Sokhelyszínes magyar városünnep, avagy a formálódó Forgatag

A fent említett három főhelyszín programjai idén picit különváltak egymástól: a kortárs kultúra legfontosabb lelőhelye, a Szféra ebben az évben a Forgatag többi programja előtt zajlott le. Valószínűleg ennek az időpontbeli különbségnek köszönhetően sokkal kevesebb program torlódott egymásra, így kevesebb szív fájt amiatt, hogy lemarad valamiről.

A rengeteg program miatt a Forgatag egyre több helyszínre költözik be, ami nagyon jó, viszont

Az Aranykakas udvara három napig igazi csomópontja volt a kultúra lelkes fogyasztóinak: különböző stílusokat képviselő román és magyar zenészek, kiállítások, előadások, beszélgetések és műhelyek okozta lelkesedés miatt sajnáljuk többen is, hogy nem egész éves műhelyről van szó, hanem „csak” egy művészeti fesztiválról. (Egyébként valószínűleg ez a leginkább kutyabarát rendezvény, ahol valaha jártam.)

A Borudvar évről évre látványosan fejlődik és növekszik: a finom borok kedvelői valószínűleg itt állomásoztak a Forgatag ideje alatt, hiszen számos borpince képviseltette magát a Forradalom utcai udvarban. A borozni kívánók tíz lejért válthattak ki egy poharat, amelynek árát visszakaphatták a távozáskor.

Az árak fesztiválokhoz igazodtak, de nem voltak elrugaszkodottak: egy laktató hotdogot tizenkét lejért, egy jégkását három lejért, egy sört öt lejért lehetett vásárolni.

A koncertforgatagon helyi és magyarországi zenekarok is felléptek, bár kicsit az volt az ember érzése, hogy mindenki haza kell érjen éjfélre: viszonylag korán kezdődtek és értek véget a koncertek. Bár erre sokan panaszkodtak,

A beszélgetések megszólítottak fiataltól nyugdíjasig mindenféle korosztályt: szó volt sok mindenről, ami egy vásárhelyit vagy akár egy erdélyit érdekelhet. Ami számomra csalódás volt, az az irodalom hiánya. Bár ez az észrevétel főleg a Szférához kellene szóljon, dea korábbi kiadásokhoz képest az egész Forgatagon kevés volt az irodalmi rendezvény,hiszen míg előző években író-olvasó találkozók, könyvbemutatók, irodalmi sarok, slam workshop és erdélyi slambajnokság (csak hogy az elmúlt két évet említsem) volt, addig idén alig volt valami köthető a könyvek világához.

Ha már programkínálat és programigény: bár korosztályomból kevés embert mozgat meg, mégis fontosnak tartom megemlíteni a Marosvásárhelyiek Világtalálkozóját, hiszen egy olyan hiánypótló ünnep, amelyről sok résztvevője csak szeretettel és meghatódottságtól könnyes szemmel tud mesélni.

Sajnos a programok kapcsán nem lehet elmenni a programfüzet kérdése mellett. Nemcsak személyes vélemény alapján merem kijelenteni, hogy nehezen átlátható, nagyon zsúfolt és több helyen nem egyezik az ott leírt programpont az egyes mellékhelyszínek programfüzeteiben leírtakkal, így aki böngészni akart a programok között, jobban járt, ha a rendezvény honlapját kereste fel. Viszont így is többen vagyunk, akik úgy maradtunk le érdekes programokról, hogy egyszerűen nem tudtunk róluk.

Mindezeket figyelembe véve, kiegészítve a kulcsszavak leltárát, nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Vásárhelyi Forgatag nagyon szerethető, fejlődőképes, minden évben egy kicsivel sokszínűbb, és egy kicsivel erősebben hagyja maga után azt az érzést, hogy milyen jó vásárhelyinek lenni.