Az okszitán kultúrát népszerűsítik Maros megyében

Mickael Vidal, Robin Arbela, Paul Mage, Xavier Vidal, Christian Mage, Guilhem Boucher – hat okszitán, akik a napokban Maros megyében tartózkodnak. A délnyugat-franciaországi Lot megye Soulomes településéről érkeztek, hogy kultúrájukat megismertessék velünk. Kedden Jobbágytelkén, szerdán Székelyhodoson, csütörtökön Marosvásárhelyen adták elő műsorukat, pénteken pedig Lőrincfalván lépnek közönség elé.

Ismertetni és ismerkedni

A küldöttség a La Granja egyesületet képviseli, amelynek fő tevékenysége az okszitán zene és tánc hagyományainak ápolása. A hat zenész különböző hangszereken (hegedű, harmónika, duda, fúvósok) játszik eredeti okszitán zenét, mindezt kutató- és gyűjtőmunka révén (is) sajátították el. Az egyesület a generációk közötti párbeszédet is felkarolja, azaz az idősek körében gyűjtenek, de az idősek és fiatalok kapcsolatépítését is bátorítják. Sok fiatallal foglalkoznak, velük is próbálják művelni e népcsoport zenéjét, kultúráját, nyelvét. Egyesületük egy személyt foglalkoztat félállásban, aki a tevékenységeket vezeti, de félállásban egy másik egyesületnél okszitán nyelvet oktat. Mivel regionális szinten jók a civil szervezetek közötti kapcsolatok, a soulomes-iek így kerültek kapcsolatba a Venerque-Székelyhodos Baráti Társasággal, amely révén eljutottak vidékünkre. Céljuk bemutatni azt a tánc-és zenekultúrát, amelyet képviselnek, másrészt megismerni az erdélyi magyar kultúrát is. Szeretnének kapcsolatokat kiépíteni olyan személyekkel, szervezetekkel is, akik ezen a téren dolgoznak, hogy majd meghívhassák Franciaországba is az itteni kultúra bemutatása céljából.

Kik az okszitánok?

Okszitánia a jelenlegi Franciaország majdnem felét, 33 megyét foglal magába az ország déli részén. Ezen a területen 12 millió ember él, de az okszitán nyelvet ismerők és/vagy beszélők számát 4-5 millióra becsülik. Az okszitán nyelvterület átnyúlik az országhatárokon, egyrészt Olaszország határvidékére, másrészt a spanyolországi Katalóniáig. Az okszitán kultúra, irodalom és művészet fénypontja a középkorra tehető, amikor Európában a trubadúr költészt élte virágkorát. A 4-5 nagy dialektust beszélő okszitán nyelvterületek soha nem képeztek független államiságot, nem volt politikai entitásuk.

Újjáéledő európai kultúra

Az országban beszélt különböző regionális nyelveket – mint a breton, elzászi, okszitán, katalán – folyamatos és állandó üldöztetés érte, aztán a 19. századtól a központosító hatalom mindent elkövetett ezek felszámolására: valóságos nyelvírtásról is beszélnek. A második világháború után okszitán mozgalom kezdődött a nyelv- és kultúrarombolás megállítása érdekében. A nyelvet főleg a vidéken élő idősebb korosztály beszéli, de a városi fiatalok körében igen megnőtt a nyelv és kultúra iránti igény, sokan kezdik megtanulni-megismerni ezt. Az okszitán kultúra iránti érdeklődés egyfajta nyitottságot is eredményezett a mediterrán térség más kultúráival szemben is, de lassan annyira nyitottá válnak az okszitán fiatalok, hogy az már saját identitásuk róvására megy.