudhatta, miként került ez a gyűjtemény a székely főváros tulajdonába a múlt század derekán. A helyi iskolában most kiállított tizennégy festményből olyan szülőföldszeretet árad, amilyen a nagybányai generáció festőinél figyelhető meg – hangzott el a méltatásban. 

Ugyancsak az iskolában mutatta be humoros agyagszobrait Fekete Pál is, akit egyrészt eme székely világot idéző, jóízű tréfás alkotásairól, másrészt Székelyvécke község polgármestereként ismerhetünk.

Könyvbemutatókat tartottak

Idén sem maradtak el a könyvbemutatók: Karácsonyi Zsigmond mutatta be a Népújság munkatársa, Bodolai Gyöngyi A táltos erő című riportkötetét. A napilap taposómalmában is megtalálta a riporter azt a rést, amelyben bemutathatta írásaiban a Mezőség és a tömbmagyarság vidéki embereit. Az értékmegőrző riportkötet címadó írása a jobbágytelki, immár néhai Balla Anti bácsit szólaltatja meg ismét.

A mikházi rendezvény állandó vendége a marosvásárhelyi Mentor Kiadó is, amely idén is könyvstanddal jelentkezett. Most főleg Marosvásárhelyhez kötődő könyveket hoztak, de az Erdély emlékezete című sorozat kedvelői is vehettek kezükbe új köteteket.

Nem szorul háttérbe a színház

Ekkora kulturális kínálat mellett sem szorult háttérbe a színház: pénteken Kocsis István A tér című Bolyai-monodrámát mutatta be a vidéki közönségnek Sebestyén Aba. Szombaton Müller Péter – Seress Rezső Szomorú vasárnapját és Székely Csaba Bányavirágát adták elő a színházban.