Zord időben is víg táncot jártak a sepsiszentgyörgyi farsangfarki mulatozók

Énekelve indult útnak a Míves háztól a színes maskarákba bújt csapat, akik a csepergő eső ellenére is legalább kétszáz érdeklődőt tudtak magukkal csalogatni a központi főszínpad elé a közös télbúcsúztató ünnepségre. A Guzsalyas Alapítvány farsangfarki mulatságán idén is hagyományhű alakokat lehetett felfedezni a társaságban,

Ugyan az előző évekhez képest kevesebb család látogatott ki az ünnepségre, a jókedv garantált volt: az idősek és gyerekek ugyanúgy táncra perdültek a Kincskeresők, a Százlábú- Százlábacska, és L’art Szentiván néptáncegyüttesekkel, valamint a Tanulók háza, a Székely Mikó Kollégium és a Zöld fenyő néptánccsoporttal együtt.

A jó muzsikáért és énekért Folker Együttes és barátai, a Művészeti és Népiskola Pacsirta énekcsoportja és a Csicsergő énekegyüttes felelt.

A rendezvényt gazdája, Benkő Éva előbb vásárra bocsátotta az édes tejű, fürge lábú kecskét, de idén sem sikerült eladnia. Hogy a cudar tél megfutamodjon, a medvét is előcsalogatták egy dallal, újabb táncot jártak. Amint előkerült a pap, nekilátott összeadni a menyasszonyt, Sánta Rózsát, és a vőlegényt, Piros Vincét. Ez utóbbi a ruhamadzagjára, Rózsika pedig a bugyogójára esküdött, mielőtt bedobta volna menyasszonyi csokrát a tömegbe. A kecske közben körbejárt a közönség soraiban, kínálta magát, a gólya pedig meg-meg csipkedte az álldogálókat.

Következhetett az est „szomorú pillanata”, a végóra, amikor a siratóasszonyok tisztességesen megsiratták Illést, a pap elmondta a gyászbeszédet, s végül a népes társaság körbe vette a bábut, hogy elégesse azt. Mielőtt meggyújtották volna az ördögök, a farsangoló társaság hangosan kiabálva szabadult meg az előző évi rossztól, amit kapott, és amit adott.

A Guzsalyas Alapítvány a kilencvenes évektől szervezi meg a farsangfarki mulatságot, amelyhez az évek során egyre többen csatlakoztak.