A karácsonyi ünnepkör zárása

Csíkszentgyörgyön is portáról portára járnak a házszentelők

Vízkereszt a római egyház Epiphania Domini (az Úr megjelenése) névvel tartott ünnepe. Az egyik legrégibb egyházi ünnepen, vízkeresztkor a negyedik századig ünnepelték Jézus születésnapját és az évkezdetet is. Ekkor emlékezik meg az egyház a napkeleti bölcsekről és Jézusnak a Jordán vizében történt megkeresztelkedéséről. Ez utóbbi emlékére kezdetben a keleti egyház – a középkortól a nyugati egyház is – e napon szenteli a vizet. A víz megszentelésének, azaz megkeresztelésének szertartásából ered a magyar vízkereszt elnevezés.

A liturgikus vízszentelést vízkereszt vigíliáján végezték a templomban. A legtöbb helyen a szentelt víz dézsákban, kádakban állt a sekrestyében vagy a templom arra alkalmas helyén. A hívek ezzel meghintették a ház földjét, a gazdasági épületeket és a szoba belsejét, hogy a gonosz szellem ne ártson, és Isten áldása legyen a házon.

A szenteltvíznek mágikus ereje, gyógyító, gonoszűző, rontást megelőző szerepe volt. Az ezzel kapcsolatos hiedelmeket az egyház is erősítette. Az egyik legrégebbi alkalmazását a 15. század elején jegyezték fel: a pap mise végén meglocsolta azoknak a szemét, akik fájlalták, és gyógyulásukért könyörögtek. Gyógyító hatása igen változatos, elvileg minden betegség gyógyítására alkalmasnak tartották.

A növénytermesztésben és állattartásban is fontos szerepe volt: behintették vele vetéskor a magot, elléskor a borjút, csikót, kikeléskor a kiskacsát, tyúkültetéskor a tyúkot.

A víz és tömjén szenteléséből alakult ki a házszentelés is. A házszentelésre vagy koledára már Mátyás idejéből van emlékünk, és feltehetőleg a 19. század előtt országszerte liturgikus szokás volt. A házszentelésnek sokféle változata alakult ki. A római katolikus falvakban a pap a kántor, két ministráns és az egyházfi kíséretében járta végig a falut. Megáldotta a házakat és a bennük lakókat, akikkel legtöbbször elbeszélgetett. A megszentelt krétával az ajtóra felírták az évszámot és a háromkirályok nevének kezdőbetűit. Úgy vélték, a felirat megvédi a házat a villámcsapás és boszorkányok ellen.

A háromkirályjárás a bibliai napkeleti bölcseket megszemélyesítő alakoskodók köszöntő szokása, illetve dramatikus játéka. Általában vízkeresztkor, de karácsonykor, újév és vízkereszt között is járták. Gáspár, Menyhért, Boldizsár egyfelől az utasok, úton járók, vándorok és zarándokok, másfelől pedig a vendégfogadósok patrónusa lett.

(Forrás: Tátrai Zsuzsanna–Karácsony Molnár Erika: Jeles napok, ünnepi szokások)