Lelket lehelni a régi hangszerekbe

„Régóta figyelem a hangszerészeket, érdekel ez a világ. Három-négy évvel ezelőtt keresett meg egy ismerősöm, hogy van egy gyerekkori, tönkrement hegedűje, nem ismerek-e valakit, aki felújítaná. Ismertem, hiszen Csíkban is vannak hangszerészek, ugyanakkor arra is gondoltam, miért ne nézhetném meg én, hátha tudok segíteni rajta. Elmentem egy hangszerész ismerősömhöz, őt kérdeztem, mi a teendő, és hozzáláttam. Teljesen szétszedtem a hangszert, leszedtem a lakkot, csiszoltam, újralakkoztam, újraragasztottam, s nem hogy csak elkészült, de nagyon jól szólt. Elment a hírem, ismerőseim, barátaim, rokonaim hozzák hozzám tönkrement hangszereiket, hogy restauráljam őket” – meséli Ábrahám Róbert.

A fiatal táncos az elmúlt években mintegy húsz-harminc hangszert javított meg, és ez igen nagy büszkeséggel tölti el. Mint mondja, sokat olvasott a hangszerfelújításról, ismerős, vagy a világhálón megtalált teljesen ismeretlen hangszerészekkel vette fel a kapcsolatot, és mindenki készségesen segített.

Szúette százéves hangszer

Meséli, ismerőse egyszer egy padláson talált százéves hegedűvel kereste meg. „Kinyitottam a tokot, néztem, de semmi jelét nem láttam annak, hogy százéves lenne. Na, de amikor kezdtem dolgozni vele, láttam, mennyire régi, hiszen a szú már megette. Néztem is, hogy a kezem között esik szét. Végül nem szedtem szét, kívülről újítottam fel annyira, hogy a szú tovább ne egye. Ma lehet játszani vele” – mondja büszkén. Arra is volt példa, hogy valaki elejtette a hegedűjét, és az összetört. „Azt kérte, legalább annyira hozzam rendbe, hogy dísznek jó legyen. Ma lehet muzsikálni vele.”

Házilag kikevert hozzávalók

Türelem, technika és jó minőségű alapanyagok szükségesek ahhoz, hogy a felújított hangszer ne csak mutatós legyen, hanem jól is szóljon. „Fontos például a felhasznált lakk-keverék. Vannak olyan fontos alapanyagok, amelyeket sajnos, nálunk nem lehet megtalálni. Én házilag keverem ki a lakkot, hangszerészektől hallott recept alapján. És ha már megvan a lakk, nem mindegy, hogyan visszük fel a hangszerre. Létezik például a labdázási technika, egy vászondarabba kell beletenni a gyapjút vagy vattát, és ezzel polírozzuk. Ettől lesz csillogó. Lényeges, hogy ezt ne szívja be a fa, tehát előtte le kell alapozni egy külön recept szerint. Alapozásra csak természetes anyagokat lehet használni, mint a diófapác, tojásfehérje, macskaméz-keverék, ez nem engedi a lakkréteget beszívni, máskülönben romlik a hangszer minősége. Egy-egy hangszer restaurálása akár hónapokat is igénybe vehet, már csak azért is, mert csak délután, szabadidőben tudok ezzel foglalkozni” – avat be a kulisszatitkokba a fiatalember.

Saját hangszert készítene

Tovább szeretné fejleszteni magát – mondja –, tanulni akar. „Mostanra a szerszámaim nagyjából megvannak, még pár darab kell, illetve minőségi faanyag, és akkor készítek magamnak egy hegedűt, aztán talán egy brácsát is. Ez az álmom. Imádok táncolni, de emellett mindig vonzottak a hangszerek, hozzám legközelebb a brácsa áll, annak idején önszorgalomból tanultam meg brácsázni, most már a Művészeti Népiskolában fejlesztem magam” – jegyzi meg.

Ábrahám Róbert tizenegy éve táncol a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttesben, emellett falvakon gyerekeket tanít táncolni. Ha egy kis szabadideje marad, visszahúzódik aprócska műhelyébe, hogy lelket leheljen a tönkrement hangszerekbe.