Csipkerózsika és az újfalusi iskola

Györke Irma tanítónő székelyudvarhelyi illetőségű ugyan, de immár három évtizede Oklánd községben tanít. Tizenhat éve dolgozik Újfaluban. „Annak idején, amikor idejöttem, olyannak látszott ez az épület, az udvar és a kert, mint a mesebeli Csipkerózsika kastélya, s nemcsak látszólag, hanem valóságosan is, romos és elhagyatott volt, mindent benőttek a bokrok, elvadult és elhagyatott hajlék látványát keltette. És nem aludt benne egyetlen Csipkerózsika sem, éppen csak működött az intézmény. Sokáig képesítés nélküli oktató dolgozott itt, s ha került is volna szakképzett, mindjárt azon igyekezett, hogy máshová menjen.” A pedagógus hivatalosan édesanyjával lakik Udvarhelyen, gyermeke egyetemi hallgató, de ettől függetlenül azt tartja fontosnak, hogy azon a településen éljen, ahol dolgozik. A klasszikus néptanító is így működött, másképp el sem lehetett képzelni: mindig benne a közösségben, amelyért dolgozott, mert a tanítói munka mögött más tartalmak is rejlenek, „napszámosként” szószólója, lelke, mozgatója is egyben a településnek. „Hétvégeken megyek haza, illetve azokban a ritka napokban, hetekben, amikor elhatározom, hogy valóban szabadságot adok magamnak.”

Tiltakozó szülők

A látogatáshoz az akkor tartott farsangi ünnepség szolgáltatta az alkalmat. Szombat volt éppen. Erről az ünnepségről korábban már beszámoltunk, de említettük, hogy aláírásgyűjtés is zajlott a szülök körében, mert elterjedt annak híre, hogy a következő tanévtől „kiemelnek” bizonyos osztályokat, és azokat beviszik az oklándi Kelemen Imre Általános Iskolába. Megkérdeztük a község polgármesterét, Cseke Miklóst, hogy van-e valamilyen alapja ennek a félelemnek. „Valóban foglalkoztunk a témával a január 17-i ülésünkön, hiszen még a 2012/212. átiratban a Hargita Megyei Tanfelügyelőség kérte, hogy készítsük el a beiskolázási terveket a 2013-2014-es tanévre vonatkozóan. Ezek el is készültek” – mondta az elöljáró, aki tizenharmadik éve áll a község élén, de előtte még négy évig alpolgármesterként szolgált, úgyhogy komoly gyakorlata és rálátása van az ügyekre.

A tanítónő nyaranta népi bútorfestést is oktat a gyermekeknek. Nemcsak a helybeliek járnak olyankor ide, hanem Oklándról, Karácsonyfalváról, néha máshonnan is. „Külföldről is jönnének olykor, középiskolások, egyetemi hallgatók, talán felnőttek is, ha lenne megfelelő fogadókapacitás. A faluban nincsen komolyabb vendéglátóhely. Akár bevételt jelenthetne, vinné a hely hírét, de egyelőre csak szerény körülmények között tartjuk a foglalkozásokat, esténként hazamennek a táborosok, esetleg – ha úgy adódik – akkor a községközpontban helyezzük el őket, ahol vannak szálláslehetőségek.”

A pedagógusok sem mindig ártatlanok

Minden községben vannak ilyen-olyan önkormányzati kezdeményezések, illetve az állam vagy a megye is visszajuttat bizonyos összegeket. „Volt korábban olyan eset is egy-egy községben dolgozó pedagógussal, hogy helyben élt ugyan, de kapta a 250 lejes ingázási támogatást, mert nem ide szólt a személyi igazolványa. Nevet nem mondok, csak annyit, hogy a rendelkezések mindig lehetőséget adnak bizonyos játéklehetőségre. A törvény szerint az állandó lakhely képezte ennek a juttatásnak a jogalapját. Korábban külön kiegészítés járt a falusi pedagógusoknak, bizonyos százalékkal több fizetést kaptak, ha a községben éltek. Akkortájt többen is átjelentkeztek ide, hogy ezt megkaphassák. Igaz ugyan, hogy akkor volt egy külön pénzkeret, amely a megyei tanácstól érkezett, és az iskola vezetésére bízták annak szétosztását, de ugyancsak viták és félreértések adódtak, mert a kisegítőszemélyzetnek is juttatni kellett, ha be tudták bizonyítani, hogy helyben laknak vagy éppen Udvarhelyen, ha ebből valamiféle előnyük származott. A lakcímek az érdekek mentén változtak. Most szűkösebbek a pénzügyi keretek, és a községi tanácsra bízzák, annak hatáskörébe helyezik ezeket a feladatokat, ezek gyakorlati kivitelezését és finanszírozását.”

Az újfalusi iskola megmarad

A pedagógus szereti a munkáját, és ragaszkodik a helyhez, ahol immár másfél évtizednél is hosszabb ideje dolgozik. Az I–IV. osztályokban 18 fős a létszám, akik közül négy gyermek a községközpontból jár, átviszik a szülők. Az oklándi körorvos, Nuszer Zoltán gyermekeit is. Ez nem véletlen, nem a viszonylagos közelség miatt, hanem a tanítónőhöz való személyes ragaszkodásból. Szolgálati lakás is van az iskolaépületben, egy komfort nélküli szoba-konyha, amelynek lakbérét a község önkormányzata 2013 januárjától 150 lejben határozta meg. A szerény tanügyi bér mellett ez komoly kiadásnak számít. Györke Irma azt is megemlítette beszélgetésünk során, hogy ennek a drasztikus béremelésnek az lehet az egyik oka, hogy a parlamenti választások alkalmával az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) megfigyelőjeként exponálta magát az egyébként hagyományosan RMDSZ által dominált községben. „Akár politikai vetülete is lehet a dolognak” – véli a pedagógus. Cseke polgármester szerint azonban nem ez az első konfliktusuk a tanítónővel, „akkor is nézeteltérés volt köztünk, amikor az óvodában vizesblokkot és illemhelyeket alakítottunk ki, gondot okozott, hogy az átalakítás érintette a szolgálati lakás helyiségeit is. A mostani megszorítások idején mindenképp intézkednünk kellett a lakbér és a közműdíjak vonatkozásában, hiszen a kisnyugdíjasoknak és a hátrányos helyzetű családoknak is fizetniük kell a világításért, a vízhasználatért és a szemétszállításért.”

A jövőről, a községi oktatás alakulásáról is ejtettünk pár szót. „Igaz ugyan, hogy van 10 gyermek az óvodában, de ezzel a biztos utánpótlás még nincsen megoldva. Nagyobb létszám kellene. Van nekem egy korábbi nyilatkozatom, amely a községben széles körben elterjedt, a sajtóban is megjelent, azt tartalmazza az a kijelentésem, hogy ameddig én polgármester leszek, vagyok, a községbeli iskolák a mostani struktúrában fognak maradni, nem következnek be iskola-összevonások. Ez a negyedik mandátumom. Viszonylag hosszú idő, sokat tapasztal az ember ezalatt, és a lakosok is látják a munkámat… Én magam ugyancsak Újfaluban lakom, ebbe az épületbe jártam elemistaként. Amikor összeállítottuk az iskola vezetőtanácsát, figyeltünk arra, hogy olyan szülők kerüljenek be, akiknek iskolás gyermekeik vannak. Közülük most két tag helyi önkormányzati képviselő, iskoláskorú gyermekkel, s ettől függetlenül két személy kizárólag a szülők köréből kerül a bizottságba, egy fő pedig a polgármester küldötte… Voltak ilyen beszélgetések, egyeztettünk az érintettekkel. Arra a végkövetkeztetésre jutottunk, hogy egyelőre így marad minden… Több alkalommal is pénzt szereztünk, támogattuk az iskolát. A számítógépeket magyarországi testvértelepülésektől kaptuk, térítésmentesen építettük ki az internet-kapcsolatot. Most tíz éve is volt egy hasonló konfliktus, amikor a körzeti iskolaigazgató – más pedagógus állt akkor az iskola élén – egy alapítvány segítségével szerzett be mikrobuszt, és az volt az elképzelése, hogy összegyűjti a központi iskolába a gyermekeket. Akkor kihelyezett tanácsülést tartottunk, amelyen a szülők tiltakoztak, és így elzárkóztunk ettől a megoldástól. Egyébként Oklándon is állandó küzdelemben élünk, hiszen 170 körüli a beiskolázottak száma, és minden évben kérvényezni kell annak fenntartását, hiszen a törvény szerint 200 fő a minimális létszám a körzeti iskola fennmaradásához. Legalább 30–40 gyermek hiányzik a keretlétszámból. Egyébként a községben sok helybéli szakképzett pedagógus van, de nem merik vállalni az oktatást az általános iskolában, mert könnyebb a speciális iskolában eltölteni az időt, ahol az árva gyermeket nem tudja megkérdezni a szülő, hogy ki tanít téged, kisfiam.”

Többszereplős a téma

A polgármester és a körzeti iskola igazgatója, értesülvén az aláírásgyűjtésről, két vezetőtanácsi taggal február 5-én meglátogatta az újfalusi iskolát. Azzal a szándékkal mentek a helyszínre, hogy mindenkit megnyugtassanak, és az érintettek tudomására hozzák, hogy szó sincs az iskola felszámolásáról. Nem emelnek ki egyetlen osztályt sem. Nem kívánják megváltoztatni a mostani struktúrát. Fontos, hogy a gyermek a szülőhelyén szocializálódjon. Ha legalább tízéves koráig a faluban él, akkor kialakul benne egy természetes ragaszkodás a helyhez. Viszont abban az esetben, ha már első osztályos korától ingázásra kényszerül, akkor a kötődés nem vagy sokkal nehezebben – és törések mentén – alakul ki.

Gyakorló pedagógusként, illetve magyar és kommunikáció szakos tanfelügyelőként jelentette ki Dáné Szilárd, aki ismeri a homoródújfalusi iskolát és a benne zajló munkát, hogy „kár lenne elrontani azt, ami kiválóan működik”. Közös erővel, a politikum, a közigazgatás, a civilek és a felekezetek összefogásával jöhet létre az a „koncert”, amelyet annyira kedvelünk, amelyet demokráciának nevezünk, s amelyben élni szeretnénk. Még a lakbér fedezésére és egyéb kiegészítő projektekre is „adódnak” majd lehetőségek, ha konszenzus lesz és kellő elszántság a közös érdekek felismerésére. Vajon hány Csipkerózsika alszik manapság bennünk? Alszik-e? És felébred-e valaha?