Egyre kevesebben, de még vetik a cigánytéglát Csíkkozmáson

Minthogy a téglavetésről Csíkkozmás jutott eszünkbe, az alcsíki községbe vettük utunkat. Első körben – mint ahogy az szinte kötelező, ha egy faluban el akar igazodni az ember lánya – felkerestük a papot. Fejér Mátyás lelkész szívesen igazított útba, emlékezett még, hogy házszenteléskor melyik udvaron látott vetett téglát. Egy kis fordulj balra, aztán jobbra és menj egyenesen, ott a harmadik ház, a pataktól visszafelé eligazítás után el is találtunk a Bokor családhoz.

Az autó kíváncsiságot ébresztett a szomszédokban is, némi kérdezősködés után bevezettek az udvarra, ahol Bokor Ildikó fiával fogadott. Miután tisztáztuk látogatásunk célját, a legnagyobb örömmel mutatták meg a téglavetés csínját-bínját. „Itt most 4300 tégla van” – mutatott az udvaron sorakozó fekete téglákra, mert feketének hívják a még száradó, ki nem égetett téglát.

„Ha az idő jó, egy nap lehet vetni ezeret is, 1500-at úgy, ha kettő csinálja” – mondta az asszony. Időközben előkerült a forma is, amibe rutinos mozdulattal körülbelül két nagymaréknyit dobott a megfelelő lágyságúra kevert agyagos sárból. „Nagyon nehez munka ez – mesélte közben Bokorné –, ehhez kitartás kell, mert nagyon nehez, de munkahelyünk nincs, s ezzel foglalkozunk. A szüleim is ezzel foglalkoztak, mi tőlik tanultuk, aztán édesapám lába érszűkületes lett a hideg kútvíztől, és most már nem dolgoznak vele.” A férfiak szokták ugyanis az agyagos sarat megfelelő lágyságúra tapodni, sokszor rövid nadrágban, mezítláb, hideg vízben.

Az asszonyok leginkább a formázást és vetést végzik, majd nagy sorokban állítják fel a formára préselt agyagkockákat. Ráadásul szép, napos időben kell téglát vetni, mert az agyagos építőanyagnak száradnia kell, mielőtt kiégetik. „Egyre kevesebben veszik, sokan felhagytak a téglavetéssel emiatt” – panaszolta az asszony. Egy tégláért körülbelül 50 banit kérnek, de az ára alkudható, attól függően változik, hogy mekkora mennyiséget kérnek. „Egy nagyobbacska ház építéséhez 10–12 ezer darab kell, de egy kisebb, 2x4-es nagyságú ház 3–4 ezerből is lesz” – magyarázta Bokorné.

A házak építése mellett kemence, közfal, kémény rakásához is szoktak cigánytéglát venni. Egy időben a füst miatt tiltották a téglaégetést a faluban – tudtuk meg a Bokor családtól. „Mi nem szoktunk lopni, valamiből mi is meg kell éljünk.” A téglavetés mellett más, napszámos munkát is vállalnak, „ha hívnak a szomszédok megyünk pityóka szedni, pityókát csomagolni, takarni, minden mezei munkát elvégzünk, szoktunk gombát, áfonyát, málnát szedni, tavaly nyáron a csehekhez voltunk epret szedni” – sorolták. Időközben a családfő, Bokor Nándor is megérkezett, aki megerősítette, hogy egyre kevesebben foglalkoznak téglavetéssel, mert nincs rá kereslet.

Goga Sándoréknál, a „Gödörben” is téglát vetnek

„Én már 15 évnél több foglalkozom téglavetéssel, de most már nincs keletje, és nem dolgozom annyit vele” – válaszolta első kérdésünkre Goga Sándor. Hozzá az édesanyja igazított minket, akivel az úton találkoztunk. Mikor megérkeztünk a „Gödörhöz”, a romák által lakott telepre jellemző kép fogadott bennünket, de csak első látásra. Egy kedves cigányasszony csecsemőjével karján mutatta meg, merre találjuk a téglavetéssel foglalkozó családot. Goga Sándor háza táját a székely portákat idéző épületek, állatok és veteményes jellemezte, a család által vetett és égetett téglából hatalmas csűrt is épített.

„ A szüleim is téglavetéssel foglalkoztak” – mesélte Goga. „Mostanában pedig egyre kevesebben veszik a téglát, nem viszik rendesen, egész tél alatt egy keveset adtunk el” – magyarázta, nem csoda, hogy sokan felhagytak a téglavetéssel a faluból, az emberek a lerakatokból szerzik be az építőanyagot, ahonnan készen hazaszállítják. Közben az asszony és a gyermekek megmutatták, hogy vetik a téglát, a fiúk rutinos mozdulattal dobták a sarat a deszkaasztal alá, ahonnan az asszony gyakorlott mozdulattal helyezte formába, közben pedig elmondta, az ura is szokta formázni, még jobban csinálja, mint az asszonyok.

„Mint amikor a nő megdagassza a kenyérlisztet, s jó, ezt is úgy kell csinálni, hogy álljon össze rendesen, legyen jó tégla alapanyag belőle” – érzékeltette az agyagos sár lágyságának fontosságát a családfő. A sár se túl folyékony, se túl száraz nem lehet, mert ha nem, könnyen szétesik. „Az anyagot onnan a bányából hozzuk – mutatott a közelben lévő domboldalra –, én ezt a területet megvettem, a sajátom.” A tégla áráról is kérdeztük, 50–60 baniért adják darabját, de kedvezménnyel is lehet vásárolni, amennyiben nagyobb mennyiséget rendelnek. Általában egy hónap kell 10 ezer tégla kiszárításához és kiégetéséhez. „Három nap és három éjt kell égetni ahhoz, hogy jó minőségű legyen a tégla” – árulják el nekünk. „Egy ilyen tégla jobb, mint a gyári, mert a gyári igen tömött, a levegő nem járja át, ez gyér tégla, és a belőle épült háznál jobb a levegő” – érvelt Goga a cigánytégla mellett.

Ugyanúgy mint Bokorék, a Goga család is más szezonmunkával is keresi a napi betevőre valót, járnak takarni, pityókát szedni, és egyéb mezei munkákat végeznek. Az asszony elmondta: Csehországba is szoktak epret szedni menni. A csíkkozmási roma családoknak megélhetési forrás volt a téglavetés, jelenleg kevés család foglalkozik vele. Mint mesélték, a legjobban három évvel ezelőtt vitték a téglát, a tavaly pedig kevés fogyott, Goga Sándor a tavaly elkészült tornyozott téglahalmot mutatta bizonyítékként, hogy mennyire nincs kereslet a cigány téglára. Nála a kész tégla mellett még 10 ezer darab fekete tégla vár kiégetésre és utána vásárlóra.