Konfliktusok kereszttüzében a családi kripta

Egy százhúsz éves, vaskerítéssel körülhatárolt, elhanyagolt temetőrész rendbetételét vállalta fel saját költségére a nyugdíjas férfi, a munka azonban nemcsak ebben állt, hanem a sírkertben található, szanaszét heverő kőkeresztek összegyűjtésére és azok számára kialakított emlékhely létrehozására is kiterjedt. Emellett Péter Miklós a temetőbe bekötött vízcsapnak lefolyó aknát készített, felújított több síremléket, ugyanakkor segédkezett a kapu előtti híd javításánál is. „A gondozatlan síroknál – ahová a kripta épült – valóságos szeméthalom és egy bozótos is volt korábban. Éveken át dolgoztam a pucolással, és elegyengettem a területet” – mondta el.

A férfit – egy, a Gábor Zoltán helyi plébános által kiállított dokumentum szerint – azért választotta be a hajdanán Szépvízre betelepedett iparosok leszármazottainak fenntartott temetőbe a gondnokság és tagság, mert „korábban sok alkalommal közmunkázott ott, illetve bizonyos mesterségekben szakember lévén nagy szolgálatokat tett és tesz jelenleg is”. Ezen szolgálatokért – és nem pénzért – cserébe került Péter Miklós birtokába az a terület, amelyen megépült a tizenhat négyzetméter alapterületű, hét koporsó elhelyezésére készített kripta.

Vádak tömkelege

A kripta elkészülte után egy évvel történt az első, Péter Miklós ellen irányuló támadás, majd az évek során időszakosan hangzottak el az újabb, sírbolttal kapcsolatos – negatív – vélemények. Két éve az iparosok temetőjében a hulladéktároló irányát jelző, „szemét” feliratú táblát eltávolították a helyéről, és a kripta mellé helyezték. Néhány hete egy újabb hullám indult, ezúttal a férfit uzsorásnak, valamint betelepedőnek nevezték, majd azzal vádolták, hogy az érintett területen talált emberi maradványokat kidobálta a temető kerítésén át a főútra a kutyáknak.

A súlyos vádakkal kapcsolatban Péter Miklós elmondta, valamennyi, az előzőleg ott lévő sírhelyeken talált csontokat egybegyűjtötte, összecsomagolta, és egy ládába téve a kripta egyik oldalában helyezte el. „Lelkileg nagyon megterheltek a névtelen rágalmak. Az illető legalább annyira legyen emberséges, hogy vállalja kilétét” – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy minden nehézség ellenére továbbra is azon fog munkálkodni, hogy a több évszázados sírkert és a hozzá tartozó kápolna állapota javuljon.

A néhány éve még szanaszét heverő – sőt, föld alól is előkerült – sírkeresztekből létrehozott emlékhely Gábor Zoltán plébános szerint a temető egyik ékessége. Ő úgy gondolja, „egy régi konfliktusból fakadó irigység lehet a gyökere mindazoknak a bántó vádaknak, amelyek az önkéntesként odaadással dolgozó Péter Miklóst érték”. A rendhagyó taggá választási döntéssel kapcsolatban a plébános elmondta, az iparosok fogyatkozó leszármazottai miatt volt szükség olyan új tagra, aki már bizonyította, hogy – utódain, rokonain keresztül is – gondoskodni fog a temető fennmaradásáról.