Székely kaput avattak Székelyföld kapujában

Lukailencfalva és Teremiújfalu után Lőrincfalván is falutalálkozót szerveztek a hétvégén. Egy számottevőbb uniós pályázatnak köszönhetően a községben immár hagyományossá vált ünnepséget össze tudták kötni egy testvértelepülési találkozóval és színvonalas rendezvényre hívták haza az elszármazottakat. A találkozás, emlékidézés mellett kulturális és szórakoztató szabadidős programok, istentisztelet, termék- és címerkiállítás, könyvbemutató várt mindenkit, míg vasárnap új családtaggal bővült a testvértelepülések közössége. A rendezvény csúcspontjaként székely kaput avattak a település Nyárádtő felöli bejáratánál.

Hazavár a szülőfalu

Megnyitó beszédében Iszlai Tibor, Dózsa György község polgármestere reményét fejezte ki, hogy a lőrincfalviak, az elszármazottak, a testvértelepülésekről érkezők, valamint a vendégek ismételt találkozásai felélesztik a közös szülőföld szeretetét, amelyben emberi létünk gyökerezik. „Kívánom, hogy legyen ez a nap mindig az emberi lélek, a szülőfalu szeretetének, az összetartozásnak az ünnepe, hiszen az élet ünnepnap nélkül olyan, mint egy hosszú út pihenés nélkül” – mondta az elöljáró. Jól esik hazajönni. A szülőföld, a szülőfalu megnyugtat. Mert van benne valami édesanyai. Simogató, hazaölelő, szívdobogtató. Az emberek találkoznak. Évtizedek teltek el, de a kötődés megmarad. Összekötnek minket a megelevenedő emlékek, a szülőfalu. Ilyenkor érezzük meg, hogy valójában egy nagycsalád vagyunk.

Érdemes itt küszködni, dolgozni, hazavárni az elszármazottakat, rokonokat – toldotta meg Kozsik József színművész, aki Csoóri Sándor Idegszálaival a szél című versét adta elő. Az ünneplőkhöz Brassai Zsombor, a megyei RMDSZ elnöke is szólott, kiemelve: felállítandó székely kapujával Lőrincfalva azt is jelzi, hogy itt kezdődik a Székelyföld, a székely kultúrtáj, és a kapuállítással a helyiek határozott jelét adták annak is, hogy ez a tájegység létezik. Az elnök nemcsak a székely kultúra értékeinek ápolására buzdította a helyieket, hanem a székely zászlók kitűzésére is. Magabiztosan vessük meg a lábunkat azon a földön, ahol élünk, ne legyen kisebbségérzésünk, ne legyünk másodrangú állampolgárai ennek az országnak – intézte a felhívást az ünneplőkhöz Brassai.

A megújított kultúrotthonban zajló ünnepségen megtekinthettük Murokország értékeit, de Fekete Hajnal Zsuzsánna, a lukafalvi általános iskola egykori igazgatója bemutatta a falu nemrég elkészült monográfiáját is. Imreh Józseftől megtudtuk: a 340 lakosú településen sok a gyerek, a 20 év alatti fiatalok aránya a lakosság egyharmadát teszi ki. Számottevő munkalehetőség is kínálkozik, nemcsak az egykori tyúkfarm területén létrejött cégeknél, hanem a nem messzi ipari parkban is. Az elszármazott Benedek Zsolt azt bizonygatta, hogy az alsó-nyárádmentiek is székelyek, majd a testvértelepülés Újlőrincfalva nevében Lovász Lászlóné köszöntötte az ünneplőket, az egykori Magyarországot egy nagy fához hasonlítva, amelynek gyökereit sokszor próbálták kivágni, de ma is haza lehet térni a nagyvilágból e fa alá.

Szórakozás a javából

A szervezők kulturális és szórakoztató műsorokról is gondoskodtak. A szabadtéri színpadon három este követték egymást a koncertek: Reni, Dancs Annamari, Abodi Nagy Blanka, Tamás Gábor, Kids, DJ Studio Project. De a népi kultúra is szóhoz jutott: a közönség a község iskolás tánccsoportjainak, valamint a nyárádszeredai Bekecs néptáncegyüttes színvonalas szászcsávási, vajdasznetiványi és kalotaszegi táncrendjének tapsolhatott, de az okszitán népi kultúrába is betekintést nyerhettek az ünneplők. A határokon túli magyar vendégeket pedig bográcsban készült finomságokkal várta Szentegér és csapata, Levi duó és Simó duó.

Bővült a család

Vasárnapi ünnepi ülésén a helyi tanács a 23/2013-as rendeletével díszpolgári címet adományozott a falu szülöttének, a Marosvásárhelyen élő Bálint Károly szobrászművésznek. Hasonló címet eddig Benkő Samu művelődéstörténész kapott 2000-ben. A művészt méltató Ötvös József marosvásárhelyi vártemplomi lelkész kiemelte: igazán csinos, szép lányokat csak ketten tudnak teremteni, Isten és Bálint, akinek műtermében szinte megmozduló, nem kőhideg érintésű madonnák is születnek a márványból, hiszen minden alkotásában benne van az alkotó ember is.

Az ünnepi ülés keretében kötötte meg testvértelepülési szerződését a nyárádmenti község és a délvidéki Magyarcsernye. Az 1792-ben létrejött, ma 1500 lakosú település zömében magyarok lakta, és a határmenti Zsombolya közelében van a Bánságban – tudtuk meg Biczok Tibor polgármestertől. A két település a közös testvértelepülésen, a magyarországi Bakonycsernyén ismerkedett meg egymással, ezért a vasárnapi „házasság” előtt Turi Balázs bakonyi elöljáró áldását adta a kapcsolatra, egyben történelminek nevezte ezt a pillanatot, amikor vajdasági, erdélyi és anyaországi települések családja gazdagodott. Az aláírások után Lukafalván a létesítendő zöldövezetben Dózsa György, Bakonycsernye, Magyarcsernye és Újlőrincfalva elöljárói bakonyi nyírfákat ültettek el. A fának sok gyökere van, sokfelé ágazó, ilyen legyen a települések kapcsolata is – mondta Turi Balázs, amire Iszlai Tibor megígérte: ápolni fogják e fákat, hogy mély gyökereket eresszenek.

A Székelyföld őrzői

Vasárnap délután szép számú ünneplő tömeg, megyei és anyaországi politikusok jelenlétében került sor Lőrincfalva Nyárádtő felöli bejáratánál a szimbolikus székely kapu felavatására. Ez a szimbólum behatárolja a Székelyföldet, az összetartozás jelképe, amely mutatja a múltat és a lehetőleg boldog jövőt. „A székely építkezés legdrágább jelképe, a kapu egy intézmény is, sok mindenről beszél, sok mindre int, de a nyárádmenti székelyeket főként arra, hogy a székely gyökereket nem szabad elszakítani. Nyomokat kell itt hagyni, és ezekből rakodik majd össze a székely-magyar élet: kicsi örömmel, sok nyomorúsággal, küzdelemmel, de mindig békességgel, hittel” – mondta Iszlai Tibor polgármester.

A rendezvényen részt vett a lőrincfalvi gyökerekkel rendelkező Németh Zsolt, a magyar kormány külügyi államtitkára is, aki szerint valamit jelez az, hogy mostanában gombamódra szaporodnak a székely kapuk. Számára e kapu több dolgot jelent: először a Székelyföld kapuja, másodszor a magyar nemzeti közösség kapuja, harmadszor pedig jövőbe nyíló kapu. A politikus arra intette a nyárádmentieket, legyenek a Székelyföld, a magyarság, a jövő kapuörzői a továbbiakban is.

Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke szerint jelzésértékű, hogy az ünnepségre eljöttek Hargita és Kovászna megye tanácsának elnökei is. Mert ki kell mondani: egyek vagyunk. Mi székely-magyarok itt vagyunk, és ahogy évszázadokon át nem tudtak megtörni, nem fognak most sem. Kelemen Atilla képviselő arra hívta fel a figyelmet, hogy évezredes ittlétünk során folyamatos harc folyik a kapuk, táblák, iskolák és templomok építői és ezek lerombolói között. De ha mindeddig meg tudtuk őrizni, amit felépítettünk, ezután is megvédjük – hangsúlyozta a politikus. Az ünneplőket köszöntötte Borboly Csaba Hargita és Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök is, ez utóbbi székely zászlót is ajándékozott a község vezetőjének. Dászkel László a Nyárádmente kistérség nevében arra kérte a község lakóit, hogy ha valaha megépül a Nyárádtő–Pruttő autópálya, amellé is állítsanak egy háromszor ekkora kaput, amely az érkezőnek tudtára adja: innen Uzonig magyarul érvényesülhet. Ugyanakkor a vendég megismerheti itt a székely kultúrát, vendégszeretetet, míg az idegen felismerheti: a békében hagyott székely nép megoldja saját gondjait.

Címerek és kitüntetések

Az ünnepség végén Novák József marosvásárhelyi képzőművész címereiből nyílt kiállítás a kultúrotthonban. Bár nem heraldikus, Novák több mint hatszáz történelmi, nemesi, családi, intézményi, közigazgatási és egyházi címert és jelképet készített, ebből közel hatvan került most kiállításra. Ezekből egyet kapott Németh Zsolt is, mint a Dósa család leszármazottja (dédapja, Dósa Sámuel Lőrincfalván volt pap, itt született a politikus nagyanyja és édesanyja is – szerk. megj.). Ez alkalomból az önkormányzat emlékplaketteket is nyújtott át Bessenyei György szavaival: „Egy hazát sokféleképpen lehet és kell szolgálni”. Elsőként az államtitkár vehette át a plakettet, majd Zsigmond Barna Pál csíkszeredai főkonzul, de jutott belőle a politikusoknak, közéleti személyiségeknek is.