Amikor az embert nyuvasztják meg az emlékek

Azt mondta Rigó Mihály polgármester, aki immár a harmadik mandátumát tölti ebben a beosztásában, hogy nem is annyira maga a találkozó volt fontos számára, hanem az a tény, hogy elkezdődött az Almás nevet viselő települések közeledése, idén Bácsalmás lehetett a község vendége a hagyományos testvértelepülések – Tokod, Géberjén és Körösszakál – mellett. A Barlangfesztivál magában foglalja újabban a Szabó Gyula Művelődési Házban és annak udvarán zajló kulturális rendezvények sokaságát, a szüreti bált, illetve vasárnap folyamán, a Karácsony-gátjánál, a Vargyas-völgyében sorra kerülő műsorkavalkádot is, amikor a falu apraja-nagyja hátramegy a településtől mintegy hat kilométerre levő rétre, ahol a Vargyas vize, mielőtt beereszkedne a szurdokba, fordul még egyet, s szinte kínálja a lehetőséget a népnek az ünneplésre. 

A falunapok alkalmával az unitárius gyülekezet átvehette a szépen felújított templomot. Ebből az alkalomból jelen volt, és Csete Árpád mostani unitárius lelkész mellett ünnepi beszédet mondott Bencző Dénes (1929) nyugalmazott unitárius esperes is, aki negyvennégy évet szolgált ebben az egyházközségben. Az egyházközség történetében – 1690 óta – övé a leghosszabb ideig tartó lelkészi pályafutás. A nyolcvanharmadik életévében járó Bencző tiszteletes, aki a mai napig is híven szolgálja egyházát – a gyergyói szórványban gondozza az unitárius híveket –, szentbeszédében nagy büszkeséggel szólt az almási életérzésről, arról, hogy az ottani ember mindig egy fejjel magasabbnak érzete magát a Homoród mentén élőknél. Szükség is volt erre, mint ahogyan a karácsonyfalviaknak és a lövéteieknek is magasabbaknak kellett időnként lenniük önmaguknál, ha méltósággal szerettek volna megmaradni és helytállni a legkülönfélébb élethelyzetekben és az almásiak mellett. A szép istenháza azt is jelképezi – mondta Bencző tiszteletes –, hogy a templomon kívül is szükség van a megújulásra. Nemcsak az ünnepi alkalmakkor, hanem a mívesnapokon is emelkedett lélekkel lenne jó haza- és az Úrra gondolni. Hosszú évtizedeken át szolgált Bencző Dénes Almáson – úgy emlékezett vissza ezekre az időkre, hogy az emlékek közben „nyuvasztgatták”, de a híveket is –, nem titok, sokan emlékeznek rá, hogy olyan időkben nevelte a fiatalok egész sor nemzedékét helytállásra és megmaradásra, amikor hivatalos fórumokon még az is elhangzott időnként, hogy „a papot remorka után kellene kötni s végighúzatni a falun”.

A mai község igen sokat köszönhet egykori papjának. Csete Árpád tiszteletes is ezeket hangsúlyozta, és a gyülekezet nevében ismételten megköszönte a nagy elődnek a hosszú szolgálatot és a mostani emelkedett szavakat. A kulturális programok sora, a szüreti bál, az immár négy évszakot átfogó fotókiállítás, a Sorbán Enikő által előadott népdalok, a rockkoncert mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy a vendégek és a távoli vidékekről hazatérő almásiak egyaránt jól érezzék magukat ezekben a napokban. Vasárnap délelőtt Bardócz-Tódor András másodéves teológiai hallgató végzett ünnepi szolgálatot. A szívről beszélt, az érző és vérrel átjárt szívről, de olyan meggyőző erővel, hogy a gyülekezeti tagok azonnal megérezték, Bencző Dénes gondolatai megfogantak, és évtizedek múltán is hatnak a lelkekben, a szívekben: van folytatás, lesz élet itt az elkövetkező időkben is. Templomon kívül és belül egyaránt.