Szívvel-lélekkel zenélnek a csíkszentmártoni fúvósok

Fennmaradt írásos emlékek alapján már a ’30-as években működött rezesbanda Csíkszentmártonon. Később a helyi termelői szövetkezet is fenntartott egy zenekart, amelynek zenészei önkéntes tűzoltók is voltak, így tűzoltózenekarként emlegették – tagjai elsősorban hallás után tanulták be a darabokat.

Abban az időben Alcsíkon csak Tusnádon és Szentmártonon volt ilyen zenekar – ismertette a csíkszentmártoni fúvószenekar előzményeit Gergely András. A helyi polgármester a rezesbanda megszűnését követően 2007-ben kezdeményezte egy fúvószenekar megalakulását községükben. Idős Köllő Ferenc segítségével felmérték a helyi zenészek adottságait, és elindult az oktatás az alapoktól kezdve. A kezdeti lelkesedés azonban alábbhagyott, így újra megszűnt a zenekar a településen – avatott be községvezető.

A valamikori zenekarok lelkesebb tagjai később újra szerveződni kezdtek, és 2010-ben felkérték Urszuly Árpád karnagyot, hogy segítségével zenélhessenek. A jelenleg is működő zenekarban „papíron” harmincketten zenélnek, gyakorlatilag 23 aktív taggal működnek. Repertoárjukban többek között szerepelnek indulók, hallgatók, egyházi énekek, csárdás, keringő, könnyűzenei feldolgozások és nemzetközi slágerek is. Az oktatói, karvezetői munkát idéntől Bálint István vállalta fel – tudtuk meg a polgármestertől. Hozzátette, számukra nem az a cél, hogy csak egy korosztály legyen a zenekarban, hanem hogy azok zenéljenek, akik szívvel-lélekkel szeretik, amit csinálnak. Nem véletlen tehát, hogy a zenekart erősíti nyolc-tíz éves fiatal és 60 év körüli idős is. Ugyanakkor folyamatosan figyelnek a fiatal generációkra, rendszeresen felkeresik, szakember segítségével meghallgatják a település ifjait, az ügyesebbeket pedig meghívják a nyári fúvóstáborba, hogy ne „vesszenek el” a tehetségek.

A zenekar tagjai
Bodó Ágota – klarinét
Bodó Alpár – trombita
Bodó Csilla – fuvola
Bodó Lőrinc – altkürt
Bocskor Laura – fuvola
Erdély Tamás – szaxofon
Gál György – trombita
Keresztes András – szaxofon
Keresztes László – tuba
László Antal – tuba
László Ede – ütősök
László Helga – fuvola
Mátyás Anita – klarinét
Nagy Attila – harsona
Rácz Hunor – harsona
Részeg István – szaxofon
Salló Sándor – dobok
Schrádi Ákos – trombita
Szőcs Csongor – klarinét
Szőcs Tibor – réztányér
Tankó László – trombita
Tankó Levente – harsona
Tankó Tamás – trombita
Karvezető: Bálint István

Az újraalakulást követően mintegy 30–40 ezer lejre vásároltak hangszert a helyi zenészek számára, amelynek kétharmadát a helyi önkormányzat, a fennmaradó részt pedig a szentmártoni közbirtokosság és egy pályázat révén biztosították. Az első rend fellépőruhát pedig a csekefalvi közbirtokosság készíttette. „Tavaly zártunk egy, a Csík LEADER Egyesülethez leadott pályázatot, amely által 10 ezer euróból 24 új hangszert vásároltunk. Ezáltal rengeteg hangszerünk van, akár egy másik zenekart is létrehozhatnánk” – ismerte el mosolyogva az elöljáró. Megjegyezte ugyanakkor, ezek félprofesszionális hangszerek, tehát amíg egy kínai fuvola 6–700 lej, addig ők 2600 lejt adtak ki a jobb minőségű hangszerekért. Egyébként a helyi önkormányzat tartja fenn a zenekart, ők biztosítják a próbatermet, az oktatót, az utazások értékét, persze emellett kisebb-nagyobb felajánlásokat magánszemélyektől is kapnak.

Mint kiderült, a zenekar rendelkezésére áll minden szükséges eszköz – a hangszerek, a ruházat, a kottatartók, a faluban való közlekedéshez traktorbusz. S habár ezeket is folyamatosan lehet cserélni, bővíteni, terveik közt elsősorban egy kultúrközpont létrehozása szerepel, ahol a fúvószenészek számára szakszerűen kialakított terek is helyet kapnának. Emellett szorgalmazzák egy reprezentatív csíkszéki vagy alcsíki fúvószenekar létrehozását, a most létező zenekarok tehetséges és kitartó tagjaiból, amely a térség névjegye lehetne.

A fúvószenekarok létjogosultságát, a helyi közösségben betöltött szerepét semmi nem bizonyítja jobban, mint hogy zenéjük nélkül már szinte elképzelhetetlenek a szentmártoni egyházi és történelmi ünnepek, a kortárstalálkozók, falunapok. Ugyanakkor jó kapcsolatot ápolnak a mezőfényi fúvószenekarral is, ahol szintén voltak már fellépni. De évente egy alkalommal lehetőségük van külföldön is megmutatni magukat: zenéltek már Mórahalmon, Kenderesen, Kunszentmártonon.

Mindig építeni kell a zenekart, amit akkor sem lehet elhanyagolni, amikor működőképessé vált – vallja az elöljáró. Nemcsak a szentmártoni, hanem több alcsíki település zenekarjainak is folyamatos fejlődését biztosítja, az évente Csíkszentmártonon megszervezett fúvóstábor. Az idei, ötödik táborban július 7–16. között tanulhatnak majd az alcsíki ifjú zenészek. Emellett az Alcsík Kistérségi Társulás gondnokságában és finanszírozásával évente megszervezik az Alcsíki Fúvóstalálkozót, ahol a térség zenekarjai mutathatják meg tudásukat.

A hatodik találkozóra idén szeptember 11-én Újtusnádon kerül sor – ismertette. A községvezető azt is kiemelte, hogy az alcsíki zenei műveltség, a zenekarok fejlődését nemcsak az évről évre is szemmel látható fejlődés bizonyítja, hanem az is, hogy a táborlakóik közül többen művészeti középiskola, egyetem diákjai lettek az elmúlt években.