Boszorkányperre készülnek a Várban

Marosvásárhelyen sokan ma is sorozóközpontként emlegetik a Vár udvarán található U-alakú épületet. Nem csoda: körülbelül kétszázötven évig volt a mindenkori hadsereg tulajdona. A Maros Megyei Múzeum 2007-ben vette át a megyei tanácstól az épületet, azóta jelentős változások történtek. Az épület egyik részében időszakos kiállítások váltják egymást, a másikban a Múzeum Kávézó üzemel, és különböző kulturális rendezvények helyszíne. Közben feltárták az épület múltját, és eltervezték a jövőjét is, így nemsokára a 17. századi városháza „visszaköltözik” az épületbe – tudjuk meg a Maros Megyei Múzeum igazgatójától, Soós Zoltántól.

Tömlöc bizonyítja, hogy itt volt valamikor a városháza

2007-ben, amikor a múzeum munkatársai elkezdték felújítani az épületet, először falkutatásokat végeztek, akkor derült ki, hogy két 17. századi polgárház  összeépítéséből alakult ki a mai Történelmi és Régészeti Múzeum. „A pince szintjén már jól látszott, hogy vannak 17. századi építkezési szakaszok, de az emeleten nem tudtuk, mi a helyzet. A jelentősebb része az épületnek a Nyugati szárny – a város felőli rész. Ez eredetileg egy késő reneszánsz, 16. század végén, 17. század elején épült három nagyobb szobás ház volt, a végében téglából épített illemhellyel. Gazdag kereskedőé lehetett. A várat a 17. század második felében átvette a város, a harmadik teremben ugyanis négy és fél méter mély aknát hoztak létre, amit nagy valószínűséggel tömlöcként azonosíthatunk. Többek közt ez is bizonyítja, hogy ott működött a 17. századi városháza, de írásos dokumentumokat is találunk arra vonatkozóan, hogy a lakosság visszaigényli a várbeli városházát” – avat be Soós Zoltán.

Megtudtuk továbbá, hogy csupán a mai kávézó és a földszinti rész amely egyértelműen 17. századi, az épületet később vette át az osztrák katonai parancsnokság, összekötötték a szomszédos épülettel, majd emeletet húztak rá, és végül 1877-ben, egy nagy átépítés folyamán nyerte el a jelenlegi formáját, a zárt folyosók is ekkor épültek meg, addig tornác jellegű folyosói voltak.

Felújított tiszti szoba

„Ami izgalmas, hogy ez az épület a huszadik században teljesen elveszítette a jellegét, gyakorlatilag semmi nem látszott belőle a felszínen, a falkutatások azonban egyre több érdekes részletet hoztak elő. Elsősorban a Vásárhelyen állomásozó hadosztályok használták, fel is fedeztünk egy elég nagy díszítéses szobát. Úgy tűnik, ez volt a tiszti szoba” – meséli már az emeleten Soós a főhomlokzat központi szobájáról, amelynek visszaadták az 1860-as évek késő barokk motívumait. Bekerült még a terembe egy 18. századi német kandalló, egy 19. századi óra és ugyanabból az időszakból való csillár is, hogy élethű legyen a tiszti szalon hangulata.

Konferenciaterem reneszánsz kandallóval

Elkészült az emelet legnagyobb terme is, ahol már Bukaresti Géza képzőművészeti munkái díszítik a falakat.

„A konferenciateremnek is használható szoba ékessége az 1650-es években készült késő reneszánsz kandalló, amely az aranyosmeggyesi reneszánsz várkastélyban maradt fent egészen a 19. század végéig. Anyai ágon a sáromberki Teleki Sámuel örökölte és szállíttatta a kastélyába, ahonnan az államosításkor került a múzeum tulajdonába. A Baross Gábor utcai múzeum udvarán állt vagy ötven évig, két évvel ezelőtt újra felfedeztük a romok alatt, restaurálta Nagy Benjámin, Nagy Piroska, s idehoztuk” – magyarázza a történész, s közben végigvezet az emelet hét szobáján. Nagy a felfordulás most ott, ugyanis egy nagyszabású Leonardo da Vinci-kiállításra készülnek, s még három terem felújítása is folyamatban van.

„Visszaköltözik” a városháza

Az igazgató a tervekről is mesél: az év végére, az emeleti felújítások befejezése után, szeretnének egy állandó tárlatot létrehozni, amely Maros megye történelmi gazdagságát mutatná be.

Nagy tervek vannak a földszinttel kapcsolatban is, a Múzeum Kávézót a pincébe szeretnék költöztetni, s helyére az egykori 17. századi városházát újraalakítani. „Az írásos anyagunk elég gazdag, így jól be tudjuk majd mutatni, hogyan is működött együtt egy 17. századi közepes méretű székely-magyar város az erdélyi fejedelemséggel. A kiállítás tematikáján már dolgozunk, készülnek az ismertető filmek. Be szeretnénk mutatni, mi történt a téli időszakban a városban, amikor nem lehetett mezőgazdálkodást folytatni, de a céhek azért rendszeresen ünnepélyeket szerveztek. Egy ilyen céhes lakomát tervezünk bemutatni, valamint azt, hogy milyen egy 17. századi konyha, és milyen az akkori igazságszolgáltatás. A börtönrészben egy boszorkánypert is megelevenítünk majd” – ígéri Soós Zoltán, hozzátéve, hogy mikor lesz ebből konkrétum, az a költségvetésüktől függ.