Rejtélyes tűzesetek Lövétén

„A tavaly hat tűzeset történt Lövétén, az első négyben teljesen kizárták az idegenkezűséget. Egyik esetben egy kis háznak gyúlt ki a tetőzete, hiszen nem volt kellőképpen szigetelve a kémény. Az utolsó két esetben kezdett el gyanakodni a lakosság, s bevallom, bennem is kételyek merültek fel. Rögtön összehívtam az önkéntes tűzoltókat, megtárgyaltuk, hogy miként történhetett ez a tűzeset. Mondtam nekik, hogy nagyobb figyelmet fordítsanak télen arra, miként tüzel a lakosság. Talán szándékos volt a gyújtogatás, de ezt senki nem tudja bizonyítani. Mindenesetre reméljük, hogy mégiscsak zárlat vagy valamilyen villamossági rendellenesség okozta a tüzet” – mondta Lázár Zoltán, Lövéte község polgármestere.

Új tűzoltóautót kapott a község

December 18-án hozták el Bukarestből azt a korszerű tűzoltóautót, amely 1 millió új lejbe került és egy európai uniós pályázattal nyerték meg. A második tűzesetnél, amely január közepén történt, már használhatták, így sokkal hatékonyabb volt az oltás. „Mire megérkeztek a szentegyházi tűzoltók, illetve a katonaság, a tűz java részét már elfojtották a helyi önkéntesek. Így az épület egy részét meg lehetett menteni.

Lövétén, a földrajzi adottság miatt, a házakat igen közel építették egymáshoz, így nagyon hamar átterjedhetnek a lángok a szomszéd épületére. Sokkal nagyobb gond lehetett volna, ha gyorsan nem avatkozunk be, bár a szentegyháziak is hamar megérkeztek, velük állunk szerződésben” – összegezte Lázár Zoltán.

A tűzoltóautó beszerzésével egy régi álom vált valóra, amely tíz évvel ezelőtt kezdődött. „A mindenkori vezetőség hangsúlyt fektetett a tűzoltó-alakulatra, de tíz évvel ezelőtt fogalmaztuk meg, hogy szükségünk van egy profi tűzoltóautóra. 2001-ben önkéntesek és helybéliek közbenjárásával elkezdtük a tűzoltógarázs építését, amelyet öt év alatt be is fejeztünk. Azelőtt egy kisebb, deszkából összerakott helyen tartották a tűzoltóeszközöket, kisebb kapacitású pumpák álltak csupán a tűzoltók rendelkezésére. Testvértelepüléseinken keresztül is próbáltuk beszerezni az autót, de nem sikerült olyan hatékony masinát találnunk, ami földrajzi fekvésünknek is megfelelő. Aztán megragadtuk ezt az uniós pályázatot, amelyet általános fejlesztésre írtak ki. Ez a beruházás csupán nyolc százalékát teszi ki a pályázatnak, ezen kívül van egy 16 kilométeres útszakasznak a leaszfaltozása, valamint a szociális központ építése.” - tette hozzá a polgármester.

Ifjú lánglovagok az önkéntes alakulatban

Az önkéntes tűzoltócsapat a múlt század ötvenes éveiben alakult, apáról fiúra száll ez a hivatás. A polgármester beszámolt arról is, hogy az utóbbi két évben fiatalították a csapatot, húsz százalékban maradtak az idősebb, tapasztaltabb lánglovagok, nyolcvan százalékuk viszont 18 és 30 év közötti ifjakból áll. „A tűzoltó felügyelőséggel felvettük a kapcsolatot, kértem a parancsnokot, hogy tartsanak egy felkészítőt a csapatnak. Egy állandó alakulatot szeretnénk létrehozni, négy személyt akarunk alkalmazni” – vázolta a célokat a polgármester, aki fontosnak tartja a tűzvédelemmel kapcsolatos tájékoztatást is, így szeretné a lakosság körében is tudatosítani ennek jelentőségét.

A község elöljárója reméli, hogy az utóbbi tűzesetek nem szándékos gyújtogatások eredményei. Fábián Béla önkéntes tűzoltó pályafutása a katonaságnál kezdődött. „Hat-nyolc éve vagyok önkéntes, s azt kell mondanom, hogy elég sok tűzeset volt az utóbbi időben. Persze örülünk nagyon az új autónak, de sajnos már kellett használnunk” – mondta a helyi alakulat tagja.

„Mindkét tűzeset holdtöltekor volt”

„Háromnegyed tizenkettőkor gyulladt ki a tető, minket fél egykor ébresztettek” – emlékezett vissza a szörnyű éjszakára Gábos Árpád, az egyik gazdasági épület tulajdonosa. A szemközti csárda kiszolgálója észlelte a tüzet, azonnal mozgósított mindenkit. A helyszínen a csűrből csak a kőfal maradt meg, ennek a tetején volt a gazdasági épület faszerkezete, emellett volt a fásszín és a disznópajta. „Amikor kijöttünk és kihajtottuk az állatokat, a koszorúfáig le volt égve a csűr. Az volt a szerencsénk, hogy a dér nyugatról vert, ha nem így történik, a szomszédos csűr is lángra kapott volna.”

A csűr közvetlen közelében található a parókia épülete, oda is átterjedtek a lángok, megégett a szarufa és a koszorúfák egy része, a csatorna is megsérült, a szigetelés pedig teljesen leégett az épület faláról.

Arra a kérdésünkre, hogy gyanakodnak-e idegenkezűségre, Árpád azt válaszolta: várják a következő holdtöltét, hiszen mindkét tűznél telihold volt. Akkor majd eldől, hogy van-e összefüggés a rejtélyes tűzesetek között. „Mindenkinek nem tetszik egyformán az ember, de olyan haragosunk nem hiszem, hogy lenne, aki ilyesmire képes. A szakemberek kizárták a zárlat lehetőségét, amikor vezettük ki az állatokat, még égett a villany a pajtában, pedig a koszorúfáig le volt égve a csűr teteje. Isten őrizz, hogy valaki szántszándékkal gyújtotta volna fel!”

Az épület nem volt bebiztosítva, így a kár nem térül meg. Viszont nagyon sok segítő szándékú ember lakik a faluban, így azonnal gyűjtést szerveztek a károsultaknak. A csűrben háromszáz mázsa takarmány vált a tűz martalékává. Azon az éjszakán sokan felkeltek, vedrekkel, ki amivel érte jött tüzet oltani. A rendőr is példás munkát végzett, a harangozó úgyszintén. Falun még hagyomány, hogy a bajban összefutnak az emberek. „Az ősöktől örököltük ezt a jó tulajdonságot” – mondta a gazda.