Vándorkiállítás a szárhegyi gyűjtemény legjavából

A szakemberek akkor felidézték, hogy annak idején a helyi születésű Zöld Lajos újságíró következetességének eredményeként történtek meg az első lépések a művésztelep elindításához, ő győzte meg két barátját, Gaál András ditrói és Márton Árpád alfalvi származású képzőművészt 1973 őszén, hogy segítsék egy művésztelep létrehozásában. 

A művésztelep kezdeteiről

Első lépésként a Ferenc-rendiek üresen álló rendházát vették használatba, közmunkával és a környékbeli vállalatok segítségével rendbe hozták, majd a szintén romos állapotú Lázár-kastély restaurálása következett. Erre emlékezve írta a november 14-én elhunyt Zöld Lajos (született Gyergyószárhegyen 1932. december 22-én) újságíró, kultúraszervező egy 1999-ből való visszaemlékezésében: „Legyen a szárhegyi tábor szélesre nyitott ablak a világra, váljék az egész romániai kortárs képzőművészet keresztmetszetévé azáltal, hogy minden stílust, irányzatot befogad és tisztel. (…) Szárhegyen mindenki azt fest, rajzol, farag, amit akar. Ami pillanatnyilag nem fog tetszeni a hivatalosságoknak, raktárban fogja várni a jobb időket.” (Zöld Lajos: A víz szalad, a kő marad, Csíkszereda. 1999.)

Teltek az évek, és a román–magyar barátságra alapozott alkotótábor leltára évente átlagban negyven alkotással gyarapodott, köztük nagyon sok nagyméretű köztéri szoborral, amelyeket olykor több évig tartó táborozás alatt készítettek. 1988-ig, amikor az akkori hatalom bezáratta az alkotótábort, a szárhegyi gyűjtemény a leltárkönyv szerint már 616 képpel rendelkezett. Ennek a leltári anyagnak az is érdekessége, hogy még egyben van, tehát nem szóródott szét, mint az országban megannyi képzőművészeti tábor anyaga. Az alapítók nyomdokain haladva az elmúlt évtizedekben az alkotóközpont vezetése igazodott a kortárs képzőművészeti irányvonalakhoz és trendekhez, mintegy nemzetközi kontextusba helyezve az intézményt. Éppen ezért olyan kiállítás-sorozat megvalósítására készülnek, amely által bemutathatják a Szárhegyen készült alkotások legjavát.

A művésztelep vezetői fokozatosan a Lázár-kastélyt is birtokba vették, ott jelentős felújításokat és állagmegőrzési munkálatok végeztek. A megye és a helyi önkormányzat jelentékenyen segítette a szárhegyi folyamatot. A felelős vezetők már a múlt rendszerben is – megyei és helyi szinteken egyaránt – mindig megtalálták a módját annak, hogy az értékteremtő munkát segítsék. Aztán, amikor világossá vált, hogy a ferences kolostort vissza kell adni a római katolikus egyháznak, Gyergyószárhegy helyi tanácsa egy kihasználatlan iskolaépületet bocsátott a művésztelep rendelkezésére, amelyben megfelelő szálláshelyeket és közösségi tereket hozhattak létre. 

Nehézségek a világhírűvé lett művésztábor életében

Köztudott azonban, s már-már horrorisztikus a művésztelep sorsa, hiszen gyakorlatilag mindhárom épületét elveszítette. A rendházat visszakapta az egyház, a kastélyt három tulajdonos, egy fölöttébb furcsa törvény értelmében pedig a polgármesteri hivatalok nem folytathatnak vendéglátóipari tevékenységet, úgyhogy a harmadik alternatíva sem működik. A Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ akkor vált hajléktalanná, amikorra úgy kinőtte magát, hogy világszinten a 37. helyre került a fontos művésztelepek sorában. „Hiába a hírnév, a működést újra kell gondolni, és más alapokra helyezve kell továbbvini az eszmét – mondta Czimbalmos, aki öt hónapja van az intézmény élén. – Szárhegy a Klasszikusok és a Túlsó P’Art alkotóinak jóvoltából ma hídként működik, ablak a világra, a maradandó és a pillanat nagyszerűségét, az egyszerit megcélzó természetművészet, a land art egyik európai fellegvára.”

Az embereknek látniuk kell a felhalmozott értéket

A mintegy kétezer műalkotás és az 1979 óta szervezett Szépteremtő Kalákák hozadéka most részben raktárban található, részben pedig a szárhegyi új sportcsarnokban tekinthető meg. Ha a gyűjteményt – illetve annak egy-egy szegmensét – kihozzák a közönség elé, ha alternatív programokat működtetnek, akkor a művésztelep fennmarad.

Múltkori előadásában Czimbalmos Attila külön kiemelte azt is, hogy a tábor szervezésében, a bútorzat, a használati tárgyak és eszközök beszerzésében annak idején nagy érdemeket szerzett néhai Maszelka János képzőművész, akinek köszönhető annak a képtárnak a létrejötte is, amelyben ezt az emlékbemutatót tartották most Székelyudvarhelyen. A Haáz Rezső Múzeum Képtárában kedden délután 5 órakor nyitják meg a vándorkiállítást. Megnyitóbeszédet mond Czimbalmos Attila igazgató és Ferencz Zoltán, a Gyergyószárhegyi Alkotóközpont művészeti vezetője, házigazda Miklós Zoltán, az udvarhelyi múzeum igazgatója.