„A sok csodamagyarétel ne menjen a sírba!”

Még az esemény ünnepélyes megnyitója előtt hangsúlyozta Laci bácsi, hogy jelképeik – palást, süveg, gyűrű, medál, kitűző – egységes megjelenést biztosítanak azokon az eseményeken, ahol részt vesznek, fesztiválokon, oktatásnál, zsűrizésnél. De céljuk nem a szereplés, hanem a munka. „Hazánk, szakmánk, becsületünk!” jelszavuk, amely az eskü része is, tudatosítja: a gasztronómiai hagyományőrzés szent kötelességünk. Nagyra becsülik az erdélyi ízeket, azok megtartóit – a most megalakult szakmai civil szervezetet segítik is, hogy működjön.

Címerükön a búzakalász, szőlő, ivópohár, komló és recepteskönyv a kapcsolódó mesterségeket, élelmiszer-alapanyagokat jelzik. A 18 alapító taggal létrejött Erdélyi Szekcióba vendéglátósok, séfek, húsfeldolgozók, gombóc- és töltöttkáposzta-készítők, szódavizesek, állatorvosok és élelmiszer-biztonsági szakemberek jelentkeztek, elsőként Csíkszeredából, Gyergyószentmiklósról, Béta-Dobó-Vágásból, Homoródszentpálról, Marosvásárhelyről, Székelykeresztúrról, Lemhényből, Bélafalváról, Korondról, Farkaslakáról és Székelyudvarhelyről. A közös útra indító gondolatuk Mikszáth Kálmántól való: „Dőljék, omoljék minden a nagy divatok máglyáján, az ősi ételek ízét, hiteteket, magyarságotokat ne hagyjátok veszni”.

Az alakuló ülésen titkos szavazással a székelyudvarhelyi Ambrus Gizellát választották nagymesternek; a kancellár, aki az ügyvezetést végzi, a székelykeresztúri Lőrincz Márton, a farkaslaki Sándor Tamás pedig a Nagytanács tagja. A nagymester avatására a kecskeméti városházán kerül sor június 23-án, az erdélyi lovagokat pedig ezt követően Székelyudvarhelyen avatják. Őszinte örömmel hallottuk: néhány héttel ezelőtt a Lovagrend Nagytanácsa százszázalékos támogatással szavazta meg, hogy az aranykereszt kitüntetést – amelyet eddig nyolc alkalommal adományoztak, és határon túliként csak a Buenos Aires-i Magyar Akadémia dékánja kapta meg – idén Ambrus Gizella veheti át, szintén Kecskeméten.

Akik a rendezvényen részt vettek, a kis ajándék szakácskönyv által ízelítőt kaptak a Magyarok Asztala, a világ harmadik legnagyobb könyvének tartalmából – amely a legátfogóbb műnek mondható a magyarországi gasztronómia történelmében. Az Erdélyi Szekció tagjai pedig jelképeket tudhatnak magukénak: díszkupát, a Magyarok Asztala könyv kicsinyített mását és a Lovagrend parlamenti avatójának filmjét.

Az est második felében hagyomány- és szakmaszeretetből, mesterségbeli tudásból és jövőtervezésből is szép példát nyújtottak a fehér asztalhoz kapcsoló szakmák magyarországi és székelyföldi képviselői. Látványához a magyarországi lovagok és mesterek járultak hozzá; hangulatához Hunyadvári József nemzetközi díjas vőfély, ceremóniamester, aki szószólóként saját rímeivel vezényelte az események rendjét; a szépséges és helyi ételkülönlegességeket gyergyószentmiklósi, marosvásárhelyi séfek, gyergyószentmiklósi gyümölcsfaragó és a vendéglátó Gizi Csárda tette a „fehér asztalra”. A kemencében sült malac végnótáját Kolozsvári József „húzta el” – a jókedvű lovagsereg és vendégeik étvágyat fokozandón énekeltek hozzá.