Könyv a sorsfordulók rítusairól

– A nagy sorsfordulókról szóló könyvsorozata második részének bővített kiadását mutatják be pénteken Csíkszeredában. Melyek ezek az ön által felvonultatott sorsforduló szokások, amelyek tulajdonképpen végigkísérik egy ember életét?

– Nemcsak egy ember életét, hanem az egész társadalom életét is. Ez ragadott és késztetett arra, hogy e kultúra felé forduljak már egyetemista koromban. Hogyan alakultunk és szerveződtünk emberi társadalommá? Ma már csak tudomásul vesszük, hogy van születés, házasság, halál, szokásvilág. De mi kényszerítette az embereket – ne csak a székely-magyarságot – hogy elkezdjen kialakítani maga körül, az élet eseményei körül egy bizonyos rendet, rendszert? Nyilván, ezek utólag neveződtek sorsfordító rítusokká. A magyar néprajz átmeneti szokásoknak tekinti, amivel én annyira nem értek egyet, mert az átmeneti szó a magyarban bizonytalanságot is jelent. Én sorsforduló szokásoknak nevezem, mert a sorsunkat meghatározzák. Mindhármat – a születést, a párválasztást, a halált – ugyanaz a kérdés határozza meg: milyen lesz... Milyen lesz a gyermekem, a párom, és – keresztény gondolkodásban – a túlvilág? Ez a három nagy fordulat, amely a huszonegyedik században is az ember, az egyén, a közösség és az egyetemes emberiség életét megszervezi.

– Ezek nagyon szigorú, a közösség által meghatározott és kontrollált szabályok voltak.

– Persze, mert az egyén kiteljesülése csak a közösségben történhetett. A közösség pedig nem lehetett káosz-állapotban. A közösségnek egy megélési terepet kellett létrehoznia. Az egyén pedig felelősséggel tartozott ezért. Ez egy oda-vissza játék. Megvan a határ, hogy melyik az a normális emberi kor, amikor párosodik az ember. A halálunk óráját nem tudjuk, ismerjük a születésünket, kilenc hónappal kezdődik. Ez a kilenc hónap sajnos a korábbi néprajzkutatók és orvostársadalom számára nem jelentett különösképpen fontos életteret. A könyveimben pontosan arra mutattam rá, hogy ez a kilenc hónap organikus része az ember kialakulásának. Nagyon érdekes, hogy a múlt század közepéig az ember életét a köldökzsinór elvágásától számították. Hogy mi történik az anya méhében a magzattal, azzal nem foglalkoztak.

– Könyvében arra is rámutat, hogy a párválasztás, a házasság nem azzal kezdődik, hogy a fiatal pár elmegy a templomba megesküdni.  

– Ha a születés sem a köldökzsinór elvágásával kezdődik, akkor a házasság sem azzal, hogy összeadja őket a pap vagy a polgármester. Már gyermekkorban megjelenik, például a felszorzásokkal vagy a primitív gyermekrajzokkal a falon, aszfalton. A következő szakasza a serdülőkor, a keresés, kiszemelés. Egy következő fázis a döntés, a birtokbavétel, amikor megöleli, a vállára teszi a kezét, majd a közeledés, a vizitába járás, amelynek szintén megvannak a szakaszai. A párkeresés időszakát nyomoztam végig, nem azt, hogyan hívogatják a vendégeket a lakodalomba.

– Mire utal a cím, Az én első tisztességes napom?

– A párválasztásnak kritériumrendszere volt. Létezett egy kialakult értékrend, ami szerint választottak. A házassághoz szerveződő rítusrendszert és kultúrát stratégiai kultúrának nevezem, mert előrelátó. Bizonyos jelekből következett, hogy milyen lesz. A vagyoni helyzet dominál, nem a szerelem. Az is kell, de elsődleges a státus, a vagyoni helyzet. Fontos a fizikai állag, egészségi állapot, a szépség és a munkabírás. A közösség, a település sorsáért való felelősség szintén meghatározó párválasztási szempont. Közösség szempontú elvek érvényesültek, azért, mert ez az egyedüli titka a fennmaradásunknak. Ennek a hiányát isszuk ma. Amit még a felszínre hoztam, az a nő megbecsülése. Ami nem azt jelenti, hogy jó sorsot biztosított a férfi a feleségének. Nem. Nehéz sorsa volt, ma is az. De vannak helyzetek, és ez a lakodalom, amikor a személyiségét kiemeli és felmutatja. Nem örvendtek a leánynak születésekor, mert munkaerőre volt szükség, és van egy apacentrikus szemlélet is, hogy a fiúgyermek az, aki a család, az apa, a nemzetség nevét továbbviszi. A leánygyermek nem volt megvetett, de egyfajta megtűrt állapotban létezett, volt egyfajta lekezelés is vele szemben. De a lakodalma napját úgy nevezik, hogy az ő első tisztességes napja, merthogy társadalmilag felértékelődik. A közösség szempontjából nem veszhet ki, hanem gyermeket kell szüljön. És a házasság napját az ő első tisztességes napjának nevezik, és ez benne van minden rituális szövegben.