Visszaadni valamit a sok segítségből

„Ali akkor 13 és fél éves volt. Azt gondolom, hogy a szülőnek nincs ennél nagyobb tragédia, mint, hogy megtudja, hogy a gyereke daganatos beteg. Mi nem azért mentünk Magyarországra kezelésre, mert valami extrát akartunk, vagy nem tetszett volna itthon: eléggé komplikált volt a fiam helyzete, az itteni orvosok nem igazán tudtak mit kezdeni vele.

– meséli a kétgyermekes édesanya.

Végül gyorsan megtalálták, hogy hol és hogyan tudnak segíteni Alin, s így összességében egy évet töltött Magyarországon Gabriella a fiával. Ezidő alatt volt ideje szétnézni, hogyan működnek a dolgok, látta, hogy vannak a kórház mellett működő egyesületek, amelyek sok mindenben segítik a beteg gyereket és családját.

„Olyankor az anyagiak nem számítanak, mi is azt mondtuk, hogy eladjuk a házat, megyünk bérbe, vagy bármit bevállalunk, csak meglegyen a megfelelő kezelés. Románia akkor még uniós tagország sem volt, ami szintén nehezítette a kezelést.

– magyarázza Gabriella. Hozzáteszi: közben azonban végig azt érezte, hogy ha túllesznek a betegség nehezén, akkor abból a sok mindenből, amit kaptak, valamit vissza kell adniuk. Mivel Marosvásárhelyen nem működött a gyermekonkológia mellett egyesület, elhatározták, hogy ők kezdenek tevékenykedni, segíteni.

– eleveníti fel Gabriella az Együtt a Rákos Gyermekekért Egyesület létrejöttét, amelynek ma is ő az elnöke, és a Farczádi család apraja-nagyja kiveszi a részét a munkából. Két-három tétovázós év után, amikor gondolkodtak még, hogy milyen eseményeket szervezzenek, mi csináljanak, mit segíthetnek az onkológiai kórháznak, beindult a szekér, s kialakult az egyesület profilja is. Ma is a kórház partnere az egyesület, amellett, hogy az önkénteseik bejárnak a beteg gyerekekhez, az egyesület anyagilag is segíti a kórházat, megnézi, mikor, mire van szükség, arra gyűjt, azt vásárolja meg. Farczádi Gabriella elmondta, ma már nem lehet panasz a marosvásárhelyi kórházra, hiszen többek közt a Rotary Maris Egyesület projektje révén is teljesen megújult az intézmény,

Ebben is partner volt az egyesület, de emellett konferenciák szervezésében is részt vesznek, jótékonysági, adománygyűjtő eseményeket szerveznek, valamint egy-egy gyerek külföldi kezelésére gyűjtenek pénzt. „A konferenciák, továbbképzők szervezése azért is fontos, mert ezen a területen folyamatosan fejlődni kell az orvosoknak, de nagyon sok háziorvos is eljött, ami azért fontos, mert közülük sokan nem ismerik fel időben a gondot. Nem találkoznak gyakran ezzel a betegséggel, jól fogott nekik egy ilyen továbbképzés” – magyarázza Gabriella.

Egy ilyen táborban szórakozás, relaxáció, kirándulás, elbeszélgetés vár a résztvevőkre, így feltöltődve térhetnek vissza a hétköznapokba. Egy ideje kihagyhatatlan program az OncoOlimpia is: Gabriella úgy véli, a Varsóban megszervezett daganatos és rákos gyerekeknek szervezett sportos megmérettetések sok szempontból hasznosak, de véleménye szerint a kirándulás csak másodlagos, a legfontosabb, hogy a gyerekek hónapokon keresztül készülnek rá, beépül a sport az életükbe.

A szülőnek színésznek kell lennie

Farczádi Gabriella úgy érzi, a 12 éves egyesület életében két éve volt a tetőpont, amikor a legtöbb rendezvényt, legtöbb programot szervezték, de kicsit le kellett lassítaniuk. „Mi önkéntesen dolgozunk, az egész család, emellett van egy családi vállalkozásunk, abból teremtjük meg a napi betevőt, s azt vettük észre, hogy lassan több időt fektetünk az egyesületbe, mint a cégünkbe. Úgyhogy kissé lelassítottunk, de a 2019-es év felfelé ívelő lesz, van már székhelyünk, fel is újítottuk, lesz egy alkalmazottunk, aki a napi dolgokat viszi.

– mutat rá az egyesület elnöke.

Én például nem engedtem meg magamnak, hogy a gyerek előtt sírjak vagy rosszul nézzek ki, előtte pánikba essek. Hogy voltak-e ilyen epizódok? Persze. De csak miután becsuktam az ajtót” – tudjuk meg a ma már 27 éves Ali édesanyjától, aki állítja, minden, ami az Együtt a Rákos Gyerekekért Egyesületben történik, csapatmunka, egyre több az önkéntesük, s az is jellemző, hogy a túlélő gyerekekből később önkéntes lesz, aki segíteni kíván a hasonló sorsúakon.