A mosoly nem csak a színpadnak szól: Kásler Magda

1994-ben jutott be a Bolyai Farkas Gimnáziumba, ott látta meg a hirdetést, hogy tagokat keres a Boróka, és nagy örömmel ment el, azóta táncol szervezett formában.

„Emlékszem, hogy amikor odakerültem, ott voltak a régi nagyok, akikre nagyon felnéztem, és igyekeztem, hogy mindent jól csináljak, ne szólítsanak meg, ne rontsam el, de persze, hogy elrontottam, hisz fiatal voltam.

Nehezen tudjuk elképzelni őt mosoly nélküli arccal, hiszen a magánéletben is mindig mosolyra húzza az ajkait. Még a forgalomban is ritkán mérgelődik fel: ha valaki bevág eléje, mosolyog egyet, és erre a másik is visszamosolyog. Így mindenkinek szebb lesz a napja – magyarázza. Ez azért van, mert megtanult nagyon hálásnak lenni.

„Nemrég kaptam egy elismerést, és mondták, hogy meg lehet köszönni. Akkor azt mondtam, hogy sokat imádkozom napközben,

Minden nap közösen bemelegít az együttes, hiszen a tánc mellett mindig van egy óra kondi – fizikai állóképesség, erőgyakorlatok, nyújtás, tánctechnikai gyakorlatok –, s csak ezután gyakorolják az aktuális előadások műsorait. A hang legnagyobb gyógyszere az alvás – vallja Magdi, ezért ő sosem nagy „partiarc” a turnékon, mert mindig időben lefekszik, ha tudja, hogy másnap énekelnie kell. „Nem szabad kiabálni sem, de amikor csujjogatás van, nem tudom, megállni, hogy ne csináljam” – fűzi hozzá.

Amikor előadásra készülnek, akkor nagyon intenzív a munka fizikailag is, amikor sok előadást tartanak, ott más jellegű a munka, de mindegyiknek megvan a maga szépsége. Az előadás-alkotás az egyik legszebb munka, hisz látod, ahogy megszületik az előadás – fogalmazza meg Kásler Magdi.

A sok utazás is része az előadásnak, a nézők, a ruha, a készülődés, mert ők maguk öltöznek és sminkelnek. De ezekért is csak hálát érez, mert olyan munkája lehet, amiért látványosan megkapják a köszönetet: kiállnak és megtapsolják. „Sok névtelen hőst látok az utcán szembejönni, és úgy érzem, mindenki nagy csatát vív a saját életében, és az is lehet, hogy a munkájában is nagy teljesítményt ér el, de sokaknak nincs része a hálában, a pozitív visszacsatolásban” – meséli Magdi.

Előadások, amelyeket megsirat

Mindenik előadását nagyon szereti, de kiemelkedő előadásként emlékszik vissza a 2006-ban színpadra állított, A víz szalad, a kő marad című, Varga János koreográfus alkotására. Nemrég meg is siratta, amikor visszanézte – vallja be.

Mint mondja, nem volt olyan, hogy kevésbé jó közönség. Érzi, hogy Marosvásárhelyen nagyon szeretik őket a nézők, rendszeresen eljönnek az előadásaikra, ott pedig, ahol ritkán látják a Maros együttest, nagy lelkesedés és tapsvihar várja őket az előadások végén. „2003-ban elmentünk Japánba, és ott felkészítettek, hogy nem olyan lelkes a japán közönség. Végigment az egyórás előadás, és

Motoszkál benne az, hogy ha majd eljön az idő, el kell búcsúznia a színpadtól, mert majd a fizikai állóképessége nem engedi, hogy folytassa, de még nagyon távol áll tőle a nyugdíjazás gondolata.

Kérdésünkre válaszolva bevallotta, folyamatosan vágyik arra, hogy anya legyen, de valamiért még nem adatott meg ez neki. Reménykedik benne, mert jól tudja, minden okkal történik, és biztos, hogy a Jóistennek oka van arra, hogy neki ezt az utat választotta – fogalmazta meg Kásler Magda.