Magyar nők is viselnek márciuskát?

Már a hét elején megbolydult a virágárusok standja, a tavasz hírnökeit – üvegházi hóvirág és ibolya – kezdték árusítani, de a márciuskák is külön helyet kaptak a virágok között. Sepsiszentgyörgyön él az a balkáni hagyomány, miszerint a nőket, lányokat, március elsején márciuskával (mărţişor) ajándékozzák meg a férfiak, ami az élet újjáéledést szimbolizálja.

Victor Mareş, az egyik román múzeum munkatársa évről évre meglepi kolléganőit ezzel a kis tavaszi figyelmességgel, de gyerekeit is úgy nevelte: köszöntsék fel a nőket, ne csak nőnapon, hanem március elsején is. „Márciuskát ajándékozni a nőknek egyszerűen figyelmességet jelent számomra, de sajnos lassan a feledés homályába vész ez a szokás, hiszen a fiatalok nem vásárolnak már. Régen még kézzel is készítettünk, igaz, napjainkban szebbnél szebb darabokat lehet vásárolni. A márciuska egy olyan román népszokás, mely a tavaszváró alkalomról szól és amit az idők folyamán részben a romániai magyarok is átvettek. A piros-fehér szalag, amit lópatkóra, kéményseprőkre, katicabogarakra vagy éppen virágokra kapcsolnak, a tavasz, a jókedv szimbólumai. Jelképes ajándék, örömet szerez és tavaszt varázsol a még téli napokra” –  mondta az 54 éves férfi.

A márciuskának azonban más jelképes értelme is van a tavaszvárás mellett: Bukovinában a márciuska egy arany- vagy ezüstérme, amit egy fehér és piros színű, összesodort cérnára kötöttek, és ezt a gyerekek nyakukban hordták, amolyan szerencsehozó amulettként. A lányoknak tizenkét napig kellet viselniük nyakukban, majd hajukba tűzték mindaddig, míg a gólyák meg nem érkeztek vagy ki nem virágzott az első fa. A zsinórt ekkor a kivirágzott fára bogozták, levették róla az érmét, és sajtot vásároltak rá, hogy egész évben hamvas bőrű, szép lányok maradjanak. Az erdélyi románok körében a márciuskáknak gonoszűző szerepük van, ezért néhány helyen a kapura függesztik őket, kiteszik az ablakba, vagy az állatok szarvára kötik.

Vetési Júlia újságíró meglátása szerint a márciuska beépült a magyarok életébe is, hiszen az utcán a márciuskaárusok magyarok, és a kis csecsebecsék fölött mosolygó vásárlók nyolcvan százaléka is magyar anyanyelvű. „Én nem szeretnék márciuskát kapni, viselni még annyira sem. De ha valami érdekeset, személyeset és nem megszokottat kapnék, biztos nem dobnám ki egyből a kukába. Az, hogy a románok vásárolják egymásnak, nem zavar, az ő hagyományuk, ápolják. Egyébként nagyobb városokban ilyenkor virágzik ez a biznisz, Kolozsváron már két héttel azelőtt alig lehet végigmenni az utcán anélkül, hogy ne ütköznénk a márciuskaárusok standjába. És ne adj\' isten, aki egy többségi iskolában tanít, ilyenkor tonnaszámra cipelheti haza a különböző márciuskákat. A diákok ilyenkor már vetélkednek is egymással, hogy ki ajándékoz kedvenc tanárának szebbet, nagyobbat és drágábbat, sőt, sokszor kisebb ajándékokkal (parfümmel, krémmel) is tetézik szeretetüket” – mesélte az újságíró.

Bálint Erika Anett ezzel szemben szeret márciuskát kapni, egy nagy csapatban dolgozik, ahol sok férfi van, így elkerülhetetlen, hogy megajándékozzák március elsején. „Nemcsak román kollégáimtól kapok kitűzőt, hanem a magyaroktól is, mellé pedig virágot hoznak, valami kis tavaszi csokrot. Vannak, akik idegenkednek ettől, hogy bennünket magyarokat semmi sem köt ehhez a szokáshoz és miért vennék át, én pedig azt kérdezem: miért ne? Miért ne honosodhatna meg nálunk is ez a kedves tavaszi szokás, melynek magyar neve is nagyon szép: márciuska. És ha már népszokásokról van szó, a székelyföldi románok is átvették tőlünk a húsvéti locsolást, és nem idegenkednek tőle. A márciuska derűt és tavaszt hoz, ezért ha kapok, viselni is fogom” –  mondta a 36 éves irodavezető.

Sepsiszentgyörgyön a kis tavaszi ékszerek igen kelendők, az árak 2 és 15 lej között váltakoznak, de a város több pontján kézzel készített képeslap márciuskát is vásárolhatnak a férfiak.