Nyárádszentbenedek: a politika és rendszerváltás nem szabhat határt

A szentbenedeki Reménység néptánccsoport lassan két éves fennállását ünnepelheti. A jelenleg huszonkét táncosból álló nagycsoport Fazakas János táncoktató irányításával egyre összeforrottabb, lelkesebb és eredményesebb: több fellépése volt itthon, a környékbeli falvakban, de örömmel fogadták a meghívásokat Gyöngykoszorú néptánctalálkozókra vagy távolabbi helységek rendezvényeire is. Néhány napja Magyarországon tölthettek el egy hét felejthetetlen ajándéktáborozást, Schneider Péter és Móréh Csaba meghívásának és vendéglátásának köszönthetően.

Duna, Buda, Balaton

„Főhadiszállását” Kiskunlacházán, a Duna-parti Petykó Major Tanyán ütötte fel a csoport, egy nagy, mesebeli falumúzeumban, ahol az az érzése támad az embernek, hogy visszautazik az időben és egy régi, békés, gondmentes világba csöppen – mesélték el élményeiket György Renáta és Nám Orsolya táncosok. Itt és Ráckevén a Dunán fürdés, napozás várt rájuk, kipróbálhatták a kenuzás örömeit is. Budapestre is ellátogattak, ahol megcsodálhatták Európa számukra legszebb fővárosát, majd a perzselő nap elől a Margit-sziget hatalmas platánjai árnyékába menekültek.

Horváth Zsolt nyárádszentbenedeki születésű, Budapesten élő földijüknek köszönhetően körbevonatozták a mesés szigetet, gyönyörködtek annak csodálatos virágokkal tele parkjaiban, szökőkútjaiban, és meghatódva sétáltak a Marosvásárhelyről egykor átmentett Bodor Péter zenélő kútja körül és a Szent Margit-kolostor romos falai között. De nem maradhatott ki kirándulásuk célpontjai közül Siófok homokos, árnyas partja sem, ahol egy teljes napon át élvezhették a Balaton hullámait.

Fellépés, himnusz és magyar nóta

Nemcsak pihenni, szórakozni, hanem dolgozni, vendégszerepelni is utazott az anyaországba a csoport. Főpróbájuk alkalmával megismerkedtek a kiskunlacházi tánccsoporttal és Kakukk Marianna oktatóval. Első fellépésünk Szalkszentmártonban volt, ahol Káposztás Tibor polgármester, a község vezetői és a helyi táncosok különösen nagy szeretettel fogadták a nyárádmentieket. Itt a legszebb ajándék volt, hogy megtekinthették Magyarország egyik legnagyobb Petőfi-múzeumát. A szabadtéri színpadon és a múzeum árnyas udvarán népviseletek színes forgatagában találkozhattak, ölelkezhettek erdélyi, nyárádmenti, mezőségi, kalotaszegi, kiskunsági, kalocsai táncok, hagyományok – mesélték sugárzó arccal a lányok. A műsort a szentbenedekiek kezdhették nyárádmenti, majd zárhatták palatkai táncok bemutatásával. Codó Edina szívhez szóló szavalata, a Székely miatyánk szinte mindenki szemébe könnyeket csalt, de felemelő pillanat volt a magyar és a székely himnusz közös éneklése is, és megnyugtató érzés volt, hogy a citerák hangjánál felcsendülő magyar nótáknak sem politika, sem rendszerváltások sora nem tudott határt szabni.

A ráckevei Duna-parton a Péntek esti korzó színpadán újabb sikeres fellépés következett, másnap este a kiskunlacházi néptánccsoporttal együtt mutattak be sikeres műsort a Petykó Major tanyán – részletezték élményeiket a fiatal táncosok, akik nem feledték el: kirándulásukért magyarországi vendéglátóiknak, továbbá Osváth Csaba ákosfalvi polgármesternek, a Timural vállalatnak, a szülőknek, Nám Emese tanítónőnek és Nám Vilmos tanácsosnak tartoznak hálával a támogatásért, szervezésért és a lehetőségekért.