Ménesi bor, a magyar királyok nedűje

Miközben könyvet ír és tanít a Sapientia egyetemen, számtalan borkóstolót tart szerte a Kárpát-medencében és a nagyvilágban is. Többek között az indulásáról és a ménesi borvidék fejlesztésével kapcsolatos terveiről beszélgettünk.

– Hogyan indult ez a sikertörténet?

– Negyed évszázada, amikor az állami gazdaságban dolgoztam és nem olyan borokat készítettem, mint amilyet akartam volna, az volt a tervem, hogy amikor szabad és független ember leszek, a saját birtokomon minőségi borokat fogok készíteni a magam választotta fajtákból. Ez vélhetőleg minden borász álma, aki komolyan veszi szakmáját, de mégis tömegbort kénytelen készíteni. Miután saját lábra álltam, az első kérdések egyike nyilván a fajták megválasztása volt. Tudván, hogy a Ménes híres történelmi borvidék – ahol mindig nagy szerepet kaptak a helybeli fajták, melyek az akkori Magyarország határain túl is nevet szereztek maguknak –, ebbe az irányba mozdultam. Mustos fehérben, Kadarkában, Furmintban gondolkodtam. Ezelőtt 20 évvel még nem mertem arra gondolni, hogy Magyarország és a többi magyarlakta ország piacot is jelent, de eltökéltem, hogy megteszek mindent, hogy ezeket a múlt ködébe vesző jellegzetes helyi magyar fajtákat felelevenítsem.

– Sokat jelentett az anyaországi kapcsolatháló?

– Egyértelműen. 25 évvel ezelőtt vettem fel a kapcsolatot a magyarországi borászokkal. Ők már akkor 20 évvel előttünk jártak. Tiffán Ede – aki elsőként kapta a „Hét borbírák rendje” által adományozott címet, amit a borszakma Kossuth-díjaként emlegetnek –, egyben a szakmai mentorom volt, de jó barátságba kerültem másokkal is, többek között Bock Józseffel, Gere Attilával, a Szekszárdon borászkodó Takler Ferenccel, Vesztergombi Ferenccel és az egri Thumerrer Vilmossal. A jó barátság később céhtársi viszonnyá érett, 2004-ben felvettek a Pannon Bormíves Céhbe, mely szervezetnek az összes említett borász is tagja. A Magyar Borakadémia egy évvel később, 2005-ben választott tagjai közé. Tavaly egyébként mindkét szervezetben alelnökké választottak.

A teljes interjú az Erdélyi Napló január 28-án, csütörtökön megjelenő lapszámában olvasható.