Az asszonyoknak időből van a legkevesebb

Erdélyben, az unitárius vallás szülőföldjén, s egészen pontosan Marosvásárhelyen tartották az Unitárius és Univerzalista Nők II. Világtalálkozóját. A rendezvényre 12 országból mintegy 250 résztvevő érkezett, hogy körüljárja a hit szerepét a nők életében, valamint a nevelésben, a szociális munkában, a kultúrában és a gazdaságban.

Idejött a világ

„Régi álom vált valóra: idejött a világ, hogy találkozzon velünk, erdélyi unitárius és nem unitárius asszonyokkal” – foglamazta meg a találkozó lényegét tömören a főszervező, Nagy Gizella püspökhelyettes asszony szombaton délben a Kultúrpalotában, ahol több száz nő várta, hogy a világtalálkozó fő tematikájáról essen szó: Egyensúlykeresés változó világunkban. A szervezők külön előadókat, beszélgetőket hívtak meg, akik példájából „okosabbak” lehettek a résztvevő hölgyek. Magyarország miniszterelnökének felesége arról beszélhetett, hogyan tud egyensúlyt fenntartani öt gyermek édesanyjaként, politikusfeleségként és Lévai Anikó ügyvédként.

A marosvásárhelyi születésű Biró Rozália politikusként anyaként és feleségként kell megtalálja az egyensúlyát, ami nem könnyű, s hasonlóan nincs könnyű dolga a televízióból ismert Farkas Boglárkának sem, aki a mindennapos feladatai mellett egyedül neveli gyerekét.

Hogy mit hoz a kedd, azt ne kezdd el siratni hétfőn

A találkozó első felszólalója Lévai Anikó volt, beismerte, öt gyermek nevelése mellett férje megtisztelő feladatköre is sok feladatot ró rá, miközben saját szakmájában is teljesíteni kell, valamint önkéntes munkákban is részt vesz. „Időből van a legkevesebb az asszonyoknak, de nem időpocsékolásnak kell felfogni a különböző feladatokat” – véli Lévai Anikó, aki elárulja az erős családi kapcsolataiból és optimizmusából merít erőt, ha az egyensúlya felborulna. „Senki sem ígérte, hogy az élet harmonikus, döccenő nélküli. Anyám azt mondta, egyet tanulj meg: hétfőn hétfő, kedden kedd. Egyik sem ikertestvér. Hogy mit hoz a kedd, azt ne kezdd el siratni félelmedben hétfőn” – idézte Szabó Magda írónőt Lévai, aki gyermekeinek is szokott Szabó Magda optimizmusából erőtadni.

Észre kell venni a „zöldhullámot”

A másik két televízióból is ismert hölggyel zajló kerekasztalbeszélgetést Sándor Krisztina politológus, újságíró vezette. Azt szerette volna megtudni, hogy mit jelent a nők számára az egyensúly, milyen az, amikor valaki kimozdul ebből az állapotból, és mit tanácsolnak azoknak, akik túlhajszoltnak érzik magukat. Abban, hogy az egyensúlyállapot csak ritkán – és akkor is csupán pillanatokra – köszönt be, mindkét meghívott egyetértett, és abban is, hogy az élet további része az egyensúly keresése, az arra való törekvés, méghozzá optimizmussal.

Farkas Boglárka mindezt egy példával személeltette, amikor kisfiával utaztak az autóban, és egy dugó közepette a kisfia, Bendegúz, megkérdezte édesanyjától, hogy szerinte hány piros lámpával találkozunk az életünk folyamán. Miután az édesanyja bevallotta, nem tudja, erre a választ, Bendegúz bölcsen csak ennyit mondott: „Én sem tudom, de az biztos, hogy sokkal többel, mint amennyi zölddel”. S ha habár ez így igaz, Farkas Boglárka arra hívta fel a résztvevő lányok, asszonyok figyelmét, hogy a sok-sok piros lámpa mellett észre kell venni a „zöldhullámot” is, vagyis bár sokkal gyakrabban érezzük az élet buktatóit, észre kell vennünk azt is, amikor semmi sem akadályozza az életünket. „Az egyensúlykeresés fontos része számomra, amikor észrevesszük a jót is, és örülünk a zöldhullámnak” – fogalmazta meg a bemondó.

Önbizalomból kevesebb jutott a nőknek

A sokáig Nagyvárad alpolgármestereként ismert Biró Rozália bevallotta, milyen az, amikor kibillentik az egyensúlyából: magába zárkózik és hallgat, mert nem akarja szavakkal megbántani a másikat. Elmondta, az egyensúlyállapot megtartásában náluk fontos szerepe van a férjének, aki ahogy fogalmazott „anyja helyett anyja a gyerekeinek”, amikor épp arra van szükség a politikusnő szakmája miatt. Biró Rozália megpróbált lehetőségeket is felsorolni a túlhajszolt asszonyoknak, elmondása szerint több önbizalom kellene a nőknek, akiknek ebből valahogy kevesebb jutott, mint férfitársaiknak, a belső hangra is kellene figyelni, és kell tudni ajándékot adni másnak – például egy mosolyt –, de magunknak is: például egy plusz fél órát.